Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 385 pontjából az államnak is legfőbb czélja lévén, köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármily nemzetiségű nagyobb tömegekben együttélő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat, egészen addig, a hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.« A 18. §. pedig ezt mondja (olvassa): »Azon területeken létező, vagy felállítandó állami közép és felső tanodákban, a melyeken egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv és irodalmi tanszékek állitandók.« Vészi József: Meg is történt. Ruzsiák János: Én ennek a törvénynek a szükségességéről, igazságosságáról és czélszerüségéről most tárgyalni nem akarok. Kijelentem azonban azt, hogy ezen törvény megállapítja a kormánynak azt a jogát, hogy ő az általa felállított vagy felállítandó intézetekben a tanítási nyelvet meghatározza, de egyszersmind határozottan és világosan kötelességévé teszi, hogy a nem magyar ajkú polgároknak módot nyújtson azon vidékeken, a hol ők laknak, hogy saját anyanyelvükön kiképezhessék magukat. Én azt állítom, t. ház, és ezt mindnyájunknak be kell ismerni, hogy a törvénynek ezen világos paragrafusai ma még életbe léptetve nincsenek és életbe léptetve nem voltak soha. Daczára annak, hogy ezen törvény már az 1868-ik évben hozatott, daczára annak, hogy azóta már 30 és egynéhány esztendő elmúlt és sok kormány változott, daczára annak, hogy ezen idő óta az országgyűlés folyton gyűlésezett minden megszakítás nélkül, nem találkozott olyan kormány, a mely ezt a törvényt végrehajtotta volna és nem találkozott egyetlenegy képviselő sem, a ki itt nyilvánosan felszólította volna a kormányt, hogy ezt a törvényt végrehajtsa. Be kell ismerni és tény az, t. ház, hogy a tótoknak nincsen egyetlenegy tótajku tanoncziskolájuk, nincsen egyetlenegy gazdasági iskolájuk, nincsen egyetlenegy polgári fiu- vagy leányiskolájuk, nincsen egyetlenegy tótajku tanitóképezdójük, nincsen egyetlenegy gimnáziumuk vagy reáliskolájuk. Be kell ismerni nemcsak azt, hogy nincsen tót tannyelvű intézetünk, hanem be kell ismerni még azt is és az is tény, hogy a tót vidékeken létező iskolák között nincsen egyetlenegy iskola, a melyben a tót nyelv, mint köteles tantárgy taníttatnék; de tovább megyek, nincsen egyetlenegy iskola, a melyben a tót nyelvet, mint rendkívüli tantárgyat, tanítanák, vagy adatnák elő az egyes középiskolákban. A mi középiskoláinkon vannak az angol, valamint a franczia nyelvnek tanárai, tehát ezen idegen nyelveket a mi vidékünkön levő középiskolákban el lehet sajátítani; de annak a nyelvnek elsajátítására, a melyet majdnem 2 milliónyi nép beszél és a mely nyelven szükséges, hogy az ifjúság szintén képeztessék, a melyet el kell saKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. V. KÖTET. játitania, mert hiszen hivatva lesz arra, hogy ezen a vidéken hivatalt viseljen és a néppel érintkezzék ugy a közigazgatásban, mint az igazságszolgáltatásban, nincs megadva a mód. Pedig az 1868-dik évi törvényhozás nem ugy kontemplálta ezen törvényeket. Az akkori többség arra gondolt, hogy a törvényt végre fogja hajtani, de nemcsak a többség, hanem az ellenzék is azon véleményben volt és erősen azt állította, hogy e törvény végrehajtása és életbeléptetése szükséges. En e tekintetben egyesegyedül Tisza Kálmánnak az 1868. november 28-diki ülésen elmondott beszéde következő részére hivatkozom (olvassa) : »A mi a legfőbb kívánat, illetőleg legfőbb vád volt, az arra vonatkozik, hogy a nemzetiségek qua nemzetek a törvénybe iktattassanak ; vonatkozik arra, hogy ennek megtagadása a nemzetiségek halálát okozná«. Ez utóbbira felelek először. Bármely elfogulatlan ember ítéletére bizom, lehet-e azt mondani, hogy egy nemzetiségnek halála, habár csak szellemi halála is, készíttetik elő akkor, vagy szándékoltatik akkor, midőn a törvényhozás csak néhány napja mondotta ki, hogy az iskolákban mindenki anyanyelvén oktattassék; midőn egészen az akadémiai legfelsőbb intézetekig intézkedett arról, hogy mindenki a legfelsőbb iskolákban is saját anyanyelvén vehessen oktatást, midőn intézkedik arról, hogy minden, e hazában levő nemzetiség számára még a legfelsőbb intézeteknél is tanszékek rendeztessenek« stb. Ezen szándék nem teljesült. A törvény soha sem hajtatott végre, hanem a múlt kormányok még tovább mentek. Volt a tót népnek három középiskolája, három gimnáziuma, azokat a kormány minden elfogadható indok nélkül bezáratta. (Ellenmondások a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Kubinyi György: Volt rá indok elég! (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ruzsiák János: Van a nemzetiségi törvénynek még egy másik szakasza is, ez pedig a 26. §., a mely igy szól (olvassa): »Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak épen ugy, mint községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek: ugy ezentúl is jogában áll saját erejükkel vagy társulás utján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az állam kormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művelődési és egyéb intézetek, — az iskolák azonban a közoktatást szabályozó törvény rendeleteinek meg49