Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-91
338 91. országos ülés 1902 április 15-én, kedden. és Giergl, Petz Samu, Pártos és Lechner, Alpár Ignácz, Bálint Zoltán, Wellisch Alfréd, Nagy Virgil, Schiekedanz és Herzog, Gyalus László, Bobula János mind foglalkoztak tervezéssel. Persze nem egyenlő arányban. Tehát nem kizárólag Herczeg és Banmgarten foglalkoztak tervek készítésével. És ha most méltóztatik venni az értékét a dolognak, hát ez a 13, nem kebelbéli építész összesen 42 építményi tervezetet készített 39,125.000 korona értékben, a mely után általában 4 1 /2°/o mellett a tiszteletdíj kitesz 1,760.000 koronát. (Mozgás a szélsobalolclalon.) Herczeg és Baumgarten kaptak az utolsó 10 év alatt 71 építményi tervezetet, (Nagy zaj és mozgás a néppárton és a szélsöbaloläalon.) nem 39 millió, hanem 13 millió korona értékben, és ezért csak 3%, tehát 413.700 korona tiszteletdíjban részesültek. (Nagy zaj a néppárton és a szélsöbaloläalon.) 1,760.000 koronával szemben 10 év alatt ezek ennyit kaptak. (Nagy zaj.) Molnár Jenő: Gyalázat! 400.000 koronát! (Zaj.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez nem gyalázat, ez tisztiletdij. Ezért tartoznak irodát tartani, tartoznak az egész személyzetet fizetni, ezenkívül díjtalanul körülbelül 200 elemi és kisdedóvó épületet, különféle gazdasági épületeket, kisebb templomokat és minta-tervezeteket készítettek. (Zaj balfelöl.) Hát, t. képviselőház, ez tisztán feltüntetve a kérdés, a melyet méltóztatott felvetni. Én elvben teljesen helyeslem azt, hogy nagyobb építkezéseknél a tervekre minden körülmények között pályázat hirdettessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban csak rámutatok arra a nehézségre, hogy ha egy miniszter valamit építtetni akar, már előzetesen meg kell beszélni a dolgot egy épitészszel és a tervet főbb vonásokban elkészíttetni ; hisz a nélkül nem bírom a pénzt sem megkapni a pénzügyminisztertől, mert általában tájékoztatni kell, nem tudok felvilágosítást adni sem itt, sem a pénzügyi bizottságban, és méltányosnak tartom, hogy az az építész, a ki előzetesen foglalkozik ezekkel a tervekkel és kiváló, ahhoz értő építész, a kivitellel is megbízassák. (Nagy zaj és mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Zboray Miklós: Ez az! Itt a hiba! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bocsánatot kérek, én csak rámutatok a nehézségre; én nem mondtam, hogy ez feltétel, csak azt mondtam, hogy ez a nehézsége annak, ha a tervekre pályázatot nyitunk. (Zaj balfelől) Simonyi-Semadam Sándor: Ki ellenőrzi a terveket, ha ő maga pályázik a saját tervével? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mindezek a tervek átküldetnek a kereskedelemügyi minisztériumhoz, ott egy egész ellenőrzési apparátus van és ez az ellenőrzési apparátus dolgoziit ezekben az ügyekben. Hát mondom, én elvileg helyeslem a pályázatok kiírását. De akármié méltóztatik is határozni, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezt minden építkezésnél keresztülvinni csaknem lehetetlen. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) Ez roppant elodázza és költségesebbé teszi az építkezést ; azért bizonyos építkezéseknél kénytelen az ember a legrenomirtabb építészhez fordulni, a ki teljes garancziát nyújt. (Helyeslés jobbfelöl.) En tehát ismétlem, hogy elvileg nagyon helyesnek, s nagyobb építkezéseknél különösen, föltétlenül követendőnek tartom az ilyen tervpályázatokat, de rá kellett mutatnom a nehézségekre is, a melyekkel ez jár. Arra nézve — s itt végzek ezzel a kérdéssel — hogy bizonyos tervszerűség, egyöntetűség legyen az összes kormányoknak építkezéseiben — a mint méltóztatott Bajorországra vonatkozólag mondani — alig két vagy három hete intéztem összes minisztertársaimhoz egy átiratot, a melyben arra kértem őket, hogy a képzőművészeti tanácsnak, ő Felsége által is helybenhagyott szabályzata alapján, legyenek szívesek minden ilyen nagyobb építkezésnél igénybe venni a képzőművészeti tanácsnak szaktanácsát. (Helyeslés.) így egyöntetű és a művészet érdekeinek megfelelő építkezés lehetséges. Ezeket kikapcsolva a vita keretéből, kötelességemnek tartottam elmondani azokra, a miket Zboray t. képviselőtársam felhozott, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Zboray Miklós: T. képviselőház ! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Egy pillanatig sem akarok habozni annak kijelentésével, hogy, ha talán az igen t. miniszter ur ugy vélte, hogy az én szavaimban, talán erőm gyengesége folytán, a kifejezés nem volt valahol megfelelő, s gyanúsítani akartam volna: ez távol áll tőlem. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) Én csak arra mutattam rá, hogy nem lehet ezt a dolgot ugy könnyedén elintézni. A miniszter ur szavai megnyugtattak engem. ígérte, hogy kezébe veszi a dolgot. Figyelmét erre akartam felhívni. Ámbár kénytelen vagyok viszont kijelenteni a t. ház előtt azt is, hogy ez a Major építész, a mikor nálam járt, kijelentette, hogy járt a miniszter urnái és ő a legnagyobb bizalommal viseltetik iránta, azonban, szerinte, az osztályok kezén fog a dolog elaludni. (Derültség a néppárton.) A mi pedig azon statisztikát illeti, amelyet a t. miniszter ur felolvasott, nagy érdeklődéssel hallgattam és köszönettel veszem, hogy kimutatta, hogy vannak más építészek is, a kik egy vagy más építkezést kaptak. De ez a statisztika csak akkor lett volna teljes ós tökéletes, ha ki méltóztatott volna mutatni, hogy a többi, a négy-öt emberen kívül felsorolt építkező, mily összeget kapott és miért, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) mert csak az lett felsorolva, hogy ez- is kapott, az is kapott. De ismétlem, — és a mi-
