Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-95
420 95. országos ülés 1902 április 19-én, szombaton. jellemű honfitársak legyenek. (Elénk helyeslés.) És hogy ez igy is legyen, mit tesz az állam, vagy mit tesznek, kérdem, az egyesek? Semmit. A sajtó tisztelt képviselői nálunk siralmas honoráriumokban részesülnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez már igaz!) Egyes laptulajdonosok, megengedem, vagyont szereznek, de ez az örvendetes kivétel nem segit a nagy többség sorsán, A sajtó anyagi dotácziójának körülbelül ez a képe hazánkban. (Igaz!) A kérdés másik oldala a sajtótörvény. Ez egyszerűen rossz. Ha rövidesen Deák Ferencz mondását fogadták volna el szigorú alapul, hogy »inindent szabad irni, a mi igaz«, jó lett volna. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) A doktor, a patikárius, hogy meg ne mérgezze a nagy közönséget, tudományos készültségnek veti magát alá. így rendeli a törvény még az állatorvosokra is, Ellenben a felette delikát természetű sajtó munkásai semmi ilyes gondos előtanulmányokban rendszeresen nem részesülnek. Az állam semmi tanfolyamokat nem nyújt azoknak a fiatal embereknek, a kik hivatásszerű publiczistáknak készülnek, hogy ugy a tudományos, mint az erkölcsi nivót emelje, a mi pedig igazán országos, állami és nemzeti érdek. A nyilvános és szocziális élet szanálásához is egy pozitív lépés. Tisztelt képviselőház ! Némely államokban — ugy értesültem — megmozdultak már ebben az irányban. Érdeklődtem a kérdés iránt és Parisból a következő értesítést vettem egy ottani barátom utján. A levél 1902. jan. 16-káról van keltezve. » Hírlapírók« számára volt tavaly egy kurzus, mely kétszer hetenkint tartott előadásokat a »Sociétés savantes« helyiségében, Coraly és Henry Fourquier tartották a konferencziákat, de az utóbbi meghalt nemrég és most az egész dolog jobb időkre van halasztva. Ámbár retrospektív dologról van szó, jónak látom hozzátenni, hogy a következő tárgyakról volt értekezés: Politikai történelem, a hírlapirodalom története, színészet, a sajtójog, legujabbkori irodalom. A mi ebben némikép hasonlított egy rendszeres iskolához, az volt, hogy a kandidátusoknak be kellett iratkozniuk, és alkalmuk volt egy feladott thémát kidolgozni, a legjobbik egy kitűzött jutalomban részesittetvén. Nálunk is jelent meg egy mű, Sajó Aladár és Róna Lajos urak érdekes dolgozata: »Az újság, újságírás és ujságkiadásról.« Van egy fejezet az ujságiró-iskolákról is benne. Ok azt mondják: »A világon ezidőszerint két helyen van ujságiró-iskola: Parisban és Tokióban. A párisi a régebbi, ez is csak két év óta él, a tokiói pedig most van a szervezés végső stádiumában.« A párisi iskola 1901. évre összeállított programmja könyvükben a következő volt: I. Gyakorlati szerkesztőségi tanfolyam. I. Gyakorlati kurzus, 2. a nagy aktualitás, a report, az interwiew, stb. II. A sajtó története. III. Külföldi sajtó. IV. Sajtőtörvénykezés. V. A kritika. VI. Szakba vágó felolvasások. VII. Gyakorlati munka. Az én párisi értesüléseimmel mindez merőben nem ellenkezik. Sőt lehet, hogy Sajó Aladár és Róna Lajos urak jobban is vannak értesülve, mint az én franczia-magyar barátom, a ki informált. Én azonban csak a magam utján és a saját forrásaimon haladok, vizsgálódtam tehát tovább. A buzgó szerzők, azt hiszem, nem fogják nekem zokon venni, ha — a mi az ujságirói iskoláknál a becses figyelmüket nyilván kikerülte — a berlini iskolát felemlítem. Berlinből egy diplomata kollégám utján alapos informácziókat kaptam. Ott igenis már sokkal elébb vannak. Létezik egy »Journalisten Hochschule« két évi tanfolyammal és minden tanév két szemeszterrel. 1899-ben lett alapítva. Előttem fekszik az egész tanterv. Egy példány 1899-ből, a másik 1901-ből van. Tisztelettel rendelkezésére bocsátom a t. közoktatásügyi miniszter urnak. Részletezve vannak benne a beiratkozási és a felvételi feltételek. A tantárgyak fel vanak sorolva. Ilyenek: Az újságírás története; sajtótörvények ; írói jog; elméleti aesthetika; gyakorlati újságírás; politikai, államtudományi írásbeli gyakorlatok ; laphirdetések; laplevelezések; bírálatok színdarabokról, zeneművekről; gyorsírás stb. stb. A felügyelet megvan a főiskolában állapítva, úgyszintén a tandijak és a fegyelmi büntetések is. Az egész felette érdekes és tanulságos. Hosszan nem akarom vele elfoglalni a t. képviselőházat, — beletekinthet, a kinek méltóztatik, — csak annyit mondok még, hogy a felvételre a férfiaknál bizonyos »Höhere Lehranstalten« végzése igazolandó, a hölgyeknél egyszerűen és udvariasan »Elegendő előleges műveltség« kívántatik meg. A felvételre én a legelső kelléknek az intakt jellemet venném azoknál, a kik első sorban hivatvák a nagy nyilvánosság előtt Ítélni eleveneket és holtakat. (Helyeslés.) T. képviselőház! hogy rövid legyek: az én javaslatom az volna, hogy az igen t. közoktatásügyi miniszter ur tenné magáévá ezt a felette fontos kérdést, és rendezne be egy hirlapirói főiskolát nálunk is. . . . Molnár János: Vészi és Gajári volnának a tanárok ! (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Lehetnének is!) Szemere Miklós: . . . a szükséges tanfolyamokkal, a hol sok minden hasznos tárgyat fel lehetne venni a magyar kultúra emelésére, a publiczisztikának ugy alaki, mint anyagi nagy hasznára, a zsurnalisztika erkölcsi tekintélye emelésére, és minden emberbarát és hazafi őszinte örömére. (Élénk helyeslés.)
