Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 371 hanem igenis mindent el kell követni arra nézve, hogy oly tankönyveket használjanak, a melyek megfelelnek a törvénynek és a jogosult kívánalomnak. De hogy én törvényt sértsek, arra nem vállalkozom. (Helyeslés jobbról. Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Hát most lehet és előbb nem lehetett!) Elnök: Kérem, ne tessék minduntalan félbeszakítani. (Halljuk! Halljuk !) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Revízió alá fogom újra vétetni a tankönyveket, mint már kijelentettem, és ha találok olyant, a melyet a rendelkezésemre álló törvényes hatalmi eszközökkel elkoboztathatok, ugy ezt teljesíteni fogom és a legerélyesebb rendszabályoktól sem idegenkedem, de talán nem is lesz erre szükség, hanem egyszerű figyelmeztetésem elég lesz. Mert, mint az előbb is mondtam, midőn a magyar állam annyi lojalitással viseltetik a nemzetiségek iránt, a minővel sehol a világon nem viseltetnek, bízvást elvárhatjuk a hasonló lojalitást, De ha ilyennel nem találkozunk, ha kell, kényszereszközöket is alkalmazni fogunk, hogy egyszer végre valahára szakítsanak azzal az egyes túlzók, hogy a magyar állameszmét bármely tekintetben is megsértsék. Ezt kötelességem volt kijelenteni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Kubik Béla jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Igen nehéz az én helyzetem, a mikor e tüzes levegőben felszólalok, annál is inkább, mert én, hála Istennek, ezt a kérdést, a melyet nemzetiségi kérdésnek neveznek, hazulról nem ismerem, minthogy azon a vidéken, a melyet képviselni szerencsém van, nemzetiségi kérdés, nemzetiség nincsen. De nem hagyhatom szó nélkül a t. miniszter ur mostani beszédét, mert azt tartom, hogy a magyar áUam hatalmát, a magyar nemzet erejét mindenesetre érvényesíteni kell, a mikor a nemzet ellen, a haza ellen való tendencziákat látunk fenforogm. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem fogadhatom el azt a kifogást, a melyet a t. miniszter ur felhozott, mert ha vannak hazaellenes iskolák és tankönyvek, akkor nemcsak a tankönyveket kell elkobozni, de az iskolákat is be kell zárni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt megköveteli a magyar nemzet tekintélye, becsülete. És a felelősség alól épen nem menthetem fel a t. miniszter urat, a mikor azt hallom, hogy ezek a tankönyvek 1888 óta vannak alkalmazásban és igy 14 esztendő óta nem volt a kormánynak hatalma vagy akarata, hogy a maga befolyását érvényesítse. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A vita ily előrehaladott stádiumában nehéz felszólalni, a mikor elmondhatom a költővel, hogy: lekaszálták már a rétet, s nem hagytak rajt virágot. Különösen nehéz felszólalni Major Ferencz t. képviselő ur után, mert nincs az egész budgetben kérdés, a mely az ő figyelmét meg nem ragadná, nincs oly jó és nemes ügy, mely szivének vonzalmát fel nem költené, a melyet fel nem karolna egész szívvel, lelkületének nemes hevével. Igen szakavatott és derék beszédet hallottunk elhangzani az ő ajkáról, a midőn a középoktatás reformjáról beszélt, még pedig, sajnos, a ház nagy figyelmetlensége között. De hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy akkor, a mikor szakkérdéseket tárgyalunk, fontos nemzeti ügyről van szó, a t. túloldal ez iránt nem tanúsít érdeklődést. De azt hiszem, Major Ferencz t. képviselőtársam meg lehet elégedve, ha a ma elvetett mag ki fog kelni, ha működésének eredménye eszméinek megvalósulása lesz. A mikor most felszólalok, a miniszter ur beszédének egy hézagát akarom pótolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A lefolyt vitában ugyanis tapasztaltam, hogy a polgári iskola halálharangját húzzák meg. Pedig ezek az iskolák nem érdemlik meg ezt, hanem ellenkezőleg a legnagyobb jóindulattal kellene róluk tárgyalnunk. Megmondom az okát, hogy miért nem teljesitik hivatásukat, de ha a czélt, a melyet ez iskolák felállításával el akartunk érni, igazán elérni kívánjuk, s a helyes utat követjük, akkor a polgári iskolák be fogják tölteni azt az ürt, a mely ma az elemi iskolák és a középiskolák közt fennáll. Az 1898. november 8 án tartott ülésében az országos közoktatásügyi tanács állandó bizottsága egy tervezetet dolgozott ki a polgári iskolák számára. E tervezet 5. pontja szerint a felsőbb polgári iskola a négy osztályú polgári iskolában adott általános műveltséget gyakorlati czélokhoz képest szakszerű irányban továbbfejlesztő népoktatási intézet, a 6. §. szerint pedig ennek a tanterve akként állapítandó meg, hogy záró érettségi bizonyítványa egyfelől a főiskolai képzettséget nem kivánó közigazgatási és közgazdasági pályára, másfelől az egyéves önkéntességre képesítsen. Ha mi ezt a czélt megvalósítjuk, akkor egy jó művet létesítünk. De hogy ezt meg nem valósíthatjuk, annak oka nem a t. miniszter ur, hanem nála sokkal hatalmasabb faktor, a közös hadügyminiszter ur, a kitől jót még sohasem kaptunk, s a ki nem átallja belenyúlni közoktatásügyünkbe is. A polgári iskolának ma 6 osztálya van, de ez nem képesít semmire. Tavaly még a közigazgatási tanfolyamra képesített, az idén azonban már itt is érettségit kivannak, — ezelőtt 2 évvel még az állatorvosi akadémiára képesített, de azóta már erre sem, — most csak egy pályára képesít, a vasúti gyakornokságra, de itt is csak ugy, ha beválik az illető, mert akkor kivételesen kaphat engedélyt, hogy a vasúti tanfolyam vizsgáját magánúton letehesse, mert már a tanfolyam hallgatására sem képesít a polgári iskola. Pedig én ismerem a polgári iskolák szervezetét, és tudom, hogy ha a polgári iskola 7 osztályra ki lesz építve, oly teljes és általános műveltséget fog adni, hogy könnyen konkurrálhatna bármely középiskola által adott 47*