Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

366 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. tevékenység oly lendületet vett, hogy nekik nem árt, bármikép oldják is meg a középiskola kérdését, de nálunk e kérdéssel behatóan kell foglalkoznunk, mert egy elhibázott megoldás vagy az elmulasztott idő megboszulja magát. Én az érettségi vizsgálatot nem tekinteném feltétlenül szükségesnek arra, hogy valaki hivatalba mehessen, én csak felvételi vizsgálatnak tekinthetem az egyetemre. Épen azért feltétlenül meg kell változtatni a képesitési törvényt. Miért van az, hogy annyian mennek a gimnáziumba és a reáliskolába és nem mennek egyes kisebb szakiskolába? Azért, mert félnek a 3 évi katonai szolgálattól, tehát igyekeznek megszerezni az egyévi önkéntességi jogot. A szülők mindent elkövetnek arra, hogy ennek megszerzését lehetővé tegyék, a minek következménye, hogy nagyon sok oly elem kapkod az érettségi után, a melynek nincsen szándékában a tudományos pályán előre menni, hanem csak hogy kenyerét bizonyos állásban megszerezze és hogy önkéntes lehessen. Szükséges, hogy egyszer már e téren a militárizmussal leszámoljunk, és ne engedjük, hogy az diktáljon nekünk, a mi által Magyarország közoktatási berendezését akadályozza és ifjainknak helyes irányban és pályára való irányítását meggátolja és miért? az érettséginek fölösleges követeléseért, az önkéntességhez. Azt hiszem, erre abszolúte nincsen szükség. A katonai pályán az az ifjú ép ugy elvégezheti az önkéntesi iskolát, ha nincs érettségije; de érettségitől függővé tenni az egyéves önkéntességet, a leghatározottabb ártalmára van a magyar tanrendszernek és a magyar kultúra helyes fejlődésének. (Helyeslés balról.) T. ház! Hogy én nem vagyok a mellett, hogy a VIII. osztály után még egy osztály állíttassák fel, mely előkészítő legyen az egyetemre, az természetes dolog. Mert akkor megint csak kellene egy vizsga, hogy az illető az egyetemre mehessen, azért tartom az érettségit egyedül erre szükségesnek, hogy ez legyen a felvételi vizsga az egyetemen. És hogy mennyire igazam van a középiskolák ilyképen való felépítésében, ebben, mint mondottam, a miniszter urnak statisztikája a legfényesebben igazol engem, midőn a tanulók 25°/

0-at jelöli meg, mint olyanokat, a kik az V. osztály után nem mennek tovább; tehát vagy hazamennek, vagy szakiskolába mennek. Ha hazamennek, akkor okosabb, ha nem ölöm őket a latin nyelvvel, hanem tanítom nemzeti tárgyakra és a gyakorlati életben megkívántató dolgokra. Azok, kik tudományos pályára mennek, nem veszitnek semmit a latin tudományban, sőt inkább nyernek; jobb, ha a formalitásokkal nem töröm a gyermek fejét, I-től a IV-ig, hanem ezek elsajátítását a már érettebb, öntudatos ifjak tehetségére bízom. Ezáltal csak fokozom az érdeklődést és szeretetet ezen nyelv iránt, mert akkor az V-dikben már meg tudja szeretni a nyelvét és irodalmát és nem utálja meg a formalitások miatt. Azt hiszem, t. ház, hogy a miket itt az egységes középiskoláról elmondtam, azokban feltétlenül megnyilvánult az az eszme, a melyet évekkel ezelőtt első felszólalásommal hangoztattam ; hogy minél inkább egységessé tegyük a középiskolát, és hogy a nemzet gerinczének, a középiskolát végzetteknek lehetőleg egyenlő, egyforma alap adassék és hogy a legjobban megvessem az alapját az alsó négy osztályban a nemzeti irány legmagasabb mértékben való követelésével. Annak az irányzatnak, a melyet harmadiknak maga a t. miniszter ur is emiitett, hogy vannak, a kik az egész vonalon az egységesítést óhajtják, de ennek ő nem barátja, én sem vagyok barátja. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nem! Ez a legszerencsétlenebb eszme volna! Major Ferencz: Mert ezzel a felsőbb osztályok volnának túlterhelve. Mert ha egész a VIII. osztályig igy kell felvinnem azt az ifjút, hogy jól ki legyen képezve a technikai, tanári, orvosi és jogi pályára, akkor túl kell terhelnem. Épen azért ezt határozottan ellenzem, ugy a mint az igen t. miniszter ur is, a ki kijelentette, hogy ezzel az irányzattal nem is foglalkozik, és nem is tartja követendőnek. Be igenis kívánatos, hogy foglalkozzék a tanügyünk azon egységes irányzattal, melyet én évekkel ezelőtt a t. háznak ajánlottam, a másik irány, a melyet a t. miniszter ur propagált, az egységesen jogosító. De kitűnik, hogy a t. miniszter ur is azon volt, hogy minél közelebb hozza az irányzatokat, azt maga a középiskolai tanterv is igazolja. Ha végignézünk a gimnázium és a reáliskola alsó négy osztályának tantervén: a mint kiveszszük a latint, már alig van különbség a reál és gimnázium között. Ugy, hogy legfeljebb a vegytant és fizikát kellene a Vl-ból levinni a negyedik osztályba, hogy már az alsó gimnáziumban egy egészet kapjanak azok, a kik szakpályára készülnek, mire elég idő jutna, ha a latint kiveszem az alsó negyedik osztályból, mert hiszen a latint hat órában tanulják az első négy osztályban; a latin tanítás elhagyásával tehát óriási időt nyerek a praktikus alapvetésre; ezt az időt kitűnően felhasználhatom és ezzel — a mint mondám — tökéletes alapot adhatok azoknak, a kik szakpályára készülnek. T. képviselőház! Itt csak arról lehetne még szó, hogy azt vethetné még valaki szememre, hogy azt az egyet mégsem helyesli, hogy a latin nyelvet az V. és Vl-ban azok részére is igénylem, akik műegyetemi pályára mennek, és hogy a bifurkácziót nem a hetedikben, de a negyedik után kezdjük meg. Én ellene vagyok először azért, mert lehetőleg ki akarom tolni a pályaválasztást, másodszor pedig annak a technikusnak is bizonyos klasszikus műveltséget akarok adni. Másrészről a görögöt ép azért nem akarom az ötödiktől kezdeni, hogy a latint nagyobb erővel tanulhassák. A ki tudományos pályára