Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

374 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. szólaltam fel itt az ország szine előtt, a kik annyi áldozattal művelik a tót népet. Még egyszer "visszautasítom Bartal Aurél képviselő ur gyanúsítását és rágalmazását. (Helyeslések a néppárton.) Bartal Aurél: A t. ház engedelmével személyes kérdésben vagyok bátor válaszolni, (Halljuk! Halljuk!) Egészen nyíltan megmondom, hogy Kollár urnak Pozsony^ vármegyében való létezéséről nem is tudtam. Én tehát vele szemben semmiféle gyanúsítással fel nem léptem. Idéztem azonban egy általa kiadott naptárból egy közleményt, a melynek, azt hiszem, egyáltalában nem egyházi, hanem igenis politikai tartalma volt, mert a midőn ezeket az elitélteket és pedig tüntetés miatt törvényesen elitélt embereket védelmébe veszi, és ezeknek a példáját, illetőleg az azokra vonatkozó ítéletet, mint örök emlékül itt állót nyújtja a tót nép elé: ez, — azt hiszem — nem vallási dolog, hanem ennek határozottan nemzetiségi jellege van. (Ugy van! jobb felől.) Én semmiféle gyanúsítással nem éltem, hanem ezt a példát felhoztam, ezt idéztem. Méltóztassék kimutatni, hogy annak a naptárnak 165-ik lapján az elő nem fordul és állításomat kész vagyok visszavonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kollár Márton képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Kollár Márton: T. képviselőház! Ezt a naptárt akkor nem én szerkesztettem. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már más!) Hanem tudom, hogy benne van ez a passzus. De ebben a naptárban csak arról van szó, mik történtek a múlt évben különösen Magyarországon. Ott az az illető krónikás előadja, hogy ez és ez történt. De ahhoz megjegyzést nem fűz. hanem minden megjegyzés nélkül teszi azt. Hogy ha talán ez az egy mondat kifogásolható volna is, ott van a többi, tessék azt elolvasni és senki sem fogja mondhatni, hogy az hazaellenes volna. (Felkiáltások a jobboldalon: A többire nézve nem is mondták ezt!) Különben egyházunk és hazánk örülhetne, hogy ha sok olyan egyesülete volna, mint a Szent Adalbert-társulat, a mely olyan, mint a Szent István-társulat, a mely abszolúte nem foglalkozik politikával, hanem csak a népet neveli. A tót nép valóságos vadállattá lesz, ha mi azt művelni nem fogjuk, (Ellenmondások a jobboldalon.) de elmegy minden embernek a kedve ettől, hogy ha hazafias tettéért meggyanúsítják és megrágalmazzák. Elnök: T. képviselőház! Az idő előrehaladván, minthogy a napirendhez még többen vannak feljegyezve, azt hiszem, áttérhetünk az interpellácziókra. Előbb azonban méltóztassék a holnapi ülés napirendjét megállapítani. (Halljuk ! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjére a vallásés közoktatásügyi tárcza költségvetését és az ezzel kapcsolatos jelentések tárgyalásának folytatását tűzze ki. (Helyeslés.) Ha a ház ezt elfogadja, ezt határozatképen kimondom. Következik Pozsgay Miklós interpellácziója a belügyminiszterhez a bogyiszlói adóügyi jegyző felfüggesztése tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Pozsgay Miklós: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy türelmét néhány perezre igénybe veszem, de kénytelen vagyok vele, minthogy egy szegény, elhagyatott község fordult hozzám bizalommal, hogy kérdezzem meg a t. belügyminiszter urat, vájjon van-e neki tudomása az ő nagy nyomoráról. A ki ismeri ezt a pestmegyei községet, Bogyiszlói, tudja jól, hogy mennyire tönkre lett ez téve anyagilag azáltal, hogy a Duna-átvágással határa két felé lett vágva. A Dunának egyik felén van a község, másik felén pedig annak kis gazdasága. De ez nem elég baj, a melyet az ország e községre zúdított; tetejébe jött még az, hogy ez a község a megyének felügyeleti körétől nagyon távol esik. Ezáltal megtörténhetik, hogy lazán ellenőrzi a vármegye ezen községnek belügyeit, a minek folytán ott a jegyző hanyagságával annyi mulasztást követett el, hogy utóbb is kénytelen volt a megye a fegyelmi vizsgálatot elrendelni nem azért, mert a község lett tönkretéve, hanem mert az adóügyek körül voltak szabálytalanságok. A község, az mellékes kérdés. Már most ez a jegyző több, mint háromnegyed év óta fel van függesztve. De mi történt tovább ? (Halljuk! Halljuk! a szélscbaloldalon.J Adtak a község nyakára egy segédet, a kit most a község szinte fizet; tehát most van neki egy jegyző helyett két jegyzője, a ki nem dolgozik. Az egyiket felfüggesztették, annak tehát fizetése felét adja, a helyettes pedig azt mondja, hogy neki mindegy, ő húzza a fizetést, majd meglátja, hogy mi lesz a dolog vége, a községgel tehát nem nagyon sokat törődik. Ugy gondolkozik, hogy, ha esetleg el fogják bocsájtani a régi jegyzőt, ha megválasztják, akkor majd ráér dolgozni. Első sorban tehát ez a baj zúdult a község nyakára. De most még egy másik baj is tetézi ezt. Szokásban van az, hogy a községi pénztárnokokat minden három évben választják. Persze erre mindig vannak a főszolgabíró urnak olyan kiszemelt jó kortesei, a kiket ilyenekkel jutalmaz meg. Többnyire változnak tehát ezen állások. Még Földváry főszolgabíró idejében, a ki azóta országgyűlési képviselő is lett, volt a községnek egy pénztárnoka; meglehetős vagyonos ember volt, mikor megválasztották, mióta azonban pénztárnok, teljesen tönkrement. És mi volt ennek oka? Az, hogy a jegyző, hogy az ő könynyelmüségét takargassa, hogy ne kelljen neki a megyéhez folyamodni és kimutatni, hogy mire kell a pénz nekik, hogy továbbá az ő fizetése és a többi alkalmazott fizetése is rendesen kijárjon, felbiztatta ezt a szegény pénztárnokot, hogy adjon csak bátran pénzt, majd visszatéríti a község. Évekkel ezelőtt kibukott ez a, pénztárnokságból,