Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-93

.93. országos ülés 1902 április 17-én, csütörtökön. 379 fiatlan papot parochiájától kell megfosztani. (Tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) A ki nem érzi magát itt otthonában, menjen oda, a hova szive vágyik és legyen boldog, de a népet ne rontsa. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csakis ezen az utón lesznek szanálva a közállapotok és lesz elég téve a magyar kultúrának is, mert kell, hogy Magyarország magyar legyen minden ízében, magyar legyen minden porszemében. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) De ha a hazafiság alatt bármi más értődik, akkor én azt visszautasítom, jogtalanságnak és igazságtalanságnak deklarálom, és azt mondom, hogy minden lelkész, tartozzék az bármely politikai pártárnyalathoz, vagy bármely felekezethez, mindaddig kongrua-kiegészitésben részesüljön, a mig csak jogérvényesen elitélve nem lesz valami bűntény folytán, a mely bűntények sorába pedig első sorban a hazafiatlanság tartozik. (Helyeslés a néppárton.) Különben ez csak önkényre volna visszavezethető és visszatükröztetné az én kerületembeli politikát, a hol pl. a főszolgabíró egy szegény falusi bíró ellen felveszi a jegyzőkönyvet, benne kiczirkalmazza, hogy ő éjjel utasokat megtámadott, éjjel másnak házába behatolt, — de azért nem adja át a bíróságnak megbüntetés végett, hanem nagy kegyesen maga itéli el 15 forint pénzbüntetésre. És miért teszi ezt? Azért, mert maga is nagyon jól tudja, hogy bizony a bíróság előtt csak kudarczot vallana, mert nem áll az, a mi a jegyzőkönyvben foglaltatik, két egyforma »itélet« ellen appelláta nincsen. így tehát a hazafiatlan papnak ilyen enyhe büntetése énbennem önkénytelenül is azt a hitet gerjeszti, hogy a t. kultuszminiszter ur ilyen esetben maga sem hinné azt a hazafiatlanságot és megbüntetné a papot nem hazafiatlanság miatt, hanem egészen más valami, be nem vallható kicsinyes okból. Részemről, a menynyiben én ismerem az eperjesi és munkácsi egyházmegyei papságot, azt mondom, hogy nekem hazafiatlan papról tudomásom nincsen. Az eperjesi és a munkácsi papság egyik főismérve az, hogy családos emberek lévén, épen a családi tradicziókon alapuló egyik főerényük a hazafiság. (Élénk tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) A t. ház kegyesen kitüntetett figyelmével, a mikor, csak a minap, volt szerencsém bemutatni választókerületem szegény népét és az annak élén álló papságot. Ismételve azt mondom, hogy nem jött-ment, de honalapító nép az, (Ugy van! Ugy van' a néppárton.) a mely a magyar oldalán a népvándorlás idejétől kezdve mai napig kitartóan, hiven küzdött és egyesegyedül annak oldalán várja és akarja a maga boldogulását. Mondom, családos emberek lévén, a családi tradicziók alapján ím meg nem tagadtuk magunkat 1848-ban sem, (Élénk éljenzés a balés a szélsőbaloldalon.) bár lehetett volna várni, hogy a nyelv rokonságánál, a ritus ugyanazonosságánál fogva mi a muszkához fogunk vonzani. Épen az ellenkező történt. Mi köztünk nem találkozott muszka zabliferáns, megtették azt a zsidók, (Elénk derültség.) mi sohasem voltunk muszkavezetők, mi nem lovagoltunk a muszka előtt. Voltak más lovagok, a kik ezt megtették. S e tekintetben hivatkozom Kossuth Lajos szavaira, a ki 1848-ban azt mondta: a rutén nép előtt kalapot emelek. T. ház! Vérét és életét áldozta ez a nép a magyar szabadság kivívásáért, de azt kérdem, kinek van ebben a fő érdeme ? Nem akarom én a rutén nép jó szivét ezáltal tagadásba hozni, de azt könnyen beláthatja mindenki, hogy abba a nyers szivbe hazaszeretetet, magyar érzületet csakis a papság hazafisága oltott be. (Ugyvan! Ugy van! a néppárton.) És most azt a hazafias papságot ennek jutalmául pórázra akarják venni? Hát mik vagyunk mi ? Deliquensek vagyunk a múltból, valami politikai bűn terhel bennünket a múltból ? Én ugy hiszem, hogy hazafiság tekintetében senkinek mögötte nem állunk ebben a széles hazában. (Éljenzés a néppárton és a szélsobaloldalon.) A mi m altunk dicső, a mi jelenünk példás. Mi még külföldi segélyt sem fogadunk el, még Gusztáv Adolf-félét sem. (Élénk tetszés a néppárton.) Ha meg vagyunk szorulva, akkor hazafias szivek könyöradományait igénybe veszsnük. És tekintse meg bárki a görög-katholikus pap hajlékát, én ugy hiszem, hogy első tekintetre meg fog győződni arról, hogy az nem inklinál, nem deklinál sem jobbra, sem balra, hanem a magyar művelődésnek szerény apostola. (Éljenzés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Hát, t. ház, az nem elég, hogy már száz év óta az a farsangi komédia történik velünk, hogy a mi 200 forintos jövedelmünket száz év óta nem tudják összeszámítani és összeírni? (Derültség.) Folyton összeírás alatt vagyunk, a mit egy helyütt megállapítanak, azt más helyen törlik, és igy megy ez czirkulusban már száz év óta. De, t. ház, átmegyek és azt kérdem, hogy annak az én kerületembeli szegény népnek, ahhoz tartom magam, mit tett az a sok kormány az alkotmány visszaállításától mostanáig az ő hűségéért, a mely példátlan a történelemben? Még a magyar kultúra áldásaiban sem részesítették ! Azt könnyen meg lehetett volna magyarosítani a mai napig, de azt nem tették. Ha hozzájuk fordultunk is: hja, hát mi közöm magukhoz, az volt a válasz, hisz az felekezeti iskola ! Mintha azért nem kellene támogatni a felekezeti iskolát, mert az nem a haza, hanem nem tudom én miféle Mandzsúria javára neveli a népet! Trubinyi János: Igazad van! Egészen igazad van! Artim Mihály: A míg különbséget tesznek a felekezeti és az állami iskola közt, addig nekünk iskoláról kár beszélni. Nem mondom, t. ház, hogy Wlassics Gyula miniszter ur ideje 43*