Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-95

prilis 19-én, szombaton. 440 95. országos ülés 1902 Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Butaság az egész, az bizonyos! Most hallom életemben először! (Zajos felkiáltások a néppárton: Sérti a vallást!) Nem is tudok róla semmit. Molnár János: Nem tud róla a miniszter ur? No jó! Majd mindjárt megmutatom, hogy tud róla. (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja az iró, hogy őt leginkább az bántotta, hogy ennek a szegény embernek nincsen hajléka. De »ó't magát, — t. i. azt az embert — nem az sújtotta legjobban le, hogy az utczára került, hanem az fájt neki, hogy Mária elment gazdaszszonynak és — talán -- a gazdája szeretőjének.« Végül otthagyja ezen férfiút az iró, és mikor eltávozik tőle, eszébe jut, hogy talán segíthetne rajta, valahol kereshetne neki állást. Visszamegy tehát és mit lát ? Egy rendőr áll az ember előtt és azt mondja neki (olvassa): »Hallja! Menjen haza, itt nem szabad aludni. Az én emberem föl se pislantott erre a fölhívásra. — — — Ijedten futottam oda. Nyitott szeme élettelenül fordult az ég felé, jobb halántékából vékonyan szivárgott alá a vér arczára, nyakára. A revolver lecsüngő keze alatt a földön hevert. Halott volt.« Hát, t. ház! hogy vájjon ez az elbeszélés nem profanálása-e annak a családnak, a melynél szentebb még soha sem élt e földön és nem is fog élni? Továbbá, hogy vájjon ezen »Máriának« nevezett feleség erkölcsi halálának, valamint azon »szent Józsefnek« nevezett férfiú öngyilkosságának leírása, vagy inkább e leírásának a tanuló ifjúság kezébe való adása helyes-e, azt nem kérdem, és e kérdésre nem is felelek. (Helyeslés a néppárton.) Csak egy megjegyzésem van, és ez az, hogy ennek a könyvnek a második oldalán van egy fac-simile-levél, mely igy hangzik (Halljuk! Halljuk!) (olvassa): »Tekintetes Vathy István hírlapíró urnak Budapesten.« Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy hívják? Molnár János: Vathy István. (Felkiáltások balfelöl: Elzüllött alak!) »Az Ön által szerkesztett és nekem bemutatott »Magyar diák-naptár« elkészítésével, sannak kiadatásával hézagpótló.shálás munkát teljesített Ön a tanügy terén. A Magyar diák-naptár ügyes, czélirányos, s a diákélet összes tennivalóit felölelő anyaga miatt igazán tanácsadója, — e sző alá van húzva — »segítője, kalauza a tanulónak egész diákéletében. Ugyanazért, a midőn Önnek hálás munkájáért szives köszönetet mondok, a midőn soraim közzétételét megengedem, ugyanakkor a Magyar diáknaptárt az összep közép- és felsőbb tanintézetek igazgatóságainak a tanulók közt való terjesztésre melegen ajánlom. (Felkiáltások balfelöl: Kicsoda ?) Budapest, 1901 október. Wlassics Gyula vallásos közoktatásügyi miniszter.« (Élénk mozgás a néppárton.) Molnár Jenő: Veszedelmes, rongy ember! És ilyeneket miniszterek ajánlanak! (Nagy zaj.) Molnár János: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Vészi József: Meghalt nemrég ez az ember! Simonyi-Semadam Sándor: Nem az a kérdés! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Molnár Jenő: Mintaképe volt a revolverzsurnalisztáknak! Mindenkit meghurczolt! (Zaj.) És a miniszter ajánlja! (Zaj.) Elnök: Molnár Jenő képviselő urat fölkérem, méltóztassék nyugodtan lenni. (Zaj.) Csendet kérek! Molnár János: Ugyancsak a könyv külsejére is rá van nyomatva,, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az összes középiskoláknak ajánlotta. T. ház! A kultuszminiszter ur azt hiszi rólam, hogy nagyon malicziózus vagyok irányában. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Dehogy! Molnár János : De legyen meggyőződve, hogy bármily malicziózus volnék is, nem volnék oly malicziózus, hogy csak egy perczig is higyjem vagy föltételezzem felőle, hogy ha a t. miniszter ur ismerte volna ezt a könyvet, illetve annak tartalmát, ezt a levelet megirta volna. (Helyeslés.) De másrészt annyi jóakarattal sem birok, — mert ez nem jóakarat volna, hanem vétkes mulasztás részemről — hogy hallgassak akkor, a mikor ezt a müvet Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere ajánlja (Mozgás.) és pedig »melegen« ajánlja »az összes közép- és felsőbb iskolák igazgatóinak a tanulók közt való terjesztés végett.« Ez megfelelhet annak az u. n. és sokat hánytorgatott »magasabb közéleti erkölcstan kultuszának,« ele annak az ideálnak, a mely a magyar kultuszminiszter működéséről és a középiskolai ifjúság vezetéséről előttem lebeg, meg nem felel és épen azért, sem ezt a tételt, sem a következőket el nem fogadom. (Helyeslés a néppárton.) Gr. Zichy Aladár: Erről irjon Vészi vezérczikket! (Zaj.) Vészi József: Majd mindjárt meghallják az urak, csak egy kis türelmet kérek! (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Legkevésbbé sem vonom kétségbe, hogy a t. képviselő ur csak az ellenőrzés jogával él, ha minden ilyen ügyben felszólal. De határozottan kijelentem, hogy nekem erről a könyvről semmi tudomásom nincs. (Zajos helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Arról azonban van tudomásom, hogy 4—5 héttel ezelőtt megjelent az újságokban, hogy egy apokrif levéllel visszaéltek nevemmel egy könyvajánláson és már többször történt, hogy apokrif ajánlóleveleket tettek egyes elvetemedett szerzők közzé. Magam azonnal tiltakoztam az ellen, és minden újságban közzététetett, hogy ezek az ajánlatok nem tőlem származnak. Nem merem egész határozottan mondani, hogy az a levél, a melyet t. képviselő