Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-92

92. országos ülés 1902 is jól tudja, már régóta segélyezzük a régiségek feldolgozása czimén. Maga a műemlékek fentartásáról szóló törvényczikk, nem hiszem, hogy sok hibában szenved, mert hiszen az kellőképen gondoskodik arról, hogy fenn kell tartani a műemlékeket, de van ebben a törvényben megint olyan, a mit már annyiszor mondok a ház előtt, hogy nincsen könnyebb, mint promulgálni elveket a törvényben és roppant nehéz azt végrehajtani és nem tudom, hogy a magyar ember természete-e, hogy megnyugszik abban, ha valami kifejezésre jut a törvényben, de nem nézi azt, hogy az az életben hogyan érvényesülhet. A kisajátítási jog is meg van adva abban az esetben, hogyha a műemlékeket a tulajdonos fenn nem akarja vagy fenn nem tudja tartani. A kisajátítási jog problémája azonban végtelen nagy állami pénzügyi kérdés, a melyen aztán igen gyakran természetesen hajótörést szenvedhet a műemlékek fentartása is. Egy igen jelentékeny indítványt tett t. képviselőtársam a kiviteli tilalomra vonatkozóleg az olasz Paccaféle törvény utánzásaképen. Erre nem mondhatok egyebet, mint hogy nagyon komoly megfontolás tárgyává teszem a kérdést és azt hiszem, hogy első sorban a műtárgyak összeírása és nyilvántartása volna helyén, de előre jelzem azt a nehézséget, a mely a kiviteli tilalmi törvény megalkotásával ismét jár, t. i. a főnehézség az, hogy a műtárgyak megváltásának joga ránehezedik ismét az államra, mert a kiviteli tilalmat kimondjuk; de már ha egy idegen akar venni egy műtárgyat nagy összegért, itt ismét az egyéni érdekeket kell kielégíteni azzal, hogy az állam magához válthassa a műtárgyat. Ez ismét olyan pénzügyi érdek, mely nagy áldozatot követel, és nekem nincsen egyetlenegy tételem sem a költségvetésben, a melyet ne kellene emelnem, és hogy már most tudok-e ilyen törvényjavaslattal jönni, azt ma még elhatározni nem tudom, hanem igenis iparkodni fogok ezen kérdést a legkomolyabb konzideráczió tárgyává tenni, és Szivák barátom szívességét is igénybe veszem. Egyébiránt én első sorban azt tartottam föladatomnak, hogy az országban lévő muzeumokat és könyvtárakat Írassam először össze, és a muzeumok és könyvtárak összeírása meg is történt. Itt van egy kötet, melyet felmutatok, ez az országban létező muzeumok és könyvtárak jegyzékét tartalmazza. Van 70 múzeum és 170 könyvtár. És tettem oly intézkedéseket is, melyekkel már körülbelül hetven muzeumot állami felügyelet alá tudtam vonni. Teszünk tehát ez irányban is, de egyszerre mindent nem lehet tenni. Ha nagyon sokba egyszerre belekapunk, akkor egyiket se végezzük el jól. T. ház! Nemzeti Muzeumunkról is mondott néhány tételt t. képviselőtársam az ő különben minden tekintetben igazán lelkes, és az ügy iránt meleg érdeklődést tanúsított beszédében, de erről a helyről azokat mégis bizonyos tekintetben felvilágosítás nélkül nem hagyhatom. Pl. április 16-án, szerdán. 359 azt mondta, hogy a régiségtár túl van tömve olyan tárgyakkal, a melyeknek nemzeti vonatkozása nincs. Nem tudom, az őskori, vagy a római leleteket értette-e ? De eddig kizárólag magyar földön talált, vagy pedig magyar vonatkozású régi tárgyakat gyűjtött a Nemzeti Múzeum. Mondhatom, ez a leghíresebb és leggazdagabb gyűjtemény a magyar vonatkozású tárgyakban. T. képviselőtársam igen helyesen rámutatott arra, hogy a múzeumban nincsen elég hely és megemlítette a természettudományi külön múzeumnak felállítását. Ezt már többször tárgyaltuk és kifejeztem magam is azt a nézetemet, hogy szükséges külön természettudományi múzeum. De most is a magyar vonatkozású tárgyakra nagy súly van helyezve. Mert hiszen az ásványtárban külön van felállítva a magyarországi ásványcsoport, a növénytárban külön csoportban vannak a hungarikák, a képtárban pedig a magyar festők négy külön teremben vannak elhelyezve. A néprajzi osztályban, mely ideiglenesen a Csillag-utczában van elhelyezve 12 szobában, idei egész gyűjtésünk majdnem kizárólag magyar tárgyakra vonatkozik. Sőt a vidéki muzeumokat is azért segélyezem, hogy a néprajzi magyar tárgyakat gyűjtsék. Továbbá megvetettük az összehasonlító magyar néprajzi gyűjtemény alapját, a finn-vogul-osztják pótolhatatlan becsű gyűjtemények által. Még felemlítette t. képviselőtársam ugy mellékesen, hogy ott van az uj-guineai gyűjtemény, miért nincsen inkább ott magyar. Emiitettem már, hogy a magyar osztály 12 szobában van elhelyezve a Csillag-utczában. Igaz, ott van az az uj-guineai gyűjtemény is, a mely Biró Lajosnak a műve, és merem mondani, hogy az valóban kincse r

a mi muzeumunknak. (Ugy van! Ugy van!) Én magam beszéltem külföldi tudósokkal, a kik azt mondták, hogy ezt irigyli tőlünk még Anglia is és két hétig időzött itt a minap is egy külföldi tudós épen csak ezen gyűjtemény tanulmányozása kedvéért. (Élénk tetszés és helyeslés. Felkiáltások: Éljen Biró LajosJ) Áttérek most, t. ház, Veres József t. képviselőtársamnak határozati javaslatára. (Halljuk! Ralijuk!) Marjay t. képviselőtársam azt mondta beszédében, hogy a miniszter reánk czitált itt, mintha a szekularizácziót akarnók ezzel a mozgalommal. Eszem ágában sem volt ilyent reáczitálni. Sőt ellenkezőleg, hivatkozom Kossuth Eerencznek egy czikkére, és Kossuth Lajosnak egy levelére, hivatkoztam a főrendiháznak tárgyalásaira, a melyekből egyes részleteket Csernoch t. képviselőtársam is tegnap itt felolvasott, magam hivatkoztam Fogarassy püspökre és mindezekből levonom azt a konzequencziát, hogy akkor, mikor azt a törvényt készítették, abszolúte nem gondoltak szekularizáczióra. Tehát nem czitáltam reá ezzel a mozgalommal a szekularizáczióra.