Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

340 91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. vallásos meggyőződésével ellenkező volna, vagy a mi még rosszabb volna, vallásos meggyőződésüket sértené. Már pedig, ka az ország bármely vidékén lakó polgártársainkat, a különböző felekezetüeket méltóztatnak megkérdezni, majdnem egyhangú lesz azoknak óhaja, véleménye és kívánsága, hogy olyan nevelést kívánnak gyermekeik számára, a mely vallásos szellemtől van áthatva, a melynek a vallásos szellem képezi központját és a mely körül forog az egész oktatás és nevelés. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Bátran mondhatom, hogy igen csekély azon szülőknek száma, a kik a vallásos nevelésre súlyt nem helyeznének és a kik vagy mellőzendőnek, vagy kicsinylendőnek tartanák a vallásos nevelést és oktatást iskoláinkban. Azok csak a vörös, hazafiatlan szocziálisták malmára hajtanák a vizet, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) a kik azt mondják, hogy a vallás magánügy, hogy az iskolába nem való, hogy onnan ki kell küszöbölni. És valamint azok, kik különböző alkalmakkor itt a házban jogtalan és alaptalan támadásokat szoktak intézni az u. n. latifundiumok és hitbizományok ellen, csak a szocziálisták kezébe szolgáltatják az fegyvert, (Igaz! Ugy van! a nép-párton.) hisz a szocziálisták legutóbbi húsvéti gyűlésük alkalmával is felpanaszolták, hogy a szegény ember a latifundiumok miatt nem juthat földhöz, ugy azok is, a kik ellenzik a vallásos nevelést és oktatást, egy gyékényen árulnak a szocziáldemokratákkal, és veszedelmes eszméket szolgáltatnak nekik, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ugy, a mint annak idején Németországban az u. n. tanszéki szocziálisták, vagyis azok, a kik a tanszékekről hirdették a szocziális elveket, megalapították az egész rendszert és okai voltak részben annak, hogy aztán kint az utczán mások felszedték a tanokat, testet igyekeztek beléjük önteni és meg akarják azokat valósítani, ugy azok is, a kik ellenzik a vallásos nevelést és oktatást, a szocziálizmus kezére dolgoznak. Olyan ez, t. ház, mintha valaki az utczán dinamittöltényeket szór el, s mások avatatlan kézzel vagy rosszakaratból felszedik a töltényeket, s azokat a fennáló alkotások rombolására használják fel. Midőn a család a nevelés jogát, a mely őt illeti, az iskolára ruházza át, teszi abban a hitben és meggyőződésben, hogy az iskolában semmi olyan sem fog történni, a mi rontaná az alapot, a melyet a gondos apa és a szerető anya a családi körben épített, és meg van győződve, hogy jogosan kívánja, hogy az iskola folytassa azt, a mit a családnál megkezdték és építsen tovább ugyanabban a szellemben. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) A kultuszminiszter ur többször — az idén ugyan nem, de figyelemmel kisértem előbb is működésót, — kijelentette már, hogy ő nem feltétlen hive az általános államosításnak. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is! Csernoch János: Nem hive, mert a felekezetek kezében is jó kézben van az iskola, feltéve, hogy teljesiti feladatát, melyet az állam is joggal megkövetel tőle, de mégis látok ebben a tekintetben olyan intézkedéseket, a melyek a kultuszminiszter urnak e kijelentésével ellenkeznek. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Igaz, meg kell vallanom, ha igazságos birája akarok lenni az ő működésének, hogy a kultuszminiszter ur olyant is tesz, a mi feltétlen elismerést érdemel. így most készül a közoktatási tanácsban az utasítás az uj tantervhez, és azon végigvonul az, hogy a tanításnak központja a valláserkölcsi nevelés, és az ifjúság hazafias szellemben való nevelése legyen. (Elénk helyeslés.) Nem. akarom a t. házat ezeknek felolvasásával untatni, (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) mert meg vagyok róla győződve, hogy eddig mindnyájan szereztek erről tudomást. Azt is szívesen elismerjük, hogy a kultuszminiszter ur rendelkezett az iránt, hogy az ifjúság az istenitiszteletben részt vegyen, tehát ez is egyik momentuma az ő működésének, a melyet a nép szívesen fogad, és a mely előtt mi is meghajolunk. (Helyeslés a néppárton.) De ha a miniszter ur állami iskolákat állit fel oly helyeken, a hol virágzó felekezeti iskolák vannak, és oly helyeken, a hol a felekezet képes fentartani az ő saját iskoláját, vagy csekély segélylyel képes volna az iskoláját jó karban tartani, viszont, ha oly helyen, a bol az iskolának még nyoma sincs, semmiféle iskoláról nem gondoskodik, ezt már természetesen nem helyeselhetjük. Nem én mondom, hanem a t. függetlenségi pártnak egyik tagja, Barta Ferencz képviselő ur irja kerületéről a következőket: Nincs sehol semmi iskolának még nyoma sem, a nép, egy-két embert a falvakban kivéve, sem írni, sem olvasni nem tud. A teljes állami elhanyagoltatás ugy közigazgatásilag, mint közoktatásilag érezteti mindenütt hatását. Hát, t. ház, ilyen helyeken állítson fel a kultuszminiszter ur iskolákat, a hol még hirből sem ismerik az iskolát, nem pedig oly helyeken, a hol virágzó felekezeti iskolák vannak és a hol az állami iskolák felállításának az a következménye, hogy azt lassanlassan mind kevesebb számú tanítvány látogatja, vagy pedig oly tanítókat alkalmaz a kultuszminiszter ur az állami iskolákban, különösen oly helyeken, a hol felekezeti iskolák is vannak, hogy a tanítók eo ipso gondolják, hogy nekik a pap ellenlábasainak kell lenniök. Pedig nem az a hivatásuk, az állam nem ezzel bizta meg őket, hogy ott a faluban egyenetlenséget szítsanak, hanem hogy a népoktatás ügyét vigyék előbbre. A t, kultuszminiszter urnak kiadásában megjelenő »Néptanítók Lapja*, tehát hivatalos lap, mely az ország adózó polgárainak pénzén adatik ki és így azoknak a pénzén is, a kik a néppártnak hivei, ez a lap ne politizáljon, ne szidja a