Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-79

34 79. országos ülés 1902 márczius 22-én, szombaton. embernek az a törekvése, hogy kormányra jusson, de elveivel és meggyőződéseivel együtt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a mi törekvésünk is és a mely pillanatban meg volnék győződve arról, hogy azt a politikát, melyet képviselek, kormányra sohasem vihetem, abban a pillanatban lemondanék arról a politikáról, mert mindnyájunknak törekvése, hogy azt az elvet és meggyőződést, a melyet itt képviselünk, ott megvalósíthassuk és a kormányra vihessük, de nem akarjuk azt, hogy a pártvezéreink vagy elnökeink csupán saját becses személyüket vigyék bele a miniszteri székbe, (Elénk helyeslés a széls'óbalöldálon.) hanem, hogy vigyék oda annak a pártnak minden elvét és meggyőződését. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Megmondta, t. ház, ezt gróf Apponyi Albert ur, és intette Horánszky Nándor miniszter urat, a midőn azt mondotta (olvassa): »Én nem nevezem hatalomnak, ha valaki előtt a miniszteri portások há romszor meghúzzák a harangot vagy egyes nemtetsző embereket megnyomorítanak, ^más tetsző embereknek jutalmat osztogatnak. Én a hatalomnak azt nevezem, midőn valaki nem alkudozik elveivel és nézeteivel miniszteri tárczáknak nevezett gyermekjátékok kedvéért ós nem alkalmazkodik, nem mond le a nemzet aspiráczióiról, csak azért, hogy miniszter lehessen.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Dicső dolog, t. ház, ha elveivel, meggyőződéseivel együtt miniszter lehet az ember, de ha én csak ugy mehetek a miniszteri székbe, ha minden aspirácziómat ós meggyőződésemet le kell vetnem, akkor nekem az a minisztérium csak kaszárnya, mint a zsoldosoknak kaszárnyája, a hová nem kívánkozom. Nagyon élénken van még emlékezetemben, a mit gróf Apponyi Albert t. elnök ur mondott. Mert hogyha Horánszky Nándor miniszter ur beleunt már a fáradozásba és nem kívánja tovább a küzdelmet és harezot, ebből nem az következik, hogy ő levesse minden aspiráczióit és kiéhezett gebe módjára beálljon a kormány szekerét tolni . . . (Mozgás jobbfelöl.) Biró Lajos: Rendre ! Rendre ! Csávolszky Lajos: .. . hanem az következik, a mit gróf Apponyi Albert ur mondott, »hogy ha meggyőződött politikájának keresztülvihetetlenségéről, melyet egyszer kitűzött, az nem volna reá nézve indok arra, hogy más politikát kövessen, és más politika szolgálatába álljon. A világért sem. Akkor a politikai erkölcs követelményeinek csak ugy vélt megfelelni, hogy a politikáról egyáltalán lemondana. És a midőn ezt sokan csak szónoki formalitásnak tartották, újból és újból kijelentette, hogy ilyen komoly ügyekben retorikai szójátékkal nem él, hanem, ha egyszer az ország elé lép valamivel, ugy ezt mint komoly, megérett és megmásíthatatlan meggyőződését tekinti«. Meg fogja önöket erről győzni az én jövőm, vetette oda gróf Apponyi Albert elnökünk egész büszkén és méltán. Az az igazi államférfu, a ki igy beszél, a ki felelőségének egész tudatában van, és a ki tudja azt, hogy annak, a ki ország sorsának vezetéséhez hozzányúl, hogy kell nyilatkoznia és beszélnie. Mindig emlékezetemben van és emlékezetemben marad az a levél, a melyet hozzám, mint az »Egyetértés* szerkesztőjéhez 1885-ben intézett Eberhardból gróf Aj>ponyi Albert ur, a melyben azt mondja: »A legnagyobb baj ebben az országban abban rejlik, hogy nem lehet a nemzetnek ugy erkölcsi, mint anyagi érdekeit egy fejszecsapással tönkre tenni, mert akkor ez a nemzet felocsúdnék; hanem tönkre teszik, ugy, mint a hogy megöli a szú a legerősebb fát, lassan-lassan, folytonos engedékenység, fonák intézkedések és mulasztások által és lassan-lassan minden nagyobb katasztrófa nélkül odaviszik a nemzetet, hogy meg lesz ölve benne minden, a mi a lelket felemeli: a függetlenség érzete, az önzetlenség és az elvhűség és felülkerekedik a szolgalelkűség és az önzés.« Ezek voltak az ő szavai; minden ember olvassa el, mindennap, mert ő ebben kijelöli azt a három oszlojnot, a melyen ez a mai nemzetelsorvasztó politikai rendszer nyugszik: a nemzet elszegényedése, a politikai romlottság és az erőszak. Tökéletesen igaz. A nemzet elszegényedése folytonosan terjed, a politikai romlottság egyre nő, és maholnap erőszak sem kell ahhoz, hogy elpusztuljon ez az ország. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert nem az a baj nálunk, mintha mi nem tudnánk, hogy mi kell ennek az országnak ahhoz, hogy jólétnek örvendjen és boldog legyen, hanem az, hogy mikor odakerül a sor, hogy megvalósítsuk, érvényesítsük a miket elvül kitűztünk magunk elé, nem bírjuk azokat érvényesíteni. Allamférfiainknak majdnem mindegyike a nemzeti aspirácziók hangoztatásával szerzi meg azt a népszerűséget, a melylyel bír, s mikor azt felváltja a hatalomra, lehányja magáról mindezen nemzeti aspirácziót, s odaviszi tisztán saját magát, egyéniségét minden elve, s meggyőződés nélkül. Igaza volt gr. Apponyi Albert urnak, a mikor azt mondotta, hogy a politikai romlottság sodorja veszedelembe az országot. Az állam vezetőiéi-fiainak hitehagyottságával, politikai jellemtelenségével veri most Isten ezt az országot. Azért azt mondom én a miniszter urnak, a ki tegnap Ígérte, hogy ujabb programmot ad, hogy ne adjon programmot. Nem. Ne programmot adjon nekünk, hanem hitet, hitet a szavahihetőségében, hitet az ígéreteinek teljesítésében, (Zaj a jobboldalon.) ne programmot adjon nekünk, hanem adja meg azt az erős hitet, hogy a mit igér, azt meg is tartja, és mit programmjába felvesz, azt keresztül is viszi, és ha elvet kitűz, azt el nem árulja. Programmot és ígéretet hallottunk már eleget, de mit érnek azok, mikor nem vitetnek keresztül és nem mennek teljese-