Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 393 nevelési, közművelődési és nemzeti szempontból. A reformáczió magasztos elvei nem maradhattak tisztán és egyedül az egyház körén belül, hanem kihatottak a társadalomra is, és miként amott, emitt is jótékony hatással voltak bizonynyal. A lelkiismeret feltétlen szabadságának kimondása a polgári szabadságnak érzetét és amannak kivivása az utóbbi elnyerésének óhaját keltette fel a gondolkozó lelkekben. A tiszta zsinat-presbiteri alkotmány ésebben a többek közt különösen a népképviseleti elv, valamint a kálvinizmusban levő demokrata elemek és az az erő, a mely a demokrácziának netáni túlcsapongásait is meggátolni képes, mind olyanokul ismertettek el a legnevezetesebb államférfiak által, mint például Tocqueville, melyek az államélet czélszerü fejlődésére lényegesen szükségesek, sőt nélkülözhetetlenek; történt azután, épen ezen okok következtében, hogy a protestantizmus a legbensőbb és legszorosabb összeköttetésbe jutott az állammal. Innen van, hogy itt hazánkban is, a reformácziónak hivei nem csak egyedül az egyházat, hanem egyszersmind a hazát is és igy együtt mindkettőt szolgálták és szolgálják. A magyar protestantizmus, mikor a múltban egyházáért és vallásáért küzdött, szenvedett, ugyanakkor az országnak nagy érdekeit is szolgálta általa; (Helyeslés a szélsölaloldalon.) mikor a lelkiismereti szabadságért fegyvert fogott és vérzett, ugyanakkor polgártársainak szabadságát, a polgári szabadságot is védte egyszersmind, s mikor a békekötésekben törvényeket nyert a hatalomtól, azokban ós azok által honfitársainak, édes magyar testvéreinek szabadságát és jogait is biztosította. Vagy legyen szabad kérdenem, hogy mikor a török, a német megtámadott bennünket, hogy leigázva szolgáivá tegyen, nem a protestantizmus vára volt-e az, melyben nemzeti létünk menedéket talált? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mindezt tények, történelmi tények igazolják a múltból, de ugyancsak történelmi tények és tapasztalatok bizonyítják másrészt azt is, hogy a milyen volt a protestantizmus viszonya az államhoz a múltban, ugyanolyan^ a viszony azóta és most is. És ez igen természetes is. Mert a magyar protestantizmus, miként már az imént emiitettem, valamint a múltban, ugy azóta is szorosan összeforrott a magyar nemzeti törekvésekkel. Különös, vagy idegen czélokat nem tűzött maga elé soha, hanem mindig, mióta csak létezik, a magyar szabadságnak, a magyar alkotmányosságnak bástyafalán küzdött, természetesen más felekezetű sok más honfitársaival vállvetve küzdött kitartóan és híven. Számos példát lehetne felhozni, t. ház, nemcsak a rég-, hanem a közelmúltból is arra nézve, hogy a protestánsok előtt miként törpültek el a felekezeti érdekek az állam nagy érdekeivel szemben. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy, hogy ezeket tudva, vagy ezekre visszagondolva, szinte nevetségesnek tűnik fel az a mostanában itt-ott hangoztatott vád, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. V. KÖTET. mintha ma a protestantizmus egyes felekezeteket támadna, vagy épen üldözne. Nem, uraim, a magyar protestantizmus sohasem lépett fel támadólag, hanem mindig csak védekezett. A magyar protestantizmus sohasem akarta a mások jogait csorbitani, kisebbiteni, sem pedig azok jogos tulajdonait elsajátítani, hanem csakis az önnön jogait védelmezte és az önnön igazságait kereste és követelte. íme most is csak is jogaihoz ragaszkodik és igazságot kér, midőn egy tételes törvénynek, az 1848. XX. t.-czikknek végrehajtását sürgeti. Az igazság mértékének egyenlő alkalmazását akarja, mikor azt kéri, hogy a törvényben kimondott és biztosított jogegyenlőség a felekezetek közt legyen meg valahára anyagi tekintetben is, (Helyeslés a. szélsöbaloldalon.) vagyis ugy, hogy az állam, a dúsgazdag más felekezetek mellett, arányos segélyezésben részesítse azon protestáns egyházakat is, a melyek eddigi elhagyatottságukban és szegénységükben is mindig nagy kulturális és nemzeti missziót teljesítettek a múltban, teljesítenek most és akarnak teljesíteni a jövőben is. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Tehát arányos és igazságos segélyezést kulturális és nemzeti czélból, a magyarság érdekében ! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igen, a magyarság érdekében, tehát a magyar államtól, illetőleg a magyar kormánytól és törvényhozástól és nem másunnan és nem mástól soha. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen köztudomású tény, hogy az abszolút korszakban az abszolút uralom felajánlotta már a protestánsoknak a segélyezést, de azok a legméltóbb felháborodással, a legnagyobb erélylyel és határozottsággal utasították vissza azt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ellenségnek dúsan megterített asztala nem csábította el őket száraz kenyerüktől, az ellenségnek gazdag ígérete nem szédítette meg őket szegénységökben. Száraz kenyéren, szegénységgel küzdve is, inkább szolgálták szentegyházukat és hazájukat, mintsem dúslakodva, idegen érdekeknek legyenek támogatói, avagy autonómiájukat odaadják valaha. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arányos és igazságos segélyezést kérnek tehát a protestánsok magától az egész nemzettől, az államtól, kulturális és nemzeti czélból, mindig a magyarság érdekében. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Jól tudom azt, hogy az állam, illetve a kormány és a törvényhozás eddigelé is tett már valamit az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában. Tudom, hogy épen e törvény szelleméből kifolyólag alkottattak Trefort idejében az elemi, Csáky idejében a középiskolák segélyezésére, Wlassics t. miniszter ur idejében pedig a tanítói korpótlékok és a lelkészi fizetés kiegészítésére vonatkozó törvények; valamint tudom azt is, hogy mostanában a protestáns egyházak és iskolák szükségletei czimén évről-évre mindig magasabb összegek vétetnek fel a költ50