Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

38 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. Magyarország is behozatalra szorul, mert hiszen a tűzálló téglákból folyólag Magyarország éven­kint Ausztriának, Belgiumnak, Németországnak, Angliának 8 millió koronával adózik. A világ­jriaezon annyira keresett ólom és a higany elő­állítására szükséges ezinóberben sincs hiány a Székelyföldön. Ha felemlítem továbbá, hogy ás­ványvizek tekintetében a Székelyföld talán az országban első helyen áll, hogy a borszéki és a madarasi savanyúvíz, mely utóbbi a gieszkübli­nek hasonmása, a keleti piaczról az idegen vize­ket kiszoríthatná, már ezzel, azt hiszem, rámu­tattam az útra, melyen át a Székelyföldre nagyobb összegeket lehetne behozni. T. ház! Ezek mind oly czikkek, melyek egész tárházát képezik a természet azon kin­cseinek, a melyekért úgyszólván csak a földre kellene lehajolni, hogy itt egész sorozatát léte­síthessük a nagyobbszabásu ipari és bányatele­joeknek, melyek egyrészt a székelységet megmen­tenék, másrészt a magyar közgazdasági életnek oly erős lökést adnának, a mely felett csak a rövidlátó gazdasági politikus térhet napirendre. Azonban, a mint minden abc-nek van kezdőbetűje, ugy ezen kérdések megoldásának is van kezdőbetűje és ez: a székely vasút építése. Ne méltóztassa­nak elhinni, hogy ezen vasút építésének két­vagy három évvel való eltolása közömbös dolog, mert a kereskedelem nem tűr halasztást és, ha mi csakugyan a kereskedelmi piaezon állást aka­runk foglalni Keleten, az egyedül versenyképes területen, akkor minélelőbb meg kell a világ­piaezon jelennünk, hogy számitásunk biztos le­gyen. A kereskedelem úgyis nehezen szokik hozzá egy-egy uj forgalmi irányhoz; vasút léte­sítése által oda kell tehát kényszeríteni az ér­dekelt köröket, hogy már most állást foglaljanak a keleti kereskedelem érdekében, mert különben, mint minden közgazdasági téren, itt is megint csak hátul fogunk czammogni, holott ugy természeti kincseink, mint a kereskedelmi piaezhoz való kö­zelségben rejlő előny első szerep_ vitelére jogosí­tanak. (Helyeslés a középen) Én tehát bátor vagyok ugy a kereskedelemügyi miniszter urnak, mint az egész kormánynak figyelmét felhívni egy­rés-t a keleti kereskedelem fejlesztésének fontossá­gára, másrészt ezzel kapcsolatban a székely vasút kiépítésének és a székely-kérdés megoldásának nagy jelentőségére. A székely nép hazafias érzésű, tevékeny és tanulékony faj. Mindazok a tulajdonságok, a melyek az alföldi és dunántúli magyarokat oly kiváló állampolgárokká teszik, megvannak a szé­kelyben is, s ehhez még hozzájárul egy, nevezete­sen az, hogy bizonyos üzleti szellemmel, vállalko­zási erővel és tehetséggel bir. Ha ehhez hozzászá­mítjuk azt, hogy a székely mint katona is első he­lyen áll, aminek igazolására nem szükséges a múlt századok és régmúlt idők csatáira és háborúira hivatkoznom, elég a negyvennyolczas szabadság­harezra hivatkoznom, mert ha 1848-ban a szé­kely határó'rezred nincsen meg, nem lett volna meg az 1848-iki honvédség kerete sem, és az első lökést nem tudja Magyarország felfogni; én azt hiszem tehát, hogy nem lövök túl a czélon, a midőn kifejezem azon meggyőződésemet — és bárcsak ezt minden képviselőnek, minden ma­gyar hazafinak a meggyőződósévé alakithatnám ät, — hogy a székely-kérdés megoldása első­rangú és sürgős állami feladat. (Helyeslés a középen.) Azon reményben, sőt azon tudatban, hogy a jelenlegi kormány ezt felfogja és ennek tudatában kész is a tettre és igy a székely­akczió elmaradhatatlan, a költségvetést a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz; T. képviselőház ! Midőn sze­rencsém van pártom nevében ezen fontos köz­gazdasági tárczánál felszólalni, előre is kijelen­tem, hogy tárgyilagos akarok lenni és elfogadom a t. szakminiszter urnak azt a nyilatkozatát, hogy neki nem volt módjában ezen nagyon ki­terjedt tárczának minden részével ugy megis­merkedni és az abban kifejtett irányokon ugy átszűrni a saját meggyőződését, hogy ma már teljes világos programmot tudna nyújtani. De a midőn ezt teszem, nem érzem magamat felmentve az alól, hogy azt a közgazdasági politikát, a melyet a szabadelvű párt harmfnez és néhány év óta űzött, beszédem keretében bírálat tár­gyává ne tegyem és ne fejtsem ki itt a ház előtt, hogy igenis, az a közgazdasági politika zsibbasz­totta meg a magyar közgazdasági életet, ez vitte már nagyon közel a nemzetet ahhoz, hogy a végkimerülésnek egyes jelei kezdenek már itt és ott mutatkozni. T. képviselőház! Ha a közgazdaságról szó­lok, a melyet Magyarország uralt, ugy azt tu­laj donképen egy-két szóval fejezhetném ki: az érdek és hatalmi politika melv dominálta Magyarország közgazdaságát. Igen, az érdek­politika, a mely ugy az iparteremtésben, mint a mezőgazdaság fellendítésében minden egészséges alapot nélkülözött, a minden módon _ való pénzszerzésben lelte egyedüli motívumát. És ezt látjuk mindenütt; még az iparalapitás terén is tulaj donkép nem egyes iparágaknak felvirágoz­tatása, hanem tisztán pénzművelet volt a czél, hogy t. i. államsegélyhez jussanak és esetleg pár óv múlva, ha ezen segélyforrások már kimerül­nek, felszámoljanak. T. képviselőház! Ezt azért akartam előre­bocsátani, mert szükségem van rá később, mi­dőn a kisiparról fogok szólani; szükségem van rá, hogy már most jelezzem, hogy ez az irány­zat volt a megölője Magyarország kisiparának és ez volt gátlója annak, hogy Magyarországon egészséges közgazdasági politika virágzásnak nem indulhatott. De nem habozom kijelenteni azt, hogy a legnagyobb tévedés akkor követtetett el, midőn 1867-ben önállóságunkat visszanyerve, akkor nem állottunk a külön vámterület alap­jára, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ha

Next

/
Thumbnails
Contents