Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

346 91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. tartozik, a legmélyebben sért. (Ugy van! ügy van! a néppárton.) A kép főalakja IX. Pius pápát ábrázolja, a kit a festő a saját képére irt ismertetésében igy mutat be (Olvassa): »Jelenleg is a vak fanatizmus, a türelmetlenség torzképe ül a Krisztus igéjeért megölt áldozatok koponyája fölött, melyeken a megdőlt kereszt hever« és a nagy emlékű pápát a képen ott látjuk óriási koponya-halmazon trónolva és a koponyák fölött ott látjuk a megdőlt keresztet. Egy egészen indifferens szakértőt akarok idézni, a ki ekképpen írja le a képet. »A kép egy pápát ábrázol, a mint eldönti a keresztet és a világi hatalom jelvényeit szorongatja a kezében. A pápa trónja koponyákból nő ki, lába hullákon gázol, feje felett a pusztulás géniusza lebeg és vezeti a pápát véres borzadalmakra,, hogy világi hatalmát megörökítse. Krisztus nézi a rettentő képet és inti a pápát, de hiába.« IX. Pius emléke nem szorul az én védelmemre, mert azt mindenki tudja, hogy habár rendithetetlen kötelességérzettel védelmezte is az egyház és a pápaságnak elődeiről az ő védelmére maradt jogait, melyekről lemondania nem volt szabad, de korántsem volt a vakbuzgóság torzképe és mint, ember és egyházfő a legkönyörületesebb, a legjobb, a legigazságosabb volt. Zichy képén végig gázol a démon a pápán, a pápaságon és a katholikus egyházon és mindenen, a mit a katholikus egyház magában foglal. (Mozgás a néppárton.) Es itt önkéntelenül az a kérdés merül fel, hogy az a diadalmaskodó démon minő czélból végzi e pusztítást ? Kinek és minek az érdekében ? E kérdésre megfelel a másik főalak és erre akarom nagybecsű figyelmüket felhívni. Az II. Sándor orosz czár, a kiről a művész ismertetésében azt mondja: »II. Sándort ugy ábrázoltam, mint a ki az ő vallású néprokonainak felszabadítására serege élén magasra emeli fel az orthodox hitvallásnak kettős keresztjét.« A kép főtendencziája tehát megalázni, gyáílöletessé tenni a katholikus egyházat és a katholiczizmust egyáltalában és ennek ellenében dicsőíteni és propagandát csinálni az orosz czári hatalomnak és a magyar nemzetet leginkább fenyegető legerősebb fegyverének, az orthodox hitvallásnak. Trubínyi János: Más országokban ezt meg nem engedték volna, csak Magyarországon! (Zaj és mozgás a néppárton.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Csernoch János: Hogy ez a kép hogyan érdemelte meg ezt a kitüntetést, ezt én valóban nem értem. Ennek a képnek a megszerzése meg nem egyezik sem a vallásszabadsággal, sem a liberális kormánynak fennen hirdetett és a különböző felekezetekkel szemben tanúsított türelmességével. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A Démon-képnek az állam által történt megszerzése a katholikusok ellen a legnagyobb türelmetlenség tanúsítása és veszedelmes példát ad arra, hogy mi módon lehet legsikeresebben kigiinyolni a katholikus egyházat és a pápától adományozott ama korona szentségét, a melyet a magyar nemzet ősidőktől fogva egységének, fennállásának és megdönthetetlen jogainak legmagasztosabb szimbóluma gyanánt tisztel. Nem itt fordult meg legelőször ez a kép, t. ház. Először is Francziaország számára volt festve és akkor a franczia lapok elnevezték pingált vezérczikknek, mások pasquillenak mondták, s a francziákban volt annyi finom tapintat, hogy a kép kiállítását alig engedték meg, megvásárlásáról pedig hallani sem akartak. (Mozgás a néppéirton.) Azután Bécsbe fordultak a képpel. Bécs, bár ujabban elvesztette régi jellegét, de annyira mégis csak vigyázott hírnevére, hogy a kép kiállítását sem engedte meg. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Nálunk aztán megvásárolták és most a nemzeti múzeumnak szánják. (Mozgás a néppárton.) Nem keresem, kinek a hibájából, kinek az elnézéséből, nem akarok senkit sem okolni, de mondhatom, az a tény nekem mélyen fáj, mélyen sajnálom és fájlalom. (Helyeslés a, néppárton.) Biztosithatom a tisztelt házat, hogy ha az ország pénzén oly festményt, vagy valamely más dolgot vásárolnának meg, a mely akár a protestánsoknak, akár az izraelitáknak vallásos érzületét sértené, én volnék a legelső, a ki felemelném tiltakozó szavamat. (Helyeslés a néppárton.) Ismét mondom, nagyon kell vigyázni, és nagyon nagy tapintattal kell megválogatni minden dolgot, minden cselekedetet, a mikor olyan intézkedést tesznek, a mely valakit az ő vallásos érzületében esetleg sérthetne. (Helyeslés a néppárton.) így lévén a dolgok állása, természetesen nemcsak pártállásomból kifolyólag, de azok miatt is, a miket szerencsém volt előadni, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a néppárton. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. (Halljak! Halljuk!) Kammerer Ernő előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a vitának mostani stádiumában néhány szóra engedélyt kérek, ez nemcsak azért történik, hogy elismerésemet fejezzem ki az előttem szólott t. képviselő urnak csakugyan tapintatos és bölcs szavaiért, elismerésemet fejezzem ki azért, hogy a legkényesebb kérdésekben is, a melyekre nézve annyi eszme és irány választ el minket, majdnem mindnyájan, vagy épen mindnyájan vele együtt érthetünk, (Tetszés.) hanem azért is történik, hogy mit most legutóbb említett, az u. n. Zichy-féle képvásárlásokra tegyek néhány észrevételt. (Halljuk ! Halljuk! Zaj. Helyre! Helyre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyükre menni, akkor mindnyájan fogják hallani az előadó urat. Kammerer Ernő előadó: Hogy Zichy Mihály, az ő nagy művészi tudása, az ő nagy képessége,