Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

376 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. A pályázati hirdetményben ki volt kötve, hogy a ki az igazgatói állást el akarja nyerni, annak legalább érettségi vizsgálattal kell bírnia, megjegyeztetvén, hogy a jogi képzettség előnyben fog részülni. És mi történt? Az, hogy a sok pályázó közül olyan jjrotekcziós ember kapta meg ezt az igazgatói állást, a ki ezzel a kvalifikáczióval nem bir. Egy nagyváradi rendőr, a ki csak öt osztályt végzett, nyerte el az állást. Mily vezetés várható az ily kvalifikáczióval biró embertől ? A fizetés a pályázati hirdetmény szerint a következő: 4000 korona évi fizetés, 1200 korona évi lakbér, 60 korona havi képviseleti pótlék és 10°/

0-os ötödéves korpótlék. Midőn a szegény munkások filléreiről van szó, akkor ilyen javadalmazásu állást szervezni és ezt még betetőzni azzal, hogy ilyen kvalifikáczióju egyén jusson arra az állásra, ez olyan megfelelő szavakkal nem illethető állapot, a melyet egyáltalában senki sem helyeselhet. Pap Zoltán: Tisztességes, jóravaló ember az illető! (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Kovács Pál: És mi történt, t. ház, rövid idővel ezután? Az illető ideiglenes minőségben neveztetett ki, de néhány hónap múlva társas vacsorát rendeztek a Svábhegyen és a borközi állapotot felhasználva, kivitte az illető azt, hogy a legközelebbi igazgatósági ülésre kilátásba helyezték számára a véglegesítést, a mi be is következett. (Halljuk! Halljuk!) De még ez sem volt elég, hanem néhány hónappal reá rendes fizetését még 800 írttal felemeltette. Pap Zoltán: Mert megérdemelte! Kovács Pál: Az mindjárt ki fog tűnni, hogy megérdemelte-e. Pap Zoltán: Sohasem kapnak oda tisztességesebb embert! Kovács Pál: A kerületi betegsegélyző-pénztár aligazgatója, Kuncz Jenő ur, pedig olyan dolgokat művelt a legközelebbi múltban, — a napilapokban is szellőztetve lettek e dolgok, a hol »pislogó ur« néven szerepeltették, — hogy pl. a villamoson (Halljuk! Halljuk!) gyakran lévén kénytelen közlekedni, titkos rendőrnek adta ki magát, és a mikor jött a konduktor ur, olyankor pislogott, a mi azt jelenti, hogy ő detektív, vagy hogy a rendőrség szolgálatában áll. (Élénk derültség) Midőn azután őt egy rendó'r közbejöttével egyik ügyes vasúti ellenőr lefülel tette és bekísér tette, megtétetett ellene a följelentés, azonban. — csak privát informácziók alapján tudom, hogy végződött el az ügy, — állítólag 200 koronának a közúti vaspálya társaság szegényalapja javára lefizetése után . . . Pap Zoltán: Egy szó sem igaz az egészből! (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Gyere hazaZoltán ! Derültség.) Kovács Pál: ... az igazgatósággal kiegyezett ; az a feljelentést visszavonta, és ő a büntetés elől menekült. (Mozgás és zaj a szélsöbaloläalon. Elnök csenget) A dolognak az elnök úrra vonatkozó személyes részét el akarom hagyni, mert ő fölötte még pálczát törni egyáltalában nem akarok, de a midőn ezen t. urak több czikkben meg lettek támadva, erre a sajtópert sem indították meg. Igaz, hogy egy alkalommal rágalmazás miatt pert indítottak, azonban, a midőn a biró megengedte azon tényállítások bizonyítását, akkor az illető ur takarodót fujt és visszavonta panaszát. Ezáltal lehetetlenné tették azt, hogy nyilvánvalókká váljanak ezen inkriminált tények. Ezek, t. ház, a mik ezen közleményben foglaltatnak, olyan vádak, hogy sürgősen szükségessé teszik azoknak megnyugtatását, a kik filléreiket összekuporgatva, rábízzák ezen kerületi betegsegélyző-pénztárra; kell, hogy ezeket a dolgok állásáról megnyugtassuk, és hogy azok, a kik bűnösek ezen dolgokban, ha ez rájuk bizonyul, elvegyék méltó büntetésüket. (Helyeslés balfelöl.) Ezért, t. ház, a következő interpellácziót bátorkodom intézni a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! olvassa): 1. Van-e tudomása a miniszter urnak több budapesti napilapnak f. hó 15-iki számában »Züllik a betegsegélyzós« czim alatt megjelent közlemény tartalmáról s az abban foglalt súlyos vádakról ? 2. Ha van róla tudomása, hajlandó-e törvényes felügyeleti joga és kötelességéből kifolyólag sürgősen erélyes és szakértő kormánybiztost kiküldeni, a ki a felsorolt konkrét eseteket és az egész intézmény ügymenetét minden ágazatában szigorúan megvizsgálja és a fenforgó visszaélések megtorlását azonnal kezdeményezze, vagy teljhatalmulag elintézze ? 3. Hajlandó-e a t. miniszter ur az 1891: XIV. t.-czikket az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok és a szükséges hathatósabb állami felügyelet figyelembevételével sürgősen revideálni és ehhez képest a szükséges törvényjavaslatot mielőbb benyújtani? T. ház! Ehhez még csak néhány kiegészítő megjegyzést óhajtok fűzni. Én t. i. csak azokat említettem, a kik ebben a czikkben inkrimináltattak, t. i. az igazgatót és az aligazgatót, de említés tétetik egy bizonyos »Csintalan« úrról is, a ki eléggé jellemezve van abban a czikkben és a kiről azon rövidke idézet elégséges, hogy »Csintalan Kálmán rövid időközökben összesen 6 esztendőt töltött Magyarország különböző börtöneiben*. Tudomásom szerint még van 3—4 tisztviselője a kerületi betegsegélyző pénztárnak, a kik hasonló kitüntetésben részesültek, és azért én azt hiszem, hogy vagyonkezelésre az ilyen egyének egyáltalában alkalmatlanok. (Ugy van! balról.) Azért ha ezek az állitások a valóságnak megfelelnek, akkor véleményem szerint a legszigorúbb vizsgálat szükséges, hogy ez mind felderittessék. De sürgősen szükséges különösen az 1891: XIV. t.-czikknek a revíziója, a mely már régóta napirenden van, azonban minduntalan megakad hol az egyik, hol a másik faktornál. Most legújabban arról értesülünk, hogy a mélyen