Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-91
336 91. országos ülés 1902 ez sem pályázott. (Egy hang jobbfelöl: Mit tartozik ez a kultuszminisztériumhoz!) A pénzügyminisztériumra kellene áttérnem, t. ház. Itt csak két épületről Tan szó, melyek kiadásához azonhan legendásabbnál legendásabb mondák fűződnek. Tény az, hogy ezt a pénzügyminisztériumot körülbelül 4 millió korona összegben egy egész fiatalember, Fellner Sándor építész ur kapta meg. Ez az építész ur azzal szerzett eddig érdemeket, hogy ő építette azt a Schwarcz- vagy Hercz-féle házat a Nagy Jánosutczában, melyben a pénzügyminiszter ur lakik; de tény az, hogy ezt a négymilliós épitkezést kéz alatt adták ki. Mikor a közvélemény felzúdult, azzal indokolták, hogy ez a jó ur nagyon sokat járt a minisztériumban, vizsgálta a szobák berendezését, elhelyezését, külföldön is, Scheveningenben, meg nem tudom hol, tanulmányutakat csinált (Derültség balfelöl.) és ezért kellett őt megbízni, mint a ki a beosztásról legjobban van értesülve. Bocsánatot kérek, súlyos és nagy sérelem az, hogy kéz alatt adnak ki egy 28—30 éves fiatal építésznek egy négy millió koronás épitkezést. B. Feilitzsch Arthur: Azért jobb lehet, mint a 60 éves! Zboray Miklős: Lehet, de nem tagadhatja t. képviselőtársam, hogy mikor egy pályázaton erők mérkőznek, akkor a pályázaton jobban meg kell erőltetnie magát ennek a kitűnő Fellner urnak is, hogy jót csináljon, mint mikor verseiry nélkül adják ki neki. Ugyanez a Fellner ur azonban nincs, ugy látszik, nagyon elfoglalva a pénzügyminisztérium építkezésével, mert ő kapja meg a birság-alapok pénzén épülő egyik bérházat az Eskü-utón. Egyetlen kivétel a kereskedelemügyi minisztérium, a hol az utóbbi időben pályázatok kiírása utján adják ki az épitkezést. (Helyeslés.) Most, midőn bemutattam, hogy mi itt az eljárás, engedje meg a t. ház, hogy pár szóban rámutassak arra, hogy van ez a külföldön, és hogy van legközelebbi szomszédunknál, Bécsben is. Lengyel Zoltán : Bécsből nem kérünk példát! Zboray Miklós: Az építőművészet manapság forrongásban van minden államban, mert hiszen az uj anyagok: a vas, czement, beton, majolika, pirogránit mind más, mint a melyek a múltban alkalmaztattak, s más szerkezetet, s kompozicziót követelnek. Ha végignézünk a multak építészetén, látjuk, hogy az országok szerint alakult át. Látjuk, hogy az a gót-stilus országok szerint német, franczia, angol vagy olasz; látjuk, hogy mindegyik állam, mindegyik nemzet a maga képére teremti építészetét is. Ott van a kis Finnland; annak építészete is saját típusát tünteti fel. Csak nálunk látjuk a kozmopolita irányt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek az oka az, hogy mi a németektől idejött ópitőművészetet kultiváljuk, hogy nincs meg a szabad verseny és kéz alatt csinálják azt, a mi nekik tetszik, a április 15-én, kedden. nélkül, hogy pályázatról volna szó; továbbá, hogy nincs egységes programm a vezetésben. Ha az ember Münchenben végigmegy, gyönyörködik az épületekben. A múlt évben a bajor regens-herczeg proklamácziót bocsátott ki, melyben meghagyja, hogy programmot készítsenek, hogy a jövőben mely állami épületek szükségesek és állapítsák meg, mi módon fognak azok létesülni. Csak ily egységes programm az, mely megteremtheti az építészetnek azon részét, a mely nálunk hiányzik, az igazán szép és művészies magyar épitkezést. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Amerikában egy bili van arról, hogy állami munkát nem szabad magánosnak kiadni, hogy pályázat hirdetendő, s hogy a pályázatot mi módon kell szerkeszteni, pl. hogy a pályaterv egyforma Írással, egyforma rajzzal legyen elkészítve, hogy ne lehessen tudni kié, s a külsőségek meg ne téveszszék a birót. Legközelebb történt, hogy a hadügyminisztérium akart Bécsben valami épitkezést saját építészeivel végeztetni. Mi történt? Ez az a példa, a melyre rá akartam mutatni. Fölkerekedtek az épitő művészek, elmentek ő Felségéhez, ő Felsége kegyesen fogadta őket, s megígérte, hogy figyelembe veszi kérésüket, s nem az ő katonai építészeivel fogja az építést végeztetni, hanem pályázat utján fog az kiíratni. Azok a bécsi építészek kérték, hogy a magyarok is hasonló elbánásban részesüljenek és figyelembe vétessenek. Azok gondosabban járnak el a művészeti kérdésekben, mint mi. Nálunk nincs szó arról, hogy a. pályázatok hozzáférhetőkké tétessenek és megbiráltassanak, itt minden kéz alatt megy. A t. miniszter ur van hivatva, mint a képzőművészet minisztere, hogy e kérdésben kezdjen és tegyen. Én hiszem, hogy ő meg fogja ezt tenni, mert nem zárkózhatik el attól a tudattól, hogy az épitő művészet nagy faktor a nemzet életében, nem zárkózhatik el attól, hogy az nem útszéli virág, melyet az élet anyagisága legázolhat, hanem a messze jövendőbe kiható, a messze jövendőbe nyúló dolog, melynek gyümölcsét a késő nemzedék fogja élvezni. (Tetszés és helyeslés a báloldalon.) Miután azonban nem látom a képzőművészet terén azt a programmot, a melyet vár Magyarország, e tehetséges ifjú nemzet, tagjai elé vezércsillagul kitűzve, nem fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalán nem akarok ez alkalommal kiterjeszkedni a vitának anyagára; de a mikor oly kérdések merülnek fel, melyek engem érzékenyen és közelről érintenek, perczig sem hagyhatom azokat válasz nélkül. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon. Egy hang jobbfelöl: Gyanúsítások!) Az hidegen hagy; sokkal inkább becsülöm magamat, remhogy hozzám még a gyanúnak az árnyéka is férne. (Felkiáltások a baloldalon:
