Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

.93. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 373 kapunk, de akkor nem látom be, hogy az igen tminiszter ur miért nem fogadja el a mi határozati javaslatunkat, mikor azt mondja, hogy annak a szellemében akar működni és cselekedni, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az, hogy nem a kormánypárt részéről, hanem a mi részünkről tétetett a javaslat, nem elég ok erre. Ebben a magyarság óhaja nyilvánul meg, két tiszta magyar felekezetnek vágya, óhaja, kivánsága, a melynek teljesítése elől elzárkózni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tehát még egyszer ajánlom a határozati javaslat elfogadását, kijelentvén, hogy a magunk részéről — miután ezt már a mi választási szózatunkban is hangsúlyoztuk, mint progmammimk sarkalatos részét, — e mellett ezután is ki fogunk tartani és mig az nem teljesedik, nem adjuk fel a küzdelmet. De nem feledkezem meg a katholikusokról sem és kivánom a teljes egyenjogúság alapján, hogy a katholikusoknak is, nem egy ilyen nyomorult váz-autonomia, hanem teljes autonómia adassék, mert joga van minden egyes állampolgárnak ahhoz, hogy, saját vallásának ügyeit maga intézhesse. Én az autonómiánál csak azt a negatív korlátot ismerem, hogy ne legyen nemzetellenes. Mindaddig, mig ezt betartják, a legteljesebb autonómiát kivánom minden egyes felekezet számára. Midőn ezt a t. miniszter ur figyelmébe ajánlom, kijelentem, hogy a költségvetést már pártállásomnál fogva sem fogadom el. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kollár Márton képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani. Kollár Márton: T. képviselőház! Végtelenül fájlalom, hogy utczai gyanúsítások e t. házban is hangzottak el akkor, a mikor a tót nép katholikus papjairól és kulturális egyesületeiről volt szó. A mint valamikor hittek az emberek a boszorkányokban, ugy beszélnek most, hogy vannak pánszlávok. Ez pánszláv, amaz pánszláv, — mondják._ (Mozgás és zaj.) Barta Ödön: Ugy kellene megégetni őket, mint hajdan a boszorkányokat! Kollár Márton: Ha ez így van: akkor fogja pörbe és ítéltesse el őket a kir. ügyész. ííem volna szabad így visszaélni ezzel a kifejezéssel. Mi katholikus papok nem lehetünk pánszlávok. Mi az a pánszlávizmus ? (Halljuk! Halljuk!) A pánszlávizmus csak mint pánruszszizmus fogható fel, már pedig annak a katholikus papnak, a ki pánszláv volna, el kellene árulnia hitét, egyházát, hazáját, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de még nemzetiségét is. Hiszen mi jól tudjuk, hogy minket az orosz megfosztana anyanyelvünktől, már pedig a ki feltételezi azt, hogy egy katholikus pap pánszláv volna, az nem jó ember. (Mozgás és derültség.) Hock János: Ez helyes nyilatkozat, ezért meg kellene őt tapsolni. (Halljuk! Halljuk!) Kollár Márton: Mi, t. ház, oktatjuk a tót népet. Ámde hogyan oktassuk, ha nem tótul ? És azért, mert én a tót népet szóval, Írásban oktatom, művelem, azért én hazaáruló vagyok, azért én pánszláv vagyok? Huszonöt esztendeje működöm már, szivem vérével írtam és irok lapot, imakönyveket, a szentírást fordítottam tót nyelvre, lefordítottam Kempis Tamást, Fabiolát stb. Hát kérem ez pánszláv működés? Én magyarul nevelkedtem és megtanultam a tót nép nyelvét azért, mert láttam, hogy azt a népet senki sem műveli, elhanyagolják a papok is és épen az u. n. hazafias papjai. Hogyha valaki a Miatyánk parafrázisát megírja tótul, már ráfogják, hogy pánszláv és ha egyszer ráfogják, még a Dana vize sem mossa le róla, abban a hírben kell még a sírba szállnia is az illetőnek. Sajnos, hogy magyar testvéreink nem tanulmányozzák a Eelvidék viszonyait. Hazánk dicsőségére válik, ha művelt a tót nép, de nem, ha buta. Van ennek a szegény katholikus tót népnek egyetlenegy kulturális egyesülete, az u. n. Szent Adalbert- vagy Béla-egyesület. Ezt boldogult Simor herczegprimás erősítette meg azért, mert azt mondta: én nem bírom a tót nyelvet, tehát ez a társulat apostolkodjék az én nevemben a jó tót nép közt. Ez a társulat imakönyveket, katekizmusokat, ábécés, kath. oktató könyveket ad ki és a többi közt kiad minden évben egy naptárt is, a melyből Bartal Aurél képviselő ur valamit idézett. Én idehozom, t. ház, ezt a naptárt és ha abban pánszlávisztikus, vagy hazaellenes, vagy magyarellenes csak egy mondat is, akkor vegyék el a nyakamat! Ez tisztán katholikus egyesület, nem törődik politikával, meg akarja tartani a katholikus népben a hitet és erkölcsöt. Bólunk, a kik a tót népet könyvekkel és lapokkal látjuk el, azt mondják, hogy pánszlávok vagyunk. Én ezt a rágalmat a legerélyesebben visszautasítom és felkérem Bartal Aurél képviselőtársamat, a ki szintén pozsonymegyei képviselő, bizonyítsa be, hogy én pánszláv vagyok, mutasson nekem csak egyetlenegy tettet, a mely hazám vagy a magyar nemzet ellen irányulna, a melynek én tisztelője vagyok és a melyet én ugy szeretek, mint senki jobban. (Általános, élénk helyeslés és éljenzés.) Várady Károly : Tagja is! Kollár Márton: A papnak nem szabad különbséget tennie nyelv és nyelv közt, nemzet és nemzet közt, annak iparkodnia kell valamennyit Krisztushoz vezetni, valamennyinek lelkét megmenteni. Erre törekedtem mindig egész életemben. Én a világot nem Krivány-hegyéről és nem Hortobágyról nézem, hanem Sion-hegyéről, vagy ha jobban tetszik, Pannonhalmáról, a Gellérthegyről vagy a Zobor-hegyről. Én azt akarom, hogy az én tót népem művelődjék, művelődjék akeresztény szellemben. (Egy hanga jobboldalon: Es magyar szellemben!) Én azok nevében