Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 367 megy, a latin két évi tanulása után könnyebben boldogul a görög nyelvvel. A ki tanári pályára készül, a továbbképzést megnyerheti az egyetemen a bölcsészeti fakultáson a görögből. Nagyon fontosnak tartom, hogy a t. ház ezzel a kérdéssel foglalkozzék, mert sajnosán tapasztalom, hogy öt év óta ezzel a fontos kérdéssel a házban senki sem foglalkozik. A miniszter ur minden évben megtette az invitácziót, de nem reagált reá senki. Én voltam az, a ki minden évben felemeltem szavamat és meggyőződésemnek kifejezést adtam. Ebben a tekintetben elismerem, hogy helyesen járt el a t. miniszter ur, hogy nem kötötte le magát a középiskolai reform dolgában, hanem vár ezzel a kérdéssel és megszívleli azokat az érveket, a melyeket egyik vagy másik irány mellett fölhoznak. Nézetem szerint itt más nem is jöhet szóba, mint ez a két idea, az egységesen jogositó, részemről átmenetinek jelezhető és a bifukráczióval egységes középiskola eszméje, melyek szószólója én vagyok. Még csak azt akarom felemlíteni, hogy a mi a görögpótló tanfolyamokat illeti, nem ellenzem, hogy a görög remekírók, a mint most szokás, magyarban ismertessenek. Azonban be lehetne olvasztani ezt a magyar irodalom tanításába. Mindezekkel, melyekkel én évek hosszú során át foglalkoztam, most meg akartam ismertetni a t. házat és egy bizonyos irányzatot felépíteni. Mert eddig mindig csak általánosságban szóltam, de nem fejtettem ki a részleteket. Minthogy azonban a miniszter ur most, nagyon helyesen, sarokba szorította a házat, hogy tessék már egyszer nyilatkozni, én kötelességemnek tartom ezen irányzatot, melyet magaménak tartok, teljesen kiépítve a ház elé terjeszteni. És ha némi különbség a felsőbb osztályokban előfordulhatna is a tantervben, előre is tagadom, hogy az alsó négy osztályra nézve valami differenczia lehetne. Az egységes megoldással lehetővé teszem, hogy az utolsó kis mezővárosban, a hol már polgári iskolát tartanak fent, nem lesz elzárva senki, hogy onnét ne mehessen a tudományos pályára. Én nem azzal igyekszem az eddigi hibát pótolni, hogy a latint taníttatom a polgári iskolában, hanem oly rendszert teremtek, mely a polgári iskolát fölöslegessé teszi. Ennek meglenne az a nagy előnye, hogy sok helyen lehetne egységes négy osztályt felállítani, továbbá, a hol csak lehet, szakiskolát létesíteni. Őszintén megmondom, én nem vagyok barátja a középiskoláknak oly értelemben, hogy azok minél nagyobb számban állíttassanak fel, hanem annak vagyok szószólója és barátja, hogy mennél több szakiskolát állítsunk. Mikor én ezt az irányzatot propagálom, a legjobb szolgálatot vélem teljesíteni hazámnak azon mulasztások után, melyek a múltban elkövettettek, hogy a szakiskolák által nem igyekeztek az ifjúságot megosztani, a közgazdasági ágak előnyére. Nagy érdekünk fűződik tehát ahhoz, hogy lehetőleg a szakképzést elősegítsük (Helyeslés a baloldalon.) és lehetőleg mindenhol szakiskolákat állítsunk fel. T. miniszter ur, nem hallgathatom el, hogy ne helyeseljem azon törekvést, melyek a középiskolában az ellenőrzést illetik. A t. miniszter ur legjobban tudja, de én tapasztalom, a ki nem szoktam bekötött szemmel járni, hogy a főigazgatói teendőknek eddigi végzésével teljesen nem lehet megelégedni. Tudjuk, hogy az egyik, a főigazgató, jó mathematikus, a másik jó vegyész, a harmadik jó történész, s ha megy egy iskolába, főleg amathemakát, vagy a nyelveket, vagy a történetet látja, a többi tárgyra nagyobb súlyt nem helyez. Ez az ellenőrzést és az intézeti felülvizsgálást nagyon is egyoldalúvá teszi, bár látom, hogy most ez az intézmény bizonyos mértékig ki van egészítve, a mennyiben a középiskolai tanárok közül egyes szakemberek küldetnek ki, hogy egy-egy szakban az iskolát felülbírálják. Ezt én igen helyesnek tartom. Bár nem vagyok a czentralizmus barátja, de ismerve azt, milyen különbözők a felfogások az egyik és másik kerületben a főigazgatói teendők tekintetében, nem zárkózom el az elől sem, hogy ilyen irányban is czentralizálást értve, intéz kedések történjenek. Tudom, hogy ez a közoktatási tanácsban is szóvá tétetett, onnan jutott eszembe, és a t. miniszter ur is ezen irányban óhajokat fejezett ki. Mert a főigazgatók nagyon jó tanácsadók lehetnének a központban is és az egységes irányítás nagyban érezhető volna. Még csak egy szót. (Halljuk! Halljuk!) Felhívom még a t. miniszter ur figyelmét a kereskedelmi iskolákra. Emiitette maga a miniszter ur, hogy a mostani tanrendszerrel nincs megelégedve. És a ki ismeri azt, hogy az onnan kikerült növendékek mit tudnak, hogy tulajdonképeni kereskedelmi gyakorlati nevelés ott nincs, hogy azok legnagyobb részt nem is mennek kereskedői pályára, hanem kisebb hivatalokban keresnek menedéket, az tisztában van azzal, hogy a kereskedelmi iskolának bizonyos reformon kell keresztülmennie és fel kell azt építeni tovább, a mint az kezdeményezve van, nagyon helyesen Kolozsvárt és itt. Nagyon melegen üdvözlöm a Keleti akadémiának továbbképzését, a hol alkalmas erők képeztetnek, ugy önálló kereskedőnek, mint esetleg igazi nemesebb értelemben vett kereskedői ügynököknek, a kik azután, mint magyar emberek, a külföldön a magyar kereskedelmet és a közvetítést hatalmasan támogatják. Én őszintén megvallom, bámulok azon, hogy azok a fiatal emberek képesek mindazt elsajátítani két év alatt, a mi ott előírva van. Ott voltam vizsgájukon, az előadáson és az elért eredményt bámulattal konstatáltam. Szükségesnek látnám az intézetnek kiépítését három évre és a gyakorlati iránynak fokozását. Nem tudnék elzárkózni attól az ideától sem, hogy ez az intézet a felsőbb években a konzulátusi teendők ellátására is alkalmas legyen, mert látjuk, hogy Bécsben a konzulátusi iskolában — nem kére-