Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

360 92. országos ülés 1902 április 16-án, szerdán. Kijelentettem, midőn e tárgyban nyilatkoztam, hogy az állam fokozatosan végrehajtja az 1848 : XX. t.-czikket annak szellemében, ugy külön törvényekkel, mint egyes czimeken a költségvetésben. És kijelentettem azt is, hogy a legnagyobb bajjal, a mi itt most mutatkozik, a mit maga Veres József, Marjay, Szentiványi Árpád, Ragályi Lajos, Bernáth Lajos és más képviselő urak is hangoztattak, t. i. az egyház hivei megterhelési viszonyaival, a kormány komolyan foglalkozni fog ezzel a kérdéssel, sőt megtoldom azzal is, hogy nem zárkózik el a kormány annak komoly megfontolásától sem, hogy a budgetbe évenkint felvétetni szokott dotácziót nem volna-e helyesebb, czélszeriibb, egy törvénynyel fixirozni. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Veres József: Ezt akarjuk! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt gondolom, t. ház, ezzel a kormány ebben a komoly kérdésben oly állást foglalt el, a mely megnyugtató lehet az egész országra nézve. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról és a szélsöbaloldalon.) A kormány iparkodni fog mindezekben a kérdésekben eljárni ugy, hogy a határozati javaslat alig szükséges, Thaly Kálmán: Záros határidő! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én legalább a magam részéről kérem, ne méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbról és a középen.) Endrey Gyula: Nincs ok a visszautasításra! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is utasitom vissza az eszmét ugy, a mint mondtam, csak a határozati javaslatot nem fogadom el. Áttérek, t. ház, a másik határozati javaslatra, a melyet Molnár János t. képviselő ur nyújtott be. (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselő ur ugyanis a felekezetenkivüliséget akarja eliminálni a törvénytárból. Nem szükséges felolvasnom a határozati javaslatot, mert hiszen a t. képviselő urak mindnyájan ismerik. A t. képviselő ur egy különben teljesen higgadt és nyugodt beszédben, a mi nem mindig szokott ráilleni beszédeire, (Derültség.) ajánlotta határozati javaslatát a háznak elfogadásra, A statisztikához fordult és elmondta azt, hogy mi a száma azoknak, a kik a felekezetekből kiléptek. Én is a statisztikához fordulok. Azt akarom konstatálni, a mit, gondolom, már egy közbeszólással is konstatáltam, hogy az, a ki kilép, nem mindig vallástalan, mert akilépettek között nagyon sok olyan van, a ki nagyon vallásos, szinte fanatikusan vallásos. Mindenkor meggyőződtem erről, a mikor oly küldöttségekkel közvetlenül érintkezem, mint a minők a nazarénusok és baptisták deputácziói. Mondom tehát, a statisztikához fordulok. 1901-ben 301 római katholikus lépett ki a katholikus egyházból. Minthogy a statisztika a kilépés valószínű okát is gyűjti, erről is megemlékezhetem. A 301 romi kath. közül a nazarénus szektához 147, a baptistákhoz 38 csatlakozott. A nazarénus és baptista szektához való áttérések közül 15 esetben az egyházi adóval kapcsolatos volt az áttérés oka, azonkivül szorosan az egyházi adók miatt 55-en léptek ki, ismeretlen okból 46. Ezek közt tehát sokan vannak, a kik valamely valláshoz tartoznak. A gör. katholikusok közül 75-en léptek ki; baptista lett 48, itt egyházi adók miatt kilépett 1, a lelkészszel való viszálykodás miatt 23. A gör. keletiek közül kilépett 782. Hiszen ismerjük ezt a mozgalmat. A nazarénusokhoz csatlakozott 404, egyházi adókkal vegyes okokból 87, baptistákhoz csatlakozott 132, egyházi adók miatt 107, ugy, hogy a 782 esetből ismeretlen okból csak 52 lépett ki. Az ág. hit. ev. felekezetből 253 lépett ki, nazarénus lett 50, baptista 43, egyházi adó miatt 114, ismeretlen okból csak 32 lépett ki. Az ev. ref. felekezetből 250 lépett ki, nazarénus lett 94, baptista 17, egyházi adóval kapcsolatos okból 4 lett nazarénus, 19 baptista, tisztán egyházi adó miatt kilépett 97, ismeretlen okból 19. Az ev. ref. felekezetnél, a hol igen nagy volt az ily kilépések száma kezdetben, konstatálhatom, hogy az a szám évről-évre csökken. 1897-ben volt 1887, 1898-ban 817, 1899-ben 452, 1900-ban 290 és 1901-ben 250. Ez tehát mutatja, hogy kezdetben a nagy kilépéseket itt is az okozta, hogy nagyon sok nazarénus és baptista volt, a kik lelkük szerint nem tartoztak az evangélikus egyházhoz. Valahányszor a felekezetenkivüliségről volt szó, én mindig tiltakoztam azon felfogás és interpretáczió ellen, mintha a magyar állam az egyházpolitikai törvényhozásban a felekezetenkivüliséget protegálni akarta volna, sőt ellenkezőleg korlátozó rendszabályokat állított fel ez a törvényhozás, melyeket méltóztatnak ismerni. Mi védjük és támogatjuk a bevett vallásokat, de nem védjük a felekezetenkivüliséget, mert lehetővé akarjuk tenni azt, hogy a lelkiismereti szabadságnak ez a követelménye alkotmányunkban benne legyen (Helyeslés jobbfelöl.) és a lelkiismereti szabadságnak ezt a követelményét nézetem szerint alkotmányunkból kivenni teljes lehetetlennek tartom. Ép ezért kérem ezen határozati javaslatnak mellőzését. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék elhinni, nem nagy nyereség oly embereket visszatartani a hitben, a kik lelkük világával el vannak szakadva, hisz azok inkább rombolást, bomlást visznek bele, a vallástalanságot pedig terjesztik. (Ugy van! jobbfelöl.) E helyett jobb, ha kilépnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Én rövidre szabom most már felszólalásomat, de egy igen jelentékeny beszéddel kell még foglalkoznom és ez gróf Zichy Jánosnak a beszéde. (Halljuk! Halljuk!) Azzal a nyugodt előkelőséggel, melyet tőle megszoktunk . . . Molnár János: Nagyon dicsér bennünket!