Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 néppártot. (Felkiáltások a néppárton: Ugy van! Mindig támadja a néppártot!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Xem is helyeslem! Csernoch János: Elhiszem, hogy ez a t. kultuszminiszter ur figyelmét elkerülte, de azért vagyunk itt, hogy az ilyen visszaélésekre figyelmeztessük. A polgári iskolának tantervében igen nagy hiány van, mert ott a hittan csak egy órában taníttatik hetenkint. Ha meggondoljuk, hogy mennyi ember képeztetik ki a polgári iskolában és milyen vallási ismeretekkel fognak kikerülni a társadalomba, elképzelhetjük, mennyi veszélynek lesznek kitéve épen a miatt, mert nem lesznek elég erősek a hitben. Lehetetlenség, hogy valaki a hittani ismereteket és igazságokat ilyen rövid idő alatt, mint itt, elsajátítsa. A középiskolákra vonatkozólag az a rövid megjegyzésem van, hogy ezek semmikép sem felelnek meg a hozzájuk fűzött reményeknek. Kifogásolom, hogy a mi középiskolánkból kikerült fiatalember nem bir jártassággal semmiféle nyelvekben. Megtanulja a magyar nyelvet, a mi helyes, jó és szükséges, de sem a német, sem a franezia, sem a latin nyelvet, általában semmiféle nyelvben nem szerez oly jártasságot, hogy képes volna csak olvasni is ezeken az idegen nyelveken. Akármit mondjunk,, a régi latin közmondás mindig áll: quot linguas calles, tot homines vales. Innét van, hogy az iskoláinkból kikerült ifjúság nem bir elég nyelvismerettel arra, hogy a magasabb tudományos pályán magát kellőképen kiképezze; másrészt pedig azon kevesek, a kik tudnak idegen nyelveket, rossz fordításokat készítenek külföldi munkából, mert biznak abban, hogy Magyarországon ugy sem ismeri senki ezeket a fordításokat és nekünk ezt mint kész tudományt árulják. Nem a hazafiság ellen van az, ha az ember követeli, hogy ifjúságunk minél több nyelvet tanuljon. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igaza van ! Csernoch János: Mert minél műveltebbnek látom a nemzetet, annál biztosabb vagyok előhaladásáról, s minél több nyelvet tud, annál nagyobb pozicziót képes magának biztosítani az európai nemzetek családjában. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. ház! Fel lett itt vetve egy kérdés, a melyre pártunk eddig nem nyilatkozott. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval áttérjek az 1848 : XX. t.-czikknek u. n. végrehajtására, (Sálijuk! Halljuk!) Ha az 1848-dik t.-czikkről és annak végrehajtásáról akarunk beszélni, kissé vissza kell nyúlnunk hazánk történelmébe, mert ez a törvényczikk szorosan összefügg a bécsi békekötéssel, az 1608 : I. t.-czikkel és a linczi békekötéssel, az 1647 : V., valamint az 1790/1 : XXVI. t.-czikkel. Ezekben a törvényczikkekben a protestánsoknak teljes vallásszabadság és április 15-én, kedden. 341 viszonosság lett biztosítva. Közbe jöttek azóta, mint méltóztatnak tudni, a franezia forradalom eseményei. A franezia forradalom leveretése után oly áramlat vált uralkodóvá Európa-szerte, a mely legkevésbbé sem kedvezett a szabadság eszméinek. Ennek befolyása alatt lassankint feledésbe mentek mindazok a jogok, melyeket a linczi és a bécsi békekötések a protestánsok számára biztosítottak. Én azon nem csodálkozom, hogy ők ezeknek a jogoknak végrehajtását folytonosan sürgették és igy megalkottatott az 1848 : XX. t.-czikk, a mely kimondotta, hogy a bevett vallásfelekezetek közt a tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg. Mit jelent ez? Ez az egyenlőséget jelenti a közjogok terén. A közjogokat, a miket eddig a katholikusok élveztek, kiterjesztik az összes bevett vallásfelekezetekre a nélkül, hogy megszüntetnék a katholikusokra vonatkozólag. Vagyis, megszűnt a közjogok kizárólagos volta és részesei lettek ezen közjogoknak a hazai törvények által bevett vallásfelekezetek is. Ez, — miként az 1848-diki rendek tábláján és a főrendiházban is a dolgot felfogták, — nem terjed ki sem a magánjogi viszonyokra, sem a materiális jog viszonyaira, hanem érinti azokat a szellemi és közjogokat, a melyek már az előbbi békekötések által a protestánsok számára biztosítva voltak. Ha van valami, a mi az 1848: XX. t.-cz. 2. §-ára vonatkozólag ma végrehajtva nincs, az a viszonosság és tökéletes egyenlőség a katholikusokra nézve, mert mai napig sem kaj>ták meg az ő autonómiájukat, a mely őket ezen törvényczikk alapján megilleti, (Helyeslés a néppárton.) A katholikusok már 1848-ban, mindjárt akkor, midőn ez a törvényczikk meghozatott, Rónay János, Csanád megye követe által kérvényt nyújtottak be az országgyűléshez és támaszkodva ezen törvényczikkre, követelték, hogy adassék meg az autonómia nekik is, mint protestáns polgártársaiknak, hogy az ő belügyeikbe se avatkozzék többé az állam, ugy, a mint avatkozott századokon keresztül, — beismerem joggal, mert addig uralkodó vallás volt — hogy az ő alapítványaikat is adja ki, ugy, mint kiadta a protestánsoknak, mert egy államnak, a mely a vallásokat teljesen szabadjára eresztette, nincs többé joga ahhoz, hogy az egyes felekezeteknek belügyeibe avatkozzék. (Helyeslés a néppárton.) így fogta fel ezt a törvényezikket az 1848-iki kormánynak kultuszminisztere, később báró Eötvös József is és csak Trefort miniszter alatt kezdett ezen törvényczikknek a katholikusokra vonatkozó kedvező értelme rosszabb irányba fordulni, a mely kedvezőtlen értelmezés Csáky miniszter alatt annyira terjedt már, hogy ő a katholikusoknak csak lokális autonómiát volt hajlandó engedni. Midőn pedig az egyházpolitika által a katholikusok elvesztették a szerintük reájuk nézve utolsó kedvező pozicziót. akkor az állam azzal az ígérettel jött, hogy szolgálatképen meg fogják kapni az