Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

370 .92. országos ülés Í902 április i6-án, szerdán. benyomását tették az egész házra, pártkülönbség nélkül. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Az a kérdés tehát, hogy azon idézetek igazak-e, vagy nem? Hogy azon tankönyveket, a melyekből azon idézeteket vettem, tanitják-e a szász iskolákban, vagy nem? (Helyeslés.) Hogy a t. képviselő ur és társai, a kik itt a szász kerüleleteket képviselik, helyeslik-e ezen idézetek tartalmát, igen vagy nem? (Helyeslés.) Hogy ezen idézetek igazak, és hogy erről a t. ház meggyőződést szerezhessen, a ház asztalára fogom letenni a vonatkozó tankönyveket. (Helyeslés.) Hogyha igazak és a t. képviselő ur és társai helyeslik, ha helyeslik azt, hogy ezen tankönyvekből tanitsák meg a szász ifjúságot a magyar nemzet tiszteletére és szeretetére, az az ő dolguk. (Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélsöbaloldalon: A mi dolgunk is!) De én a magam részéről kijelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen tankönyvek ellen a harczot be nem szüntetem, (Helyeslés a jobboldalon.) folytatni fogom itt e házban és a házon kivül is, addig, a mig azok ezen iskolákból el nem tűnnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Megteszem ezt annál inkább, mert ezen szász iskolák egynémelyikében, még pedig jelentékeny számban magyar ifjak is tanulnak és én ezeket a szerencsétlen magyar ifjakat nem akarom kitenni annak, hogy továbbra is kénytelenek legyenek tűrni ezen tankönyvek és a tanári előadások révén legszentebb nemzeti érzelmeiknek kigunyolását és arczulcsapását. (Élénk helyeslés és tetszés.) Hát kérem, a román gimnáziumokban, pl. Brassóban, mit tesznek? Lefordítják román nyelvre valamelyik magyar irónak a történeti tankönyvét és azt adják elő; oly eljárás, a melyet, azt gondolom, bátran megtehetnének a szász iskolákban is. A t. képviselő ur engem azzal vádol, hogy beszédeimmel viszályt szítok a magyar nemzet és a nemzetiségek között. Hát én ezt a vádat határozottan visszautasítom. Én nem azt kívánom, hogy önök nyelvüket megtagadják, vagy nemzetiségüket ne óvják és védjék, hiszen a magyar törvények erre önöknek jogot adnak, én csak azt kívánom, hogy a mint a bánáti és szepesi németek megmutatták, önök tanulják meg német nyelven terjeszteni^ és fejleszteni a magyar érzést. (Helyeslés.) És végre még egyet. Csanády Sándorral, a ki Tisza Kálmán politikájának nagy ellensége volt, egyszer a következő dolog történt meg. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ellen heves támadást intézett szokása szerint. A mint elkezdte beszédét, az ingerkedő kedvében levő szabadelvű párt, valahányszor a Tisza Kálmán nevét kiejtette, mindannyiszor zajos éljenzósbe tört ki. Ezt cselekedte nyolczszor, tízszer, végre az öreg ur megunta &

r mulatságot és harsány hangon oda kiáltotta: Éljen, de javuljon. Én is azt mondom a szászoknak, és azt kívánom, mert értékes és művelt elemei ők az államnak, tessék erejüket fejleszteni, nyelvüket óvni és ápolni, nemzetiségüket megtartani, szóval éljenek itt a hazában, de egj kicsit javuljanak meg. (Általános, élénk helyeslés és tetszés.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előbbeni beszédemben csak általánosságban szóltam ezekről a kérdésekről és mondottam azt, hogy a kormánynak minden rendelkezésére álló eszközzel kötelessége őrködni a felett, hogy az iskolákban a magyar állam, a magyar alkotmány és a magyar törvények ellenében semmiféle módon, tehát tankönyvekkel se követtessék el valamely bűn. Nehogy ugy méltóztassanak ama kijelentéseimet venni, mintha azt a szép, magas színvonalú hazafias érzéstől duzzadt beszédet, melyet Werner Gyula igen t. barátom tegnapelőtt a ház általános helyeslése között elmondott, a legnagyobb figyelemben ne részesíteném, kijelentem, hogy annak azzal az irányával, hogy iparkodjunk kiküszöböltetni minden olyan nem magyarnyelvű iskolából, a mely különböző, a magyar állam szellemével ellentétben álló könyveket használ, ezeket a tankönyveket, teljesen rokonszenvezek. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, a törvény meghatározza azt, hogy mely könyvek azok, a melyek elkobozhatok. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Ha jól emlékszem, már két éve írtam az erdélyi szász konzisztóriumnak arra nézve, hogy a magyar történelem, nyelv és irodalom tanításának mértékével és eredményével nem vagyok megelégedve és e tekintetben újra és újra intézkedtem, hogy ugy miniszteri biztosom, mint az érettségi vizsgálatra kiküldött biztosok és a szakfelügyelettel megbízott közoktatásügyi tanácsi biztosok is figyeljenek, hogy lehetőleg a lehető legnagyobb diligencziával ellenőrizzék ott a szellemet és a magyar történelem- és irodalomban elért eredményt. És legyen róla meggyőződve a t. ház, hogy első kötelességemnek fogom tartani azt is, hogy mindezen tankönyveket újra és újra gondosan átvizsgáltassam (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) és minden törvényes rendelkezésre álló eszközzel oda fogok hatni, hogy oly tankönyveket használjanak, a melyek a magyar szellemnek és egyáltalában a hazafiságnak minden tekintetben megfeleljenek. (Elénk helyeslés.) T. ház! Én a nemzetiségi iskolák számára tankönyveket iratok; tankönyveket iratok a román, a szerb és a többi iskolák számára. (Egy hang a szélsöbaloldalon: De nem használják!) Azt akarom épen konstatálni, hogy sajnálom, hogy ezekből a tankönyvekből a szász iskolák egyáltalában nem reczipiálnak ugy, mint a szerb, román stb. iskolák. (Nagy zaj és felkiáltások balról: Hol a hatalom? Hol a kormány ? Ezekkel szemben kell éreztetni a magyar állam hatalmát!) Bocsánatot kérek, nekem annál, a mit a törvény előir, meg kell maradnom. (Ugy van! Ugy van! jobbról. Zaj balról.) Én nem oktrojálhatok tankönyvet, ha a tankönyvválasztás joga az autonóm felekezeti iskoláké,