Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-92
92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. 361 Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem dicsérem, mert ezt parlamenti udvariasságból és egyszersmind meggyőződésből mondom, a mennyiben ahhoz a párthoz, mely magát konzervatívnak tartja, csakis az ilyen hang illik. Ez a beszéd nagyon erős, tartalmára nézve sokkal erősebb, mint azok a formában nagyon erős, de tartalomban gyenge beszédek. (Tetszés jobbfelöl.) A képviselő ur érdekesen és valóban megnyerő modorban fejtegeti, hogy mire alapítsuk a magyar kultúrát. O azt mondja, hogy ingoványon nyugszik ám az, a mire mi azt alapítjuk. Nagy elismeréssel adózik — és ezt készséggel elismerem — a nemzeti érzés iránt, melyre mi alapítjuk a kultúrát, de azt mondja. hogy ez nem elegendő, mert csak egy alapja lehet, s ez a keresztény erkölcsi világnézet. (Halljuk! Halljuk!) Én azonban még ennél is többet mondok. Én azt mondom, hogy az egész mai kultúrát a keresztény czivilizáczió elvei, uralkodó eszméi, világnézletei járják át. (TJgy van! jobbfelöl.) Nemcsak az én nézetem ez, hanem a legradikálisabb államfilozófusok nézete is. (Egy hang a néppárton : Hát akkor miért térünk el tőle ?) Trefort Ágost, ez a kiváló liberális államférfi erről a helyről, mikor hasonló kérdések merültek fel, azt mondta 1885. január 23-án: »az egész czivilizácziő katholikus országokban keletkezett; nem mondom, hogy az angolok, németek nem járultak hozzá, de a renaissance tökéletesen a katholikusok műve.« Én előbb azt mondtam, hogy az egész modern kultúrát a keresztény czivilizáczió eszméi járják át, Trefort is igy nyilatkozott és én mégis kétlem, hogy mi egy értelemben volnánk azzal a thézissel, melyet gróf Zichy János ur ajánlott, midőn azt mondja, hogy a keresztény r erkölcsi világnézletre kell alapítani a kultúrát. Én ezt igyekszem bebizonyítani teljesen a képviselő ur érveléséhez méltó nyugodt, objektív érveléssel. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Zichy a katholikus vallás tanait igen jól ismeri. Ismeri a vallás tanítását az erkölcsről és ismeri az erkölcstant is. Akármelyik katholikus erkölcstant veszszük is azonban kezünkbe, — azt hiszem nem fognak megezáfolni az urak — a következő tételeket találjuk benne. (Halljuk! Halljak!) A hittan és az erkölcstan szorosan össze vannak forrva. Ez az egyik tétel. Az erkölcstan a hittanban gyökerezik; a hitnek az erkölcstan adja meg értekét. Ez a második tétel. Az erkölcstannak a hittan adja meg a tekintélyt és a legfőbb inditó okot az erkölcsi jó cselekvésre. Ez a harmadik tétel. Egy további tétel: az erkölcstan az életben gyakorlatilag alkalmazott hit. Továbbá az erkölcstan definicziója a katholikus tan szerint: az erkölcstan az egyháztól tanított, az isteni kinyilatkoztatás alapján való rendszeres tárgyalása mindazon kötelességeknek és tennivalóknak, a melyeket az embernek hármas, Istenhez, önmagához és embertársaihoz való viszonyából folyólag szem előtt KÍPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. kell tartani, hogy természetfeletti czélját elérhesse. Továbbá : a keresztény erkölcstan forrásai ugyanazok, mint a hittanéi: a szentírás és a szent hagyomány és pedig mindkettő az egyház csalhatatlan tekintélye alapján magyarázva. Csak egyet kérdezek az igen t. képviselő úrtól. (Halljuk! Halljuk!) Az egyház csalhatatlan tekintélye alapján magyarázza-e az erkölcstant a többi keresztény felekezet is ? Ugyebár nem? Ha tehát a katholikus keresztény erkölcstanról beszél, akkor az ő hite szerint sem szabad alatta mást érteni, mint a katholikus erkölcstant. Ezt követeli a katholikus tan, a melyet most felolvastam és 6 vagy 7 tételében ismertettem, ezt követelik az erkölcsnek a hithez való viszonyának egész felfogása és thézisei a katholikus tan szerint. Ha pedig azt méltóztatik mondani, hogy a többi felekezeteket is érti alatt, akkor önmagát tagadja meg a t. képviselő ur. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ezért tehát én azt hiszem, hogy nem ingatag ala]3 az, a mely azt a magyar kultúrát, az egyetemes, a keresztény czivilizácziótól átjárt kultúrát, nemzeti alapon akarja felépíteni, (Tetszés jobbról és a középen.) a mely ebben a sokhitü országban azt egy szorosabb, összetartóbb alapra helyezi, a hol mindnyájan találkozunk: a nemzeti érzések, a nemzeti tradicziók és a nemzeti ideálok szikla-alapjára. (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Ez az a széles alap, a melyen minden vallásfelekezet találkozhatik és a saját hitéből merített erkölcseivel hozzájárulhat ennek a keresztény czivilizácziótól átjárt kultúrának nemesítéséhez, a mely megtermékenyíti ezt az egyedi, faji, nemzeti kultúrát, a mely csak igy tud elhelyezkedni az egyetemes kultúra közösségébe. Én tehát nem térek el attól az alaptól, a melyen eddig állottam, (Tetszés és helyeslés jobbfclöl.) és azt hiszem, hogy igy felállítva a dolgot, a t. képviselőház is abban a nézetben lesz, hogy nem járunk rossz utakon, mikor a kultúráról az áltatám kifejtett nézetet és fogalmat hirdetjük. (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) A liberalizmust az istentagadással is azonosítja a képviselő ur beszédében, sőt azt mondja a t. képviselő ur, hogy egy logikus liberálisnak istentagadónak vagy legalább is agnosztikusnak kell lenni. Ezt az agnosztikus szót — nem újdonság a dolog — az angol Huxley hozta forgalomba, értvén ez alatt azokat, a kik nem tagadják ugyan az Isten létét, de tagadják az isteni kinyilatkoztatást és az isten létének bizonyíthatóságát. De a képviselő ur semmivel sem bizonyította azt, hogy annak, a ki liberális, istentagadónak vagy agnosztikusnak kell lennie. De én ezen a párton, a melyhez tartozni szerencsém van, nem hagyhatom sem az istentagadásnak, sem az agnoszticzitásnak vádját, (Élénk tetszés jobbfelöl.) sőt azt hiszem, hogy sok logikus ember és hitéért mindenkor a legnagyobb készséggel harczolni kész katholikus ül ezen a párton, 46
