Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. 843 vei több szól a katholikusok, mint más felekezetek javára. Trubinyi János: Ez természetes! Csernoch János: De ez az arány teljesen megfelel ugy a katholikusok, mint a protestánsok számának és méltóztassék elhinni, hogy itten semmiféle ráerőszakolások, semmiféle rábeszélések nem történnek, hiszen ennek az ügynek intézése rá van bizva a világi hatóságokra; csakis az a reverzális ér valamit, a mit a világi hatóság előtt kötnek, a papnak pedig — legyen ez akármilyen felekezetnek papja — nincsen semmiféle joga, semmiféle hatalma valamiképen hatást gyakorolni a világi hatóság intézkedésére. Trubinyi János: Ugy van! Veres József: De nem adnak áldást rá! Trubinyi János: Dehogy nem! Azt mi jobban tudjuk! Csernoch János: A mi a képviselő ur azon közbeszólását illeti, hogy nem adnak rá áldást, erre azt válaszolhatom, hogy ez már tisztán egyházi belügy. (Mozgás a szdsobaloldalon.) Bocsánatot kérek, én mindjárt megmagyarázom a dolgot. (Ralijuk! Halljuk!) Ez épen olyan eset, — minden vonatkozás nélkül mondom azt, a mit mondani akarok, mert én senkit sem akarok sérteni — a minőt bátor leszek elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Csatáry János, mező-csáthi evangélikus kántortanítót a tiszán-inneni református egyházkerületi ülés arra Ítélte, hogy egy magyarországi református egyházközségben sem viselhet többé kántori vagy tanítói hivatalt. S miért ? (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert vegyes házasságot kötött és megígérte, hogy a gyermekeket katholikus bitben fogja nevelni. A protestáns egyházkerület saját álláspontjáról jogosan járt el hatáskörében és ehhez nekünk semmi közünk. A lapok szerint volt ott egy Bizony nevű ügyvéd is — nem tudom már mi volt a keresztneve — ... Bizony Ákos: En voltam ! Csernoch János: ... a ki a dolgot ellenezte, de az ülés többsége az ő javaslatát nem fogadta el. Előhozta Bizony Ákos t. képviselőtársam — ezt csak ugy mellékesen említem fel, mielőtt tovább folytatnám tárgyamat •— hogy Szent István király nem a pápától kapta a. koronát és a kegyúri jogot. Hát ha Szent István király nem a pápától kapta a koronát, akkor nem tudom, kitől kapta. (hlénk derültség a, néppárton.) De ha a kegyúri jog nem azon a czimen illette meg Szent István királyt, mert Magyarországnak királya volt, de megillette azon a czimen, mert ő volt a magyar katholikus egyháznak megalapítója. Mint a magyar katholikus egyház megalapítója kapta tehát a kegyúri jogot és miután a magyar királyok Szent István utódai és utódai ezen tényekben is, azért birják a kegyúri jogot, mint privilégiumot a pápától, miként egy közönséges földbirtokos is, a ki megalapítja a plébániát, mindent megad hozzá, szerez magának kegy uraságot. A legfőbb kegyúri jog nem következik a királyi jogból, az nem felségjog, mert ha felségjog volna, akkor Európa mostani leghatalmasabb császárának és Poroszország királyának szintén volna kegyúri joga, pedig nincsen, hanem van és ez az, a mivel a kérdést össze méltóztatnak téveszteni, mint királynak és államfőnek legfőbb felügyeleti joga és ezt gyakorolja a német császár is, daczára, hogy protestáns hivő és uralkodó, mert a püspöki kinevezéseknél neki is van joga azt mondani, hogy ezt elfogadom, vagy el nem fogadom. (Ugy van! a néppéirton.) Bizony Ákos képviselőtársam felemiitette még, hogy Magyarországon Kálmán király óta kezdtek választani a káptalanok és hogy ez a megegyezés következtében történt. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy az investitura Magyarországon soha sem dívott. (Ugy van! a néppárton.) A mit a guastalai zsinatból kifolyólag erről egyik vagy másik tankönyvben tanítanak, az mind téves tanítás. Sem helye, sem ideje annak itt, hogy a mit mondtam, bebizonyítsam, csak arra vagyok bátor t. képviselőtársamat figyelmeztetni, méltóztassék megszerezni dr. Rajner Lajosnak legújabb, történeti kútfők nyomán készült könyvét, abból méltóztatik látni, hogy ez a kérdés egészen másként áll. (Ugy van! a néppárton.) Méltóztassék megengedni, hogy az 1848 : XX. törvényczikk (Halljuk! Halljuk!) 3. §-ára rátérjek. (Halljuk ! Halljuk!) Erre nézve én ma is azon az állásponton állok, a melyen állottak 1848-ban a katholikus és a protestáns főrendek. Nem akarom a t. házat azok beszédeivel untatni, kiírtam magamnak mind, mert lelkiismeretesen áttanulmányoztam, ugy a kerületi, mint a főrendi táblának naplóit, csak kettőt akarok idézni. Fogarassy Mihály skodári, a későbbi nagynevű erdélyi püspök a többi közt ezeket mondja (olvassa): A 3. §-ában az mondatik, minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségen fedeztessenek. Erre nézve a m. Fő- B. K. és KK. és BR-kel egyetértve bizonyos tekintetben már törvényjavaslatot készítettek s terjesztettek fel ő Felségének; a mennyire t. i. a papi tized megszüntetésével némely lelkészeknek elveszett jövedelmeit álladalmi költségekből kívánják pótoltatni, e törvényjavaslatban az is benfoglaltatik, hogy minden más vallásbeli felekezetűek lelkészeiknek jövedelmeiről szintén az állomány gondoskodjék. Azt gondolom — hogy ez ő Felsége által már kegyelmesen helybenhagyott gondoskodásban a jelen szükségnek elég van téve, azonban én, ki a vallásos szabadságnak mindenkor bajnoka kívánok lenni — ezt mondja egy katholikus püspök — (Olvassa) : »sohasem fogom azt ellenezni, hogy akármely vallásfelekezetü lelkészek kellően láttassanak el: miszerint szent hivatalaiknak