Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. 347 az ő nagy alkotásai mit jelentenek a magyar művészet történetében, — mert hisz, sajnos, az ő alakját már a művészet történetébe kell utalnunk, — mindnyájan tudjuk. Ez nem lehet vitás. Épen ez vezette a miniszter urat arra, hogy az ő alkotásait a magyar műtörténelemnek megmentse, mert hiszen másról nem lehet szó. Hiszen láttuk a képeket, tudjuk, hogy évtizedeken át voltak gondozatlanul, láttuk, hogy ha sorsukra maradnak, röviden és menthetetlenül elvesztek volna. A feltétel pedig, a melylyel ebbe a dologba bele lehetett menni, az volt, hogy vagy mind megszerzi a miniszter, vagy egyáltalán nem lehet belőlük szerezni. Egyenesen a megmentésről volt tehát szó és ez egy oly szempont, hogy én azt hiszem, hogy épen a magyar művészetek történetével és azoknak dokumentumaival szemben igen nagy kegyeletlenség lett volna, ha ezért az egy szimbolikus képért — melyet lehet igy értelmezni, de hasonló joggal és alapon lehet máskép is magyarázni, a mikor sokkal kevésbbé, vagy talán nem is sértő — ha egy ily képért ez egész alapot a magyar művészet történetéből kiveszni engedte volna, mert Zichy Mihály, mint olajképek festője nagyobb alkotásokkal muzeumunkban képviselve nincsen. Azt hiszem, az történt, a mit a saját multunk, művészetünk történetének a megbecsülése és a kegyelet kivánt. Különben talán még egy analógiára szabad hivatkoznom. A t. előttem szóló a legnagyobb keresztény költők egyikét bizonyosan ugy ismeri, mint én; ismeri Dantét, Es ha eljön velem abba a csarnokába a pokolnak, a hol a simoniacusok és a pénzzel visszaélők szenvednek, talál ott is oly dolgot, a mely sérti egy pápa alakját, a mely talán sérti a mi kegyeletünket; és azért mégis ki tagadná meg, hogy Dante a legnagyobb keresztény költök egyike, kivel a, legnagyobb keresztény elmék foglalkoztak. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a néppárton.) Csernoch János : Félremagyarázott szavaim helyesbítése czéljából kérek egy-két perezre szót. T. ház! Én egy szóval sem kicsinyeltem Zichy Mihályt, sőt elismertem művészetét. Azt mondtam, hogy korunknak legnagyobb rajzolója, a kit eddig senki felül nem múlt és talán jövőben sem fog senki felülmúlni. Én nem helytelenítettem, hogy Zichy Mihálytól a magyar állam pénzén képeket vásároltak, sőt dicsértem is; azt mondtam, illő, hogy ily nagy hazánkfiának képei ott legyenek a múzeumban. De engedelmet kérek, Dantenak képei nem irányzatosak, az ő illusztrácziói nem azon czélból történtek, hogy a katholikus egyházon egyet taszítsanak, rúgjanak. Ez a kép Zichynek saját leirása szerint arra való, hogy dicsőiíse a schismát, azokat, a kik legnagyobb ellenségei a történelem szerint a magyar államnak. És {jellengérre állítja a pápát és pedig nemcsak IX. Piust, de az ő személyében a pápaságot is, mely a katholikus egyháznak egyik alapzatos intézménye, s a mely iránt minden katholikusnak tisztelettel kell viseltetnie. (Helyeslés balról.) Ha tehát oda fognak menni most a magyar nép fiai a nemzeti múzeumba és fogják látni a falon függni azt a képet, s azt fogják látni, hogy ez mást ábrázol, mint a mit az iskolában tanultak; akkor vagy azt gondolják, hogy a hittanárnak nem volt igaza, vagy ennek a képnek nincs igaza, és megosztják az ő vallási meggyőződésüket. Ha a magyar állam megfestette halhatatlan Munkácsynk által a Honfoglalás képét a jövő országgyűlési nagyterem számára és ha ugy építették fel az országházat, hogy azt a képet nem fogjuk ott látni és nem lesz előttünk az a festmény, melyből mindenki hazafias buzdulást merítsen, valahányszor a haza sorsának intézéséről van sző : mondom, ha ezen kép számára más helyiségről kell gondoskodni, Zichy Mihály képét sem kell kifüggeszteni a múzeumban, (Elénk helyeslés a baloldalon.) keressenek számára olyan helyet, hol nem fogja megbotránkoztatni a katholikusokat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kammerer Ernő előadó: T. ház! Eléggé meg nem értett szavaimat óhajtom kegyes engedelemmel magyarázni. Előttem szóló is kiemelte azt a kegyeletet, melylyel mi magyarok Zichy művészete iránt tartozunk. Épen ezen kegyeletnek adózunk, mikor az ő művészetének egy egész irányát nem hagyjuk műtörténelmünkből kiveszni. A mi az analógiát az orosz czárral illeti — nehéz, lehetetlen dolog itt ilyen képmagyarázatokba igy belemenni — méltóztassék megnézni, a muszka czár ott a legkegyetlenebbül öldököl, ő egyáltalában nincs ott glorifikálva. Egyébként legyen szabad a t. szónokot még egy nera egészen a nagy közönség szemei előtt álló misztikus dologra figyelmeztetnem ; azokra a nagy depótokra, melyek minden múzeum mellett vannak ; mert egyáltalában nem tesznek ki mindent közszemlére, a mi egy közgyűjteményben van. A miniszter urnak, azt hiszem, kötelessége volt megmenteni a magyar művészet e nagy alakját, a magyar művészettörténelem számára : mikor és hogyan fogja a megszerzett kollekczió darabjait elhelyezni, közszemlére kitenni, az az ő méi'legelésének és a viszonyoknak a dolga. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: A depóiba vele. Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béia jegyző : Trubinyi János! Trubinyi János: T. ház! A vita folyamán elhangzott okos és szakszerű beszédekből ki lehet venni azt, hogy bármennyire választ is el bennünket a politikai meggyőződés, egyben találkozunk, egy czél felé törekszünk: hogy az országot nagygyá, magyarrá, és népét boldoggá tenni iparkodunk. E czélunkat elérjük az iskola által. Azt hiszem, hogy az ország népe akkor lesz boldog, akkor lesz megnyugodott és hivatottságábau megelégedett, ha vallásos és tehetségéhez képest müveit lesz. Az iskolának hivatása 44*