Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 383 a parlamentnek, s ebben a tekintetben bizom, a mi illeti a jóakaratát, csak a liberális politikájában nem bizom! Ballagi Géza: Tehát a költségvetést elfogadom. Artim Mihály: Bizva a miniszter urnak minap tett szép ígéreteiben! (Felkiáltások a néppárton: No! No!) Kérem, az ígéreteket mindaddig jóknak kell tartani, míg az ellenkezőt be nem bizonyítják. (Helyeslés a jobboldalon !) Baltagi Géza: Most jön a konzequenczia! Artim Mihály: Majd megmondom. Bizva abban is, Hogy a t. ház az általam előadott körülmények és okok fontosságát és súlyát a nemzeti kultúra szempontjából méltányolni fogja, bátorkodom azon kérelmemet előterjeszteni, hogy részemről a mit magamnak kívánok, azt kívánom másnak is, az ellen nem vagyok, de méltányosnak tartom, hogy a protestáns felekezeteken szintén méltóztassék segíteni és kongruájukat kiegészíteni (Helyeslés a baloldalon.) 800 frt-ig, azaz 1600 koronáig; de viszont kérem, hogy a magas kormány az 1898. évi XlV-ik törvényczikk 2-ik §-ában biztosított 1600 korona kongrua-kiegészitést az eperjesi és munkácsi egyházmegye minden lelkészségére is terjeszsze ki, míg az autonómia ezt az ügyet rendezni fogja. (Helyeslés a baloldalon.) Bizony Ákos t. képviselőtársam azon enuncziácziójában, hogy a legendák országába tartozik, hogy a pápák annak idején koronákat adományoztak, téved; mert, ha emlékezőtehetségem cserben nem hagyott, ugy tudom, hogy az ezredik évben a pápától koronát kapott Magyarország, 1076-ban Horvátország, 1080-ban Lengyelország, 1142-ben Portugália, kiegészítve lett 1179-ben, és Irland kapott 1156-ban. A mi a költségvetést illeti, pártomhoz ragaszkodom. (Helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla jegyző: Ruzsiák János! Ruzsiák János: T. ház ! Azon programúinak, melynek alapján én megválasztattam és megbízatásomat kaptam, egyik legfőbb pontja az, hogy itt az illetékes fórum előtt, az országházban, az 1868 : XLIV. t.-czikknek, az u. n. nemzetiségi törvénynek lojális életbeléptetését kérjem. Ezen törvényczikknek a leghatározottabb és legvilágosabb pontjai azok, melyek a tanintézetekre vonatkoznak. Ezek a 17., 18, és 26. §-ok. Mielőtt én ezekre a törvényes intézkedésekre vonatkozólag határozati javaslatot terjesztenék be, legyen nekem megengedve, hogy a költségvetés általános tárgyalása alkalmával elhangzott egy-két beszédnek némely részére csakis nagyon röviden reflektáljak. Az igen t. miniszterelnök ur február 28-ikán, midőn a nemzetiségi kérdésről beszélt, azt jelentette ki, hogy ő hazánkban megoldandó nemzetiségi kérdést nem ismer, azt tárgyalni sem akarja. Én a miniszterelnök urnak ezen nézetét meg tudom magyarázni. A nemzetiségek hosszú idő óta hallgattak ezen házban, a törvényen alapuló igényeiket nem érvényesítették, vagy hogy helyesebben beszéljek, a terrorisztikus kormányrendszer és az »összetiporni« jelszó uralma alatt nem érvényesíthették. Nem is csoda, ha az egész hazában az a vélemény terjedt el, hogy nálunk nemzetiségi kérdés többé nem létezik és hogy az itt lakó nemzetiségeknek egyáltalában igényeik többé nincsenek. Egész természetesnek találom, ha a t. miniszterelnök ur szintén ezen álláspontra helyezkedett velünk szemben. En azonban ezen állásponttal szemben kötelességszerűen a következőket vagyok bátor kijelenteni. Alig múlt el még két esztendő, hogy hazánkban a népszámlálás foganatosíttatott. Ennek eredményekép ki lett mutatva, hogy hazánk lakosságának majdnem felerészét képezik a nem magyar ajkú állampolgárok. Tény továbbá az is, hogy ezek a nem magyar ajkú polgárok e hazában ezer évet meghaladó idő óta laknak, és jogaikról, igényeikről soha nem mondtak le. Ezzel a tényállással be van bizonyítva az, hogy nálunk nemzetiségi kérdés létezik és hogy azt végre-valahára tisztába kell hozni. A miniszterelnök ur azt jelentette ki, hogy ő ezt a kérdést tárgyalni nem akarja. A mi erőnk nagyon kicsiny, hogy őt alkotmányos eszközökkel ezen kérdésnek tárgyalására kényszeritsük. De azon reményünkről nem mondunk le soha, hogy vagy az ő miniszterelnöksége alatt, vagy utóda alatt ezen kérdés alkotmányos törvényeinken belül és a nemzetiségek javára mégis meg fog oldatni. Daczára azonban a miniszterelnök ur ezen kijelentésének, beszéde további folyamában mégis azt mondja nekünk, hogy itt adjuk elő bajainkat, ne másutt, sem TuróczSzent-Mártonban, sem Prágában, sem Bukarestben, hogy itt beszéljük meg mindazt, a mi jogos bajunk. Én ezeket a szavakat és azoknak valódi tartalmát nem értem. Azt hiszem, hogy minden pártnak szabad tanácskozni Magyarország határain belül akárhol. Akár Turócz-Szent-Mártonban, akár más városban, az különbséget nem tesz. Kubinyi György: Akár Kiewben! Ruzsiák János: Kiewben nem! Förster Ottó: Ne beszélj, nincs most árverés ! (Derültség a néppárton.) Ruzsiák János: De a miniszterelnök ur azt mondja, hogy ne menjünk mi Prágába és ott ne tanácskozzunk, ott a mi követeléseinket és bajainkat ne adjuk elő. Ebben a mondatban implicite az van foglalva, mintha mi odamentünk, ott tanácskoztunk, tárgyaltunk és onnan utasításokat kaptunk volna. Én ezen állítással szemben kérve felszólítom a miniszterelnök urat, hogy nevezze meg azon személyeket, a kik ilyen ügyben valaha Prágában jártak. Rákosi Viktor: A kik a cseh-tót bankot megcsinálták! (Mozgás a szélsobaloldalon.)