Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

332 91. országos ülés 1902 ha a kormány kellő nyomatékkal lép fel, annak eredménye sem fog elmaradni. Artim Mihály: Nem vagyunk erre elkészülve! Bizony Ákos: Méltóztassék visszaemlékezni Mátyás királyra, a ki a római szentszék jogtalan követeléseivel szemben azt mondta, hogy inkább felcseréli a kettős keresztet a hármas kereszttel, de mégsem fog engedni jogaiból. Pedig akkor a római szentszék nagyobb ur volt, mint manapság. Rabár Endre t. képviselőtársam azt mondotta múltkori felszólalásában, hogy ne csináljunk ebből politikai kérdést, ez a magyarajku görög-katholikus hivek lelki szükségletének az ügye. Megengedem, hogy reájuk nézve az, de ránk nézve nem, ez Magyarországra nézve becsületbeli kérdés, a melyben meghátrálnunk nem lehet. (Hosszantartó helyeslés a bal- és a szélsölaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Zboray Miklós ! Zboray Miklós: T. ház! Megbocsátja nekem az igen tisztelt előttem szóló Bizony Ákos képviselőtársam, hogy beszédével nem foglalkozom bővebben. Nem foglalkozom különösen azért, mert hisz annak nagy része vallásügyi dolog fejtegetése, én pedig ugy vélem, hogy a mai politikai világban nem szabad keresnünk azt, a mi szétválaszt, hanem inkább azt, a mi összetart. (Helyeslés. Egy hang a szélsöbaloldalon: Csakhogy nem illik a programmjukba!) Nem foglalkozom tehát ezzel a kérdéssel, hanem, látva azt a nagy érdeklődést, a mely Szivák Imre t. képviselőtársam beszédét és gróf Zichy Jenő ur felszólalását követte, és látva azt, hogy ez a kérdés nagyrészt terra incognita: a modern építészettel, helyesebben építőművészettel kivánok foglalkozni, még pedig azért, mert azt hiszem, hogy ezek a modern eszmék nem fognak reakczionárius szempontokból elutasittatni a túloldal által sem . . . Ballagi Géza : Keakczionárius szempontokból ? Zboray Miklós: Nem Ballagi t. képviselőtársamra értem ezt, a ki a politikát fertőnek, posványnak nevezte . . . Ballagi Géza: Akkor, a mikor! Zboray Miklós:... hanem azért mondom ezt, mert az én pártom az, a melyet a lapok nagy része reakczionárius lovagok egyesülésének, a sötétben bujkáló alakoknak nevez, és azt hiszem, ha erről a helyről felszólalok modern, szabadelvű eszmék szolgálatában, akkor csak azért, mert ehhez a párthoz tartozom, nem fogja a túloldal azokat az eszméket, a melyeket helyeseknek kell elismernie és a melyeket a művelt világ helyeseknek ismer el, elutasítani. A vallásügyi tárcza keretébe tartoznak a képzőművészeti dolgok, a képzőművészet négy testvérága: a festészet, szobrászat, iparművészet ós épitó'művészet. Beszélhetnék, t. ház, a festészet, szobrászat, iparművészet dolgairól is. De hisz most állíttatott fel a képzőművészeti tanács — mellesleg megjegyzem: igen sok laikus elemmel és a festészeti szakosztályban egy nem április 15-én, kedden. festő előadóval; én hát megvárom annak működését. Megvárom, hogy mit hoz a jövő, és azt hiszem, a jövő évi költségvetésnél lesz alkalmam rátérni ezekre a kérdésekre is, rátérni különösen a képvásárlások kérdésére, rátérni arra, hogy mennyit áldoz az udvar Bécsben és menynyit áldoz Budapesten szépművészeti czélokra, hogy itt megosztja azt a csekélységet is, a mi az iparművészet, a festészet és a szobrászat czéljaira szolgál. Ismétlem, ezekkel ezúttal nem kivánok foglalkozni, hanem igenis, szót emelek az építőművészet érdekében. Láttuk, t. ház, a közelmúltban is azt a nagy felzúdulást, midőn Bartha Miklós képviselőtársam rámutatott az uj parlamenti palota hiányaira. Köztudomású és közérzésü dolog, hogy a mikor végigmegyünk fővárosunkon, ezen a maltervároson, a kupolák városán, mindenki megborzad és haragszik, hogy ilyen építkezéseket megengednek. És noha ez igy van, noha a rendezéssel, az építkezéssel senki sincs megelégedve, azt kell látnunk, hogy mikor középületek emeléséről van szó, nincs egységes programm, nincs terv, a melynek alapján az foganatba vétessék ; sőt egyes minisztériumoknak megvan az a három-négy építőmestere, a ki kéz alatt kikapja az egyes épületterveket, megcsinálja az épületeket, a mig a százakra menő fiatal generáczió koplal, proletárius módjára él és várja, mikor kap betevő falatot. Hogy nem légből kapott ez az állitásom, hogy minden minisztériumnak megvan a maga, hogy ugy mondjam, házi zsidaja, ha nem is zsidó az illető; sorra veszem az egyes minisztériumokat és rá fogok mutatni arra, hogy kik azok az egyes egyének, a kik az építkezést kapják. Ebből meg fog győződni a t. ház, hogy itt igenis áll az, a mit az előbb emiitettem, hogy egypár kiváltságos ember az, a ki az épitő művészetet kezében tartja. Vegyük a vallásügyi minisztériumot. (Halljuk! Halljuk/) Itt igen különös esettel állunk szemben. Azt hiszem, nincsen Európában ország, a hol hasonló volna a helyzet. Be van véve a költségvetésbe műszaki tanács czimen 16.000 K. Kutatva a dolgok után, arról értesültem, hogy ez a műszaki tanács tulajdonképen egy magánvállalkozó : Baumgarten és Herczeg építőmesterek czége, a mely ezt a 16.000 koronát kapja, mert szerződése van a vallásügyi minisztériummal, mely szerint körülbelül 20—24 ezer koronáig terjedő terveket ezért az átalány-összegért készit, a magasabb összegre rugó költségvetési terveket pedig külön díjazás mellett, a mely egész 5°/

0-ig terjedhet. Lehet, hogy egyes kis részletek tekintetében talán tévedek, de nem állott módomban ezt közelebbről megtekinteni. Különben is nem az a lényeg, hogy 24 ezer koronát, vagy kevesebbet, vagy többet kapnak-e, hanem az, hogy itt egy szerződő vállalat van, a mely okkupálja a vallásügyi minisztérium kebelében építendő épületek tervezetét, és ezáltal