Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. 339 niszter ur kénytelen lesz elismerni szavaim igazságát e tekintetben is — hogy Magyarországon legalább 200 építőművész van, a kiknek nincsen kenyerük, s a kik nem juthatnak építkezéshez. Én ezeknek érdekében emelek szót (Élénk tetszés a bal- és a szélsöbalóläctlon.) és köszönettel veszem, hogy a miniszter ur körlevelet intézett minisztertársaihoz. Most még csak arra kérem, méltóztassék oda hatni, hogy ez a körlevél ne maradjon irott malaszt, és az építkezéseket ne adják ki ugy, mint a pénzügyminisztérium építkezését, a mi valósággal a legnagyobb anomália. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Kubik Béla jegyző: Csernoch János! Gsernoch János: T. képviselőház! (Sálijuk! Halljuk!) A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak költségvetése lévén tárgyalás alatt, egészen természetesnek találom, hogy itt a vallás ügyei is érintetnek, legalább azon vonatkozásokban, a melyekben azok ugy az állam ügyeivel, mint a kultuszminiszter ur gondozására bízott ügyekkel állanak. Pártunk vezére, gróf Zichy János, minapi beszédében rámutatott arra az alapra, a melyen a nemzet kultúrájának nyugodnia kell, hogy az állandó és maradandó legyen, Marjay Péter t. képviselőtársam pedig kiemelte a vallásnak szükségességét a nevelés, különösen pedig a népnevelés terén, mint a mely nélkül valóságos nevelést képzelni sem lehet. T. ház, a vallásnak csakugyan fontos hivatása lévén a népnevelés terén, nem olyan, mint az egyes tudományszakok, a melyeket elegendő egy-két heti órában tanítani, hanem olyan tantárgy, a mely a sziv és érzelem teljes birtokára tart igényt és pedig azért, hogy a szenvedélyeknek viharait leküzdhesse és az embert az erény útjára vezérelhesse. Nem elegendő, t, ház, az észt megismertetni a vallás tanaival, hanem szükséges, hogy a vallás a jóra fogékony ifjúságnak szivét áthassa, abban gyökeret verjen. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Szükséges, hogy átültettessék a mindennapi életbe ; ott gyakorlattá, szokássá váljék; át kell szövődnie a családi és rokoni kapcsok szent kötelékeibe, bele kell vegyülnie a vallásnak a' mindennapi élet összes örömeibe, bajaiba és szenvedéseibe; világító szövétnekként kell fénylenie az összes polgári és társadalmi intézmények felett, a mely bő fényt áraszt magára az államra, a mely állam annak daczára, hogy felekezetnélkülinek vagy felekezeteken felül állónak mondja magát, mégis tény, hogy legjobb erejét birja vallásos alattvalóiban, és semmi sem gyöngiti annyira, mint alattvalóinak vaüástalansága. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha, t. ház, a heti egy-két órai tanításon kívül az iskolában semmi más gondot nem forditanak a vallásra; ha a tanítást teljesen elkülönitendőnek tartják a vallásoktatástól : miután a nevelés, mint ilyen, bizonyos irányzat nélkül nem is képzelhető, utoljára is az egész nevelés vallásellenessé, sőt vallástalanná fog válni, (Ugy van! balfelöl.) mert, t. ház, a vallásnak feladata, hogy a magára hagyatott emberi észt a tévedésektől megmentse, (Ügy van! balfelöl.) hogy azt a hit világánál az örök igazságok megismerésére vezesse, és az észt a hit engedelmességére bírja. Az olyan iskola azonban, a mely nem kölcsönöz fontosságot a vallásoktatásnak, eleinte a hitbeli hidegség, később a közönyösség és végre a vallástalanság terjesztőjévé leszen, a mely a saját szülője, az állam ellen is fog fordulni, és azt a felbomlás és romlás örvényébe fogja taszítani. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Azok, t. ház, a kik minden fennálló társadalmi és polgári rend megbolygatására törekszenek; azok, a kik nem ismernek el a világon semmiféle tekintélyt, először is széttépték azt a köteléket, a mely őket hitükhöz, vallásukhoz és egyházukhoz fűzte ós midőn elvetik az egyház tekintélyét, az államét sem ismerik el, és ha mégis látszólag meghajolnak előtte, azt nem azért teszik, mintha félnének tőle, hanem azért, mert félnek a szurony hatalmától. De mi lesz majd akkor, ha azok is, a kik a szuronyt hordozzák, azokat az elveket fogják vallani, a melyeket sok tekintetben nianap már is vallanak apáink. A polgári rendnek alapja az engedelmesség, (Halljuk! Halljuk!) de minden engedelmességnek, a polgárinak ugy, mint az egyházinak, alapja benne van a hitben és a polgári erkölcsök is csak akkor lesznek tartósak és tiszták, ha azok a vallásos eszmétől áthatott iskolákban csepegtetnek az ifjúság szivébe. (Helyeslés a néppárton.) Senki sem tagadja az államnak jogát az iskolára, mert az iskolából kapja az állam polgárait és így tudnia kell, hogy a jövendő polgárok ott minő szellemben neveltetnek, de ép ugy nem tagadhatja senki az egyháznak sem jogát az iskolára, mert az egyház is a keresztségnél a karjára veszi a gyermeket és azontúl is hivatva van azt oktatni, vezetni és egészen a sírig híven kisérni. De az államnak ép ugy, mint az egyháznak joga sokkal mélyebben gyökerezik és pedig gyökerezik a családok jogában. Ez az a tő, a melyből mindkettőnek joga fakad, ugy az államnak joga polgárainak neveltetésére, mint az egyháznak joga híveinek neveltetésére. De ezt nem is tagadhatja senki, ha csak az állam nem akar az általános zsarnokság álláspontjára helyezkedni, s igy kétség sem fér ahhoz, hogy az állam, köteles a nevelési irány megválasztásában figyelemmel lenni alattvalóinak, polgárainak meggyőződésére, óhajaira és kívánságára, és semmi olyast nem szabad az iskolában tanítani, a mi a gyermekek 43*'