Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 365 A negyedik osztálynak valami befejezett egésznek kellene már lenni, a mely annak is elég, a ki nem folytatja tanulmányait. S ez nagyon fontos, mert ekkor elesnék a polgári iskolák szüksége. (Zaj.) A legfontosabb dolgokról beszélek és mégsem érdekli a házat. Az iskolaügyről van sző, senki sem szólt még hozzá. Én vettem magamnak fáradságot, tanulmányoztam az ügyet és mégsem hallgatják figyelemmel. /Igaz! Ugy van! a baloldalon. Elnök csenget.) Én tehát azt ajánlom az igen t, miniszter ur figyelmébe, gondolkozzék a felett, hogy ép ugy, mint a leánygimnáziumban, a latin nyelv tanitása másutt is csak az B-ik osztályban kezdődjék. Akkor könynyen lehetne elérni a negyedik osztályig való egységet. Ez egyáltalában semmi nehézségbe nem kerül, sőt azt mondom, hogy vétek, ha valaki többféleképen osztályozza az alsó négy osztályt az esetre, ha a latin nyelvet onnan elimináljuk, mert hiszen annak a fiúnak is, a ki tovább halad a felsőbb osztályba, szüksége van egy praktikus bázisra, a melyet az alsó négy osztályban megszerez és igy legalább a nemzeti irányt, a magyar történetet és irodalmat stb. ott alaposan megtanulhatja. A negyedik osztály bevégzése után léphetnének az ifjak az egyes közgazdasági pályákra, igy pl. a kereskedelmire, továbbá a földniives iskolákba, a katonai felsőbb reáliskolákba. Ezen egységes IV. osztálylyal a pályaválasztást minden fiúra nézve kivétel nélkül 14—15 éves korára toltam ki, a mi már óriási nyereség. Most itt következnek a tulajdonképeni rajzások; az ifjúság egyik része nem tanul tovább, a másik része a szakiskolákba megy; egy jó része természetesen a tudományos pályát választja. Az most a kérdés, hogy mi történjék az V., VI., VII. és VIII. osztálylyal'? Nem habozom kijelentem, hogy még a technikai pályára készülő fiatal emberre nézve is igen hasznosnak látnám bizonyos fokig a latin nyelvi ismeretnek megszerzését, mert Magyarország egész múltja, sőt, lehet mondani, jelene is nagyrészben össze van forrva a latin műveltséggel és latin emlékekkel, az általános műveltségnek pedig nagyon is hatalmas rugója az. Épen ezért én az egységesítést a negyedik osztálytól kezdve folytatnám a hetedikig, ugy, hogy a VI. és VIL-ben a latin nyelv kötelező legyen mindenkire, lépjen bár műegyetemi, tanári, orvosi, avagy jogi pályára. Most, a VII. osztály után volna czélszerü és megindokolható helye a bifurkácziónak, a különböző irányban való fejlesztésnek. Itt már elhagynám azok számára, a kik a műegyetemre mennek, a latint, azonban oly czélból, hogy a latin remekírókat megismerhessék, ós hogy mint művelt embereknek esetleg az életben is kedvük legyen azokkal foglalkozni, a VII. osztály bevégzése után azokkal is tanultatnám a latinpótlót, a kik a műegyetemi pályára lépnek. Az V. és VI. osztályban egyformán tanulnák tehát a latint az összes tudományos pályára lépők, a VII. osztályban pedig a latin-pótló szerepelne, ugy, hogy az az alap, a melyet két év alatti latin tanulásuk alatt szereztek, kiegészittetnék a technikai pályára készülők részére a latinpótló tárgyakkal és ezen a réven megismerkedhetnének a latin remekírókkal. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hányadik osztályban ?) A Vll-ikben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Abból nem tanulnalc meg semmit!) Hogy minő haladást látni a növendékeknél, ha az V. osztályban kezdik meg a latin tanulást, arról már lehet szólni a leány-gimnáziumoknál elért eredmény folytán, hol már öntudatosan tanulják a nyelvet, nem formákkal lesz agyonölve a tanuló. Mondhatom, hogy kellő tanítás mellett egy év alatt az ötödikben el lehet érni annyit, mint most az alsó négy osztályban összevéve. Most következik azután a latin irányban haladóknak a VII. és VIII. osztálya. A kik tudományos pályára készülnek és az egyetemre lépnek, azokra nézve föltétlenül rendes tantárgygyá tenném a görög nyelvet, mert azoknak behatóan kell a klasszikus nyelvekkel foglalkozniuk, meg kell ismerkedniük azokkal a kincsekkel, a melyek ezen nyelvekben rejlenek. Épen azért én részemről igy épitem fel az egységes középiskolát szemben az egységesen jogosító középiskolával, hogy a IV. osztályig teljesen egyenlő legyen a tanítás nemzeti irányban, az V. és VI. osztály pedig megint egységes legyen azok részére, a kik a tudományos pályára mennek, a VI. után azonban bifurkáczió következik, a mely egyik részében a műegyetemre készit elő latin nyelv helyett latinpótló és egy idegen nyelv, (franczia. angol, olasz) felvételével, a másik részében pedig a tudományos pályára vezet a latin nyelv folytatása és a görög nyelv felvételével. Azt hiszem, hogy az az indok, hogy igy talán nagyobb beszerzést kell eszközölni tanszerekben, a helyes megoldást nem hátráltatja, sem az, hogy esetleg egy tanárral több kell; azért ezen helyes irányt nem követni és a mostani toldozás mellett megmaradni, teljesen elhibázott dolog volna. Emlékszem rá, hogy mikor először felhoztam, a miniszter ur azt mondta, hogy hiszen ő is ezt a czélt akarja elérni. Azért mondtam beszédem bevezetésében, hogy az egységes jogosításnak csak legfeljebb átmeneti czélja lehet, mert azt nem tekinthetem megoldásnak, hogy a latin mellé görögpótlót adnak és a mellett szabadkézi rajzot, a reáliskolában, sőt a polgáriban is tanítsák mint rendkívüli tantárgyat a latint. Ezzel csak meg van zavarva az egységes tanítás irányzata, pedig reánk nézve ez annál fontosabb. mert mi széttagolt nemzet vagyunk, szükséges tehát, hogy az alsóbb osztályokban a nevelés egyöntetű, egységes, és igazán magyar nemzeti legyen. Poroszországban kísérletezhetnek, azoknak nem árt, ott a közgazdasági irányzat annyira kifejlődött, az ipari és kereskedelmi