Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

392 93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. barátkozának, azután kimentek a talaj megnézésére, mely útjában a miniszteri tanácsos urat 200 ember kisérte. Várták szájából az örvendetes szavakat, hogy: »Polgárok! a talaj alkalmas, a föld a tietek lesz kerestek szerint!« Azonban mi történt? Egyszerűen végigtekintett a tanácsos ur a róna homokterületen és kimondotta, bogy: »Polgárok, a talaj nem alkalmas, a föld nem lesz a tietek . . .« s alighogy kihúzta lábát a tanácsos a községből, a bérlők azonnal elkezdték azt a 20 hold földet forgattatni, s következő évben már az egész területet beültették és most virágzó szőlejök van azon a helyen, a mely a szegény polgárok számára szőlő alá nem volt alkalmas. Ugy látszik tehát, hogy a közoktatásügyi miniszter ur ezt a kérést sem találta természetszerűnek. Egy eklézsiával, egy községgel szemben több jóindulatot, több jóakaratot remélettem a kultuszminiszter ur kebelében, mert még máig sem tudom elgondolni, hogy egy egyház a saját pénzéért, dupla bérletdijért miért nem kaphat földet a tanulmányi alap birtokából ? . . . továbbá, hogy egy községnek miért nem lehet alkalmas szőlő alá az a talaj, mely a bérlőknek alkalmas? ... Ez valóságosan fából vaskarika. És ha a kultuszminiszter ur a szegény polgárnépeknek ilyennemű kéréseit ezután is megtagadja, akkor kénytelen leszek még több ilyen esetet is a tisztelt ház szine elé terjeszteni: most azonban záradékul kijelentem, bogy az elmondott indokoknak alapján a tárgyalás alatt levő költségvetést el nem fogadom, és csatlakozom Veres József képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Az ülést 10 perezre felfüggesztem (Szünet után.) (Az elnöki szélet Tallián Béla alelnök foglalja el.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Ki következik? Kubik Béla jegyző: Madarász Imre! (Halljuk l Halljuk!) Madarász Imre: T. ház! Midőn a vallásés közoktatásügyi tárcza költségvetésének általános tárgyalása folyamán az 1848 : XX, t.-cz. végrehajtása tárgyában én is felszólalni kívánok, méltóztassék nekem megengedni, hogy különben is rövid beszédemet némi történelmi visszapillantással vezethessem be. (Halljuk! Halljuk!) Tapasztalati tény ugyanis, t. ház, hogy vallás nélkül, illetve a vallást ápoló és fentartó egyházak nélkül sem társadalom, sem állam fenn nem állhat; természetesen azért, mert a vallás, a mellett, hogy a tiszta erkölcsiségnek, a mely minden országnak támasza és talpköve, istápolója, erősbitője és fentartója, néhol valósággal államalkotó, másutt, és pedig igen sok helyen, államfentartó erővel és hatálylyal bir. Magyarországot nem az ősöknek ősi vallása, hanem elődeinknek hősi vitézsége és nemzeti kiváló erényei, t. i. az alkotmányhoz, a közszabadsághoz, a függetlenséghez való SZÍVÓS ragaszkodásuk szerezte meg, alkotta és tartotta fenn mindaddig, mígnem nemzetünk a keresztény vallás elfogadásával az egyetemes kereszténységnek családjába lépett be. A magyaroknak ősi vallása tehát nem mondható államalkotónak, sőt nem mondható teljes mórtékben ilyennek még a keresztény vallás sem, nem pedig azért, mert ez itt már egy valóságos államot talált, a melyet azután alkotmányos királysággá szervezett, de azon időtől fogva kétségtelen, hogy csakugyan államfentartóvá lett itt nálunk is a keresztény vallás. Mert az kétségtelen és egészen bizonyos, hogy a kereszténységből, az egyetemes kereszténységből vettük mi azt az erőt, mely úgyis mint keresztény felekezet, úgyis mint magyar nemzet sok ideig fentartott bennünket. Tény, tehát kétségbevonhatatlan és tagadhatatlan, hogy a kereszténységnek, vagy mondjuk — abban az időben — a katholiczizmusnak nagy és hervadhatatlan érdemei vannak hazánk történetében. Az állam és egyház szorosan összefüggésbe jöttek egymással. A mi az egyiknek fájt, fájt a másiknak is, a mi az egyiknek hasznára, javára volt, az hasznára szolgált a másiknak is. így példának okáért, mikor az egyház a maga önállóságáért, szabadságáért és függetlenségeért küzdött az idegen hatalmakkal, ugyanakkor a hazának szabadságát, függetlenségét is védte. Épen ezért van az, Horváth Mihály szerint, hogy Magyarország volt az első uj állam, a mely, a mikor kereszténynyé lett, az uj vallás mellett is független maradt a német császárok hatóságától, így volt ez hosszú időn keresztül, századokról-századokra. De a mikor ezt egész készséggel és őszinteséggel elismerem és el kell ismernie másoknak is, másrészről jól tudom és tudja mindenki a történelemből, hogy idők, századok multával nagyban változtak a viszonyok is, annyira, hogy már a tizenhetedik században nyilván és határozottan a protestantizmus lett Magyarország fentartó eleme és ereje. Világosan bizonyítják ezt, mélyen t. ház, azok a dicső szabadságharezok, a melyek nemzeti hőseink, történelmünk nagy alakjainak vezérlete alatt oly hősies elszántsággal vívattak a lelkiismereti és a polgári szabadság érdekében; valamint ugyancsak ezt bizonyítják azok a békekötési törvények is, a melyek az emiitettem szabadságharezok eredményeként a vallási és polgári szabadságnak, az állam alkotmányának és függetlenségének garancziáiként hozattak 1606-ban, 1645-ben és később, ezeknek mintegy folyományaként, 1790— 91-ben. Valóban, t. ház, a tizenhatodik század refor^ mácziójának szellemi hatása általános volt az egyházi, társadalmi és politikai téren, vallási,