Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 391 részvénytársaságnak átadatik a halászati hatalom teljesen szabad rendelkezésre. Bárhogyan álljon a dolog, de nem jól van. Ha a halászati jogot a kormány vette el, az is nagy baj a népnek; ha a vizbirtokosok adták bérbe a jogot, azok is a nép néhány századéves kenyere ellen törekedtek, Ez utóbbi esetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter is hibás, mert a fentebb emiitett 5195 hold Balaton vizével, mint a tanulmányi alap tulajdon birtokával szabadon egyedül csak a kultuszminiszter ur rendelkezik. Neki tehát érvényes beleszólása lett volna a bérbeadásnál ama szerencsétlen intézkedésbe, mely 2000 embert döntött bele a soha ki nem lábolható nyomorúságba. Ha azon a tanácskozáson a kultuszminiszter ur, mint egyik jelenlegi vizbirtokos azt mondja a többi vizbirtokosoknak: »Ne bántsuk a népnek néhány százados jogát, ne foszszuk ki ettől a balatonparti népet, ne vegyük ki kezéből a kenyeret, mert szent kötelességünk volna inkább segíteni rajtok . . .« akkor én azt hiszem, hogy a többi vizbirtokosok mindnyájan hallgattak volna a kultuszminiszter ur szavára, s a balatonparti szegény családok ma nem éheznének és nem szórnának annyi átkot azokra, a kik előidézték a kimondhatatlan nagy nyomorúságot. De ugy látszik, hogy ama szerencsétlen tanácskozáson a kultuszminiszter ur, mint a tanulmányi alap 5195 hold vizibirtokának ez idő szerinti ura elfelejtette, hogy ő nemcsak néhány urnak, hanem az egész magyar népnek, és igy a balatonparti szegény népnek is minisztere, s mint ilyennek határozottan fel _ kellett volna emelni szavát a vizbirtokosok gyűlésében, hogy a szegény néptől a halászati kenyérkereset el ne vétessék. Tekintettel a Balaton partján levő óriási nagy szegénységre és nyomorúságra, nagyon kérem az igen tisztelt kultuszminiszter urat, hogy mint ez idő szerinti vizbirtokos, s mint Magyarországnak egyik tekintélyes minisztere, vesse latba minden tekintélyét, s teljes erővel igyekezzék oda hatni, hogy a Balaton bérlete a Halászati Részvénytársaságnak fel mondassák, és a halászati kenyérkeresés a szegény nép kezébe ismét visszaadassék. (Helyeslés a néppárton.) Arról is bizonyosan tud a kultuszminiszter ur, hogy a magyar kormány, a melynek a kultuszminiszter ur is tagja, a Balatoni Halászati Részvénytársaságnak százhúszezer koronát adott kölcsön 3°/

0-ra, a balatonparti szegény nép pedig 8%-ra szedi fel a megélhetésre szükséges összegeket a vidéki takarékpénztárakban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sajátságos dolog ám ez Magyarországon, hogy a legszegényebb népen is behajtják az adókat, az adó minden évben nagyobb és nagyobb lesz, mert a Balatoni Halászati Részvénytársaságnak százhúszezer korona kölcsönre van szüksége, s azt a kormány okvetlen segíteni akarja. Ez nagyon szép gazdálkodás az ország pénzéből. De kár volt az ország pénzén Siófokon fejedelmi palotát építeni a Halászati Részvénytársaságnak! Nagyon sok szegény embernek véres verejtéke tartja össze azon a siófoki halászati palotán a vakolatot, de ugyancsak nagyon sok szegény embernek rettenetes átkai miatt fog összedűlni nemsokára az egész épület, s maga alá fogja temetni a részvénytársulatot is, Kérve kérem az igen tisztelt kultuszminiszter urat, hogy, mint a kormánynak egyik tagja, az ilyennemű kölcsönöket ezentúl minden erejével megakadályozni kegyeskedjék. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Van a tanulmányi alapnak a vörös-berényi uradalomban pár ezer hold birtoka. Ennek a neve tanulmányi alap, tehát a neve is kifejezi, hogy ennek is mindenható ura a kultuszminiszter ur. Szerintem kötelessége minden egyes miniszternek a maga tárczája keretében egyedül csak az ország, a nemzet javára munkálkodni és gazdálkodni. Azonban az időnkénti kultuszminisztereknek jogában áll, hogy az általam emiitett tanulmányi alap birtokából egyes egyházakat, egyes gyülekezeteket némiképen segélyezzenek. így történt az, hogy 1868. évben a kenései róm. kath. egyház egyszerű folyamodására 40 hold földet kapott, holdankint évi 1 frt bérért, mely birtokot az emiitett egyház még máig is használja. Az 1898. évben a kenései ref. egyház is megkísérelte a közoktatásügyi miniszter úrhoz való folyamodást és nem 40 hold földért, hanem csak 10 hold rétért és 6 hold szántóföldért kérvényezett, még pedig holdankint nem egy írtért, hanem tetszés szerinti bérletdijért és a kérvény azzal jött vissza a kultuszminiszter úrtól, hogy »a bent irt kérelmet természetszerűnek nem találom.« Semmiféle segélyért, semmi jótéteményért nem esedezett az általam említett református egyház, sőt mondhatom, hogy holdankint szívesen fizetett volna 10 frt bérletdijat, s mivel a mostani bérlők csak 5 frtot fizetnek, itt már a tanulmányi alap kasszájának a 16 hold földnél évenként 80 frt kára van. Azt hiszem, mindenki belátja, hogy a természetszerűnek nem talált kérés megtagadása csak ártott a tanulmányi alap bugyellárisának. Volt a tanulmányi alap birtokában Balaton-Kenésénél 20 hold olyan föld, a melyet a bérlők legeltetésre használtak. Másra nem használhatták, s ennek sem sokat ért. Mivel a filloxera Kenésén úgyszólván az összes hegyi, s nem homok talajú szőlőket kipusztította, az a szegény nép folyamodott három izben a kultuszminiszter úrhoz a fentemiitett hasznavehetetlen 20 hold homokterületért és kérte azt bérbe, hogy abba szőlőt telepíthessen. Egy ezerhétszáz lelket számláló község borult le alázattal a kultuszminiszter ur előtt, és mi lett az eredmény? . . . meg volt ígérve minden, s kiküldetett egy miniszteri tanácsos, hogy vizsgálja meg a talajt, vájjon alkalmas lesz-e a szőlő alá? Nem tudom ugyan, hogy ki volt az a tanácsos, de a bérlőkkel jó barátságban, volt s a mint megérkezett, egy kissé