Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 áp mert különben a törvény ellentétbe jönne magának a törvénynek szellemével. (Általános élénk helyeslés) A mi különben a t. képviselő ur óhaját illeti, hogy uj tót gimnáziumok állíttassanak fel, megemlítem, hogy ezen a téren van már elég szomorú tapasztalatunk. (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen volt ily tót gimnáziumunk és a mikor észrevettük, hogy a tót középiskolában minden történik, csak az nem, hogy a magyar nemzeti szellem ápoltassák, (Igaz! Ugy van !) és a mikor be kellett azt az iskolát záratni. (Ugy van! jobbfelöl.) bocsánatot kérek, akkor nem csodálkozom azon, hogy az előző kormányok is minden olyan kérvényt, mely a határozati javaslatban idézett szakaszokra vonatkozólag beterjesztetett, kedvezőtlenül intéztek el. (Helyeslés.) Ugy tudom, hogy Mudrony Pál, Hodzsa, Dachler Samu és Iván, Dula Máté, Balassa András turócz-szentmártoni lakosok már régebben kérvényeztek vagy közvetítettek ilyen kérvényt. Semmiféle garancziát sem nyújtott az ő magatartásuk, hogy a mennyiben a tót gimnázium felállíttatnék, az a magyar haza javára szolgálna. (Igaz! Ugy van!) Barta Ödön: Magyarországon csak magyar iskola legyen. A németeket is be kell csukni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Objektív és konkrét adatokat sorolok fel. (Halljuk! Halljuk!) A Felvidéken 16 megyének összes lakossága 3,737.552, ebből tót ajkú 1,654.000. Ezek ugyan már régibb adatok, — ujabb e pillanatban nincsen kezeimben — de csak keveset változtak a legújabb időkig. A 16 megyében esik körülbelül 78.000 lakosra és ezek közt 47.000 tót ajkura, egy-egy középiskola, azaz gimnázium, vagy reáliskola, nem számítva a 16 polgári iskolát és a hat felső kereskedelmi iskolát. Ha pedig a statisztikát ugy veszem, hogy a magyar állam egész lakosságára legyek tekintettel, 100.000 lakosra jut egy középiskola. Ebből tehát eléggé látható, hogy a Felvidék kulturális szükséglete ki van elégítve. (Igaz! Ugy van!) Csak fel kell keresni azokat az intézeteket, a melyekben magyar szellemben és a hazafiság ápolása mellett oktatják az ifjúságot. (Igaz! Ugy van!) Arra vonatkozólag sem osztozom a t. képviselő ur nézetében, hogy a tót nyelvre semmi figyelem nincs, hisz pl. a tresztinai iskolában még előkészítő tanfolyam is van. Az igen természetes, hogy azon iskolákban, melyekben a tannyelv magyar, ugyanazon tannyelv ép ugy érvényesül nyelvi szempontból, mint a hogy ezt az általános törvény előírja, de segédeszközül használtatik a tót nyelv is. I)e még egy dologra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselőházat akkor, mikor arról van szó, hogy egy tót nyelvű gimnázium állíttassák fel. Én azt hiszem, van a t. háznak tudomása arról, hogy Prágában van egy u. n. cseh-tót egység czimü egyesület, melynek bevallott czélja a csehek és a magyarorrilis 17-én, csütörtökön. 399 szági tótok közt a faji, nyelvi és kulturális közösséget ápolni, és a tót nemzetiségi törekvéseket támogatni. Ha egy tót gimnázium nyílik meg, minthogy tót iskolai könyvek nem igen léteznek, Csehországból importálják ezen iskolai könyveket, és igy ápolják ezt a cseh-tót közösséget és egységet, a mint, hogy szomorú tapasztalataim vannak a liturgiái könyvek tekintetében is. Én azt gondolom, hogy egy magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter addig, mig teljes garancziával nem bir az iránt, hogy az ilyen intézetek kizárólag a magyar hazafias szellem ápolására szolgálnak, a nemzetiségi törvény szelleméből folyó jog alapján áll, midőn ilyen iskola felállítására az engedélyt meg nem adja. Kérem a tétel elfogadását. (Elénk és hosszantartó éljenzés és taps jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólni senki sem kívánván, zárszó illeti meg Veres képviselő urat. Veres József: T. képviselőház! Szives engedelmével, a vitában elhangzott érvekre legyen szabad egy-két megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt beadott határozati javaslata ellen egyik elhangzott érv az volt, hogy a képviselőket a választók közül levelekkel keresték fel, a képviselői önállóság pedig nem engedi meg, hogy ily külső hatás következtében foglaljon állást a képviselő valami törvényhozási kérdésben. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy az egyházpolitikai törvények behozatala előtt gróf Zichy Nándor még sokkal nagyobb számban mutatott be kérvényeket, ezáltal is hatni akart a képviselőkre. A mostani és az akkori eset közt lényeges különbség van, a mennyiben akkor egy meghozandó törvényre akartak közvéleményt csinálni, most pedig egy fél század óta érvényben levő törvény végrehajtását kérik. Azok a kérvények nem akarnak ráparancsolni a képviselőkre, hogy miképon szavazzanak, csak azt mondják, hogy az ő felfogásuk szerint itt volna az ideje, hogy azt a szentesitett törvényt végrehajtsa a képviselőház. Különben is félreértésből származhat az csak, ha a mi javaslatunkat valaki azzal a mozgalommal okozati összefüggésbe hozná. Sokkal régibb a protestáns egyházaknak a mozgalma ezen a téren, mintsem például az a lap megindult volna, a mely ennek most egyik legbuzgőbb, legtevékenyebb szószólója. Leszek bátor majd itt az adatokat bemutatni, hogy, hacsak lehet, kiirtsuk a közvéleményből épen az igazság és a protestáns egyházak érdekében, azt a felfogást, mintha ezen mozgalom közt meg a 48-as törvények végrehajtására indított mozgalom közt, valami lényeges összeköttetés volna. Másik észrevétel gyanánt hangzott el a javaslat ellen az, hogy a protestánsoknak ezen mozgalma voltakép az egyházpolitikai törvények megszavazásáért kínált dij és alku eredménye volt.