Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-90
90. országos ülés 1902 április Vt-én, hétfőn. 321 közoktatásügyi tanácsot, hanem a vidék praktikus embereit is és akkor azt mondotta nekik: (olvassa): » Állítsunk iskolákat, gondoljunk arra, hogy embereket neveljünk; a nép- és középiskolákat' az embernevelésre; kezdjük meg a harczot, a tudomány keresztes hadát; nincs más fensőbbség, sem biztonság, mint általa. Haladni kell, vagy meghalni. II faut courir ou mourir.« Nálunk pedig ugy áll a dolog, t. miniszter ur, hogy a XVI. században ekébe fogta a török Szapáry Pétert és szántatott vele a saját földjén, Magyarország pedig a XX. században is ekébe fogja saját tanítóját és szántatja vele a népnevelés rögös talaját, de a termésből csak a hulladékot juttatja annak a szegény igavonó tanítónak. Még csak néhány perezre kérem a t. ház türelmét, hogy röviden még néhány megjegyzést tegyek azokra a padegógiai utazókra. Ezek alatt én az 1876 : XXVIII. t.-cz. által megteremtett tanfelügyelőket értem. (Derültség.) Ugy vagyok én ezekkel, mint a hogy a belügyi tárcza költségvetése alkalmával bátor voltam kifejteni a nézeteimet azokról a más fajta állami vándorokról: az anyakönyvi felügyelőkről, t. i. szerintem sem azok, sem ezek nem szükségesek. Valamint azok, ugy ezek is luxustárgyak. Egyikük sem képes teljesíteni hivatalát, ha lelkiismeretes ember. (Mozgás.) Van összesen 63 tanfelügyelő. Ez alfejezet 671,000 koronájába kerül az államnak. Őszintén megvallom, hogy ez a fejezet engem nagy csodálatba ejtett, mert én azt hittem, hogy ha az állami költségvetés minden fejezete hozhat is valami hasznot, ez a fejezet ugyan hasznot hajtani nem fog. De nagyon csalódtam, mert íme, ott van a bevételi rovatban, hogy bizony ez a fejezet hoz az államnak valóságos 400 korona hasznot. (Derültség balfelöl.) Mondom, ezek a tanfelügyelő urak sem tudnak eleget tenni a kötelességüknek, ha lelkiismeretes emberek. Csak Heves vármegyét veszem. Heves vármegyének volt 1901-ben 404, a nyugdijalapba fölvett tanítója, körülbelül ugyanannyi iskolája, sőt több is lehetett, a melyeknek tanítói még nem voltak felvéve a nyugdijalapba. Már most, hogy ha a törvény értelmében az a tanfelügyelő kötelességéhez híven minden iskolát legalább egyszer egy esztendőben meg akarna látogatni, a 365 nap alatt ugyancsak alaposan utazgatnia kellene és bátran oda ülhetne a Santos Dumont léghajójába, a mellé a másik állami vándorló mellé, (Derültség.) de ha ezt csinálja, hát akkor meg mikor jut ideje a vaggonszámra kiküldött utasítások, feliratok, leiratok, satöbbik elvégzésére, a melyekkel elárasztják ugy a miniszter urat, mint minket oda lent. Ha az az iskolaszéki elnök minden ilyenre válaszolni akarna, ugy, a hogy illendő volna, akkor én sem untathatnám itt a t. miniszter urat, hanem fogadhatnék magam mellé legalább is 12 írógéppel bánni tudó kisasszonyt, (Derültség.) a kinek diktálnám reflexióimat a jelentéKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. sekre, fölterjesztésekre, stb., a mint a t. tanfelügyelő urak irásai megkívánnák. De nem így van ám ez az életben. Hanem ugy van, hogy azoknak a jelentéseknek a legnagyobb része, a mi nem nagyon fontos, megy a papírkosárba és még nem haragudott meg érte egyetlenegy tanfelügyelő sem. ha nem válaszolunk reá. A mi pedig az iskolai látogatásokat illeti, az redukálva van annyira, hogy minden deeenniumra jut egy-egy; így pl. nekem, a ki 18 éve vagyok iskolaszéki elnök, összesen kétszer volt szerencsém hozzá; remélem, hogy még a két esztendőt kihúzza, hogy húsz év alatt legyen két látogatás. (Derültség.) Fehér holló nálunk a tanfelügyelő. Mi szükségünk van nekünk ily körülmények között ilyen hivatalok fentartására, azt nem tudom megérteni. Sokkal helyesebb volna a népoktatásra nézve, hogyha a törvényhozás bölcsessége az iskolák feletti felügyeletet teljesen átadná a főszolgabíróknak. (Egy hang a néppárton: Még csal az helléné! Egy hang balfelöl: Ott is korteskednének!) Bocsánatot kérek, én nem néppárti szempontból beszélek. De azok a f oszol gabirák gyakorta megfordulnak a községben, annak mind anyagi, mind szellemi ügyeibe gyakran betekintenek; ők megvizsgálhatnák azokat az iskolákat és betekinthetnének annak ügyeibe is. A mi a szakképzettséget illeti, meg vagyok róla győződve, hogy az megvan a főszolgabíró urakban is, mert a szakképzettséget nem tartom a tanfelügyelő urak privilégiumának. (Helyeslés balfelöl.) Bizonyos, hogy ha 671 ezer koronát fordítottunk volna nemzetiségi vidékeken magyar iskolák felállítására, vagy a régiek gyámolitására, az mindenesetre nagyobb hasznot hajtott volna az államnak, mint az ebben a fejezetben kitüntetett 400 korona. T. ház! Nem térhetek ki még azon nagyfontosságú kérdés elől sem, a melyet Veres József t. képviselőtársam benyújtott határozati javaslatában felvetett és aktuálissá tett; (Halljuk ! Halljuk!) mert képviselői kötelességemnek tartom, hogy ilyen, az egész országot érdeklő nagyfontosságú ügyben majdan leadandó szavazatomat indokoljam is. Én ebben a kérdésben határozottan és teljesen magamévá teszem az evang. egyház tiszteletreméltó felügyelőjének, Szentiványi Árpád t. képviselőtársamnak felfogását és nézetét. Én sem tartom helyesnek, czélravezetőnek a kérdésnek ily alakban való felvételét. Én részemről minden, az országot érdeklő ilyen kiváló fontosságú kérdésben a nyílt, őszinte határozottságot keresem és ezt a határozottságot, nyíltságot, őszinteséget igenis megtalálom Marjay Péter t. képviselőtársamnak a beszédében. De, fájdalom, nem találtam meg magában a határozati javaslatban. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Pedig benne van! Hellebronth Géza: Mert abból jóakarattal a legigazságosabb, legjogosabb követelményt lehet 41