Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-92
92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 369 Nyitra vármegyével ütköző részeiben a pánszláv eszméknek hódol a nép nagy része. Hogy ez, t. ház, nem egy falra festett rémkép, azt láttuk a nagyszombati választókerületben a legutóbbi választás alkalmával, a mikor a kerületnek hazafias és igen nagy számban tősgyökeres magyar papjai és tanítói nem voltak képesek a különben papjához ragaszkodó vallásos tót népet, még a par excellence katholikus keresztény néppárt zászlaja mellett sem megtartani, elpártolt e zászlótól, elfordultak papjuktól, és csatlakoztak a tót nemzetiségi jelölt pártjához. Hogy ez az ur, a ki épen katholikus pap, mi módon tett szert oly nagy népszerűségre és mikép készítette elő a talajt arra a győzelemre, a melyet a járás hazafias papsága és tanítósága felett aratott, arra nézve legyen elég arra rámutatnom, hogy ő csendes falusi magányában tót irodalmi munkálkodással foglalkozik, és különösen népies irányú irodalmi termékekkel árasztja el a vidéket. (Felkiáltások: Ki az!) Hogy milyen szellemű e téren való munkálkodása, annak fényes bizonyítékát szolgáltatja egyik kezembe került műve. (Halljuk! Halljuk!) Ennek czime, magyarra fordítva: Szent Adalbert zarándoka, naptár a magyarországi tótok számára, kiadja a szent Adalbert-egyesület. Szerkesztette 1901. évre Kollár Márton nädosi plébános, most pedig Misik István szepesi püspökmegyei áldozár. Nyomatott Nagyszombatban. E naptár 165. lapján az 1900/1. évről irt szemlében szó szerint ez fordul elő: » Nekünk tótoknak elég szomorú év jutott osztályrészül. A midőn Pietor a budapesti törvényszék által elitéltetett, Turócz-Szent-Mártonba visszajövetelekor több barátja várta. Rossz emberek azt mondták, hogy ez demonstráczió. A mieinket a törvényszékhez kergették, mig a Ouria 1900. augusztus 30-ikán kimondta ítéletét, a mely örök emlékül itt álljon. El lett itéíve . . .« és itt fel vannak sorolva az elitélt tüntetők. Ezen közlemény világosan rávall a naptár egész tendencziájára, a melyet az esztergomi érsekség védnöksége alatt álló szent Adalbertegylet ad ki, pedig ennek az egyesületnek bevallott csélja a hitélet fejlesztése, vallásos tárgyú könyvek terjesztése, elnöke pedig Kollár Márton, nádosi plébános és országgyűlési képviselő. (Élénk mozgás.) Hogy mily kevés körültekintéssel járnak el az egyes plébánosi és kápláni állások betöltésénél a nemzetiségi vidékeken, hivatkozhatom több, megyémbeli plébánosra, a kik keservesen panaszkodtak, hogy évek hosszú során át a magyarság érdekében kifejtett tevékenységük gyümölcsét mikép teszi tönkre egy-egy melléje rendelt pánszláv érzelmű káplán. Hivatkozhatom több hazafias tanitó keserű kifakadására, a kiknek az iskolában a magyarosítás érdekében kifejtett működését az iskolán kivül a pánszláv érzelmű plébános, vagy káplán ellensúlyozza. És, t. báz, a magyar államnak nincsen fegyver a kezében, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. nem áll módjában, hogy ezen hazafiatlan vezetőktől, hazafiatlan oktatóktól a népet megszabadítsa. (Egy hang a jobboldalon: Jó erős közigazgatás kell hozzá!) Igenis, t. ház, a magyar nemzet érdeke követeli, hogy a felekezetekkel egyetértőleg intézkedések tétessenek arra, hogy az ilyen nemzetellenes érzelmű papok és tanítók stallumot ne kaphassanak, vagy ha már benne vannak, onnét eltávolíthatók legyenek. (Igaz! ügy van ! a jobboldalon.) A felekezeti tanítókra nézve az 1893. XXVI. t.-czikk megadja a jogot a miniszternek arra, hogy a fegyelmi eljárást elrendelhesse, a nemzetellenes irányú felekezeti tanítókkal szemben is, de csak abban az esetben, hogy ha az illetők állami segélyben részesülnek. T. ház! Ezen intézkedés ki volna terjesztendő az összes tanítókra, mert ma a nemzetellenes érzületű iskolaszéki elnök nem engedi meg, hogy az a hitfelekezet az állami segélyt igénybe vegye, hogy ezáltal az állam beavatkozását lehetetlenné téve, az iskolákban is szabadon űzhesse hazaellenes üzelmeit, (ügy van! jobbfelöl.) Barta Ödön: Hát a büntetőtörvénykönyv mire való? (Mozgás.) Bartal Aurél: Még a tanítók nyugdíjügyére, illetőleg az erre vonatkozó törvény egyes hiányaira kívántam volna a miniszter ur figyelmét felhívni; de minthogy a t. miniszter ur már előbbeni felszólalásában nyilatkozott, hogy az itt észlelt bajokat orvosolni kívánja, e részben szólani nem akarok. (Helyeslés.) A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 10 per ezre felfüggesztem. (Szünet utón.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Werner Gyula képviselő ur óhajt személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk!) Werner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérem igen rövid időre a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Legutóbb tartott beszédemre vonatkozólag Melzer Vilmos képviselő ur itt egy nyilatkozatot tett, — rövidet, méltóságosat, és az ő szempontjából nagyon ügyeset. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) A t. képviselő ur nem tulajdonított az én beszédemnek, az én beszédem tartalmának semmi politikai jelentőséget, mert szerinte én nem bizonyítottam be semmit. En egyes tankönyvekből kiszakítottam idézeteket, én a földrajzoktatás, a magyar nyelv oktatásának csekély mértékét megróttam, a nélkül, hogy — szerinte — bizonyítottam volna. Végre is, t. ház, itt nem lehet egész tankönyveket felolvasni, de az idézetek, a melyeket felolvastam, a hazafi érzésekbe ütköző felfogásnak, vagy ha ugy tetszik, az óvatosság selyempapirosába göngyölt hazafiatlan felfogásnak 47
