Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-91

91. országos ülés 1902 den társadalmi réteghez tartozó egyének, Én tehát melegen óhajtanám és kivánnám azt, hogy ép ugy, mint a protestánsok, a katholikusok is életerős autonómiával bírjanak. (Helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Az én nézetem szerint, bár a katholikus egyház hierarchikus szervezete némileg akadályozza, hogy a katholikusok oly önkormányzattal bírjanak, mint a protestánsok, mégis sokkal tovább lehetne menni, mint a mennyit a fó'papság és a kormány elfogadni hajlandónak nyilatkozott. A katholikus egyház főpapjait figyelmeztetni kívánom arra, hogy gondolják meg azt, hogy mennyivel erősebb volna az ő állásuk, ha a világiakat be tudnák vonni az egyházi ügyek iránti érdeklődésbe. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Erős meggyőződésem, hogy a katholikus egyház sok súlyos megpróbáltatást elkerült volna, ha életerős autonómiával rendelkezett volna. Még kevésbbé értein, az igen t. kormány magatartását. Hangoztatni hallom azt, hogy a katholikus egyház önkormányzatát akadályozza a legfőbb kegyúri jog. Ez az én nézetem szerint egy rendkívüli nagy tévedés. A legfőbb kegyúri jog sem eredeténél, sem lényegénél fogva nem egyházi, hanem közjogi intézmény. Azt mondom, hogy sem eredeténél, sem lényegénél fogva. Ezt be is fogom bizonyítani. Igen el van terjedve az a hit, hogy midőn első királyunk, Szent István a kereszténységet nálunk behozta, érsekségeket és püspökségeket állított, akkor ő küldöttségeket küldött Rómába II. Szilveszter pápához, kérve tőle egyházi alkotásainak megerősítését és egyszersmind királyi koronát. Ez a mesék országába tartozik. Az egykorú források minderről semmit sem tudnak, de a ki ismeri a világhistóriát, tudja azt, hogy a pápák ebben az időben még nem is osztogattak koronát, (Derültség a néppárton.) csak száz évvel később Hartvik legendájában fordul elő ez a római küldöttség és a korona ajándékozása. Nem tudnak erről az egykorú történetírók sem semmit, de nem tudnak VII. Gergely és II. Orbán pápák sem, a kik Szent Lászlóhoz és Kálmánhoz irt leveleikben bizonyosan hivatkoznának erre, ha jogczimük volna rá. Csak általában hangoztatják a pápa hatalmát, de hogy koronát adtak volna, azt nem emiitik. A főkegyúri jogot tehát Szent István nem a pápától kapta, hanem mint államfő maga magának megszerezte. Trubinyi János: Ez már nem áll! Bizony Ákos: Ez igenis áll. Ha a római j>ápa bullája alapján kapta volna meg a kegyúri jogot, az bizonyára csak reá, mint a ki apostoli működést folytatott, terjedt volna ki. Azonban tudjuk, hogy nemcsak Szent István, hanem az ő utódai egészen Kálmánig, korlátlanul gyakorolták a főpapok kinevezési jogát pápai jóváhagyás nélkül, gyakorolták tehát az invesztitúrát is és Szent László ezen joghoz, melyet ő a magyar egyház királyi szabadságának nevezett, annyira ragaszkodott, hogy midőn VII. Gergely és IV. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. április 15-én, kedden. 329 Henrik német császár közt az a hires viszály állott be, nem habozott IV. Henrikhez állni. Csak utóda, Kálmán engedett ezen királyi jogból politikai okokból, mert midőn Dalmácziát elfoglalta, a hol a római szentszéknek óriási befolyása volt, hogy magát ott megerősíthesse, jónak látta a pápával, II. Pascallal kiegyezni. Akkor állapodtak meg abban, hogy az érsekek és a püspökök választását a káptalan fogja eszközölni királyi jóváhagyás mellett, az invesztitúrát pedig a római szentszék adja. így volt ez egészen Zsigmond királyig, a ki a konstanczi zsinaton eszközölte ki azt, hogy a magyar király ismét visszanyerte a nagyobb egyházi javadalmak adományozásának jogát. Hogy ez csakugyan nem egyházi eredetű, hanem közjogi momentum, hogy a főkegyúri jog a magyar királyokat nem mint egyéneket, hanem mint a magyar állam fejeit illette meg, azt kétségtelenül bizonyítja az, hogy első Ulászló királyunk halála után, 1445-ben, az országgyűlés a főkegyúri jog gyakorlását az országtanácsra ruházta, majd 1446-ban a pesti országgyűlés Hunyady Jánost kormányzóvá választván, őt egyszersmind felruházta azzal a joggal is, hogy gyakorolja a főkegyúri jogot, s ő a kalocsai érsekség és több püspökség betöltésénél ezt gyakorolta is a pápa minden ellenmondása nélkül. A mint tehát a többi felségjogok az idők és körülmények változásával módosulást szenvedtek, épen ugy módosulást szenvedhet, s kell is, hogy szenvedjen a főkegyúri jog is és jogai egy részét átruházhatja az autonómiára. A katholikus autonómiával kapcsolatban röviden szólani kívánok az u. n. alapok és alapítványok kérdéséről is. Méltóztatnak azt tudni, hogy 1870. márczius 28-án a képviselőház 12 tagú bizottságot küldött ki az alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására. A bizottság albizottságokra oszlott, s ennek az az albizottsága, mely a vallási alapok kérdésével foglalkozott, 1872. április 8-án, az a bizottság, mely a tanulmányi alappal foglalkozott, 1874. deczember 3-án nyújtotta be a maga jelentését. Maga a bizottság plénuma egyiket sem tárgyalta. Az egyik albizottsági véleményt aláirta Uhyczy Kálmán, Péchy Tamás, Győrffy Gyula, a tanulmányi alapról szólót Horváth Mihály püspök, Hoffmann Pál volt egyetemi tanár, s Horánszky Nándor. Ezek az albizottsági jelentések megegyeznek abban, hogy nézettik szerint ugy a vallási, mint a tanulmányi alap állami tulajdont képez. A két alap között, nézetük szerint, csak az a különbség van, hogy mig a vallási alap rendeltetése katholikus felekezeti czélokra szolgálni, addig a tanulmányi alap országos alap, a melynek feladata az országos tanügyi és közművelődési czélok előmozdítása, felekezeti jelleg nélkül. S épen ezért mindkét albizottság jelentése erősen hangsúlyozta azt, hogy az alapok ós alapítványok jövedelme az állami költségvetésbe tartozik, s a képviselőház ellenőrzése alól el nem vonható. 42