Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április Vt-én, hétfőn. 321 közoktatásügyi tanácsot, hanem a vidék prakti­kus embereit is és akkor azt mondotta nekik: (olvassa): » Állítsunk iskolákat, gondoljunk arra, hogy embereket neveljünk; a nép- és középisko­lákat' az embernevelésre; kezdjük meg a har­czot, a tudomány keresztes hadát; nincs más fensőbbség, sem biztonság, mint általa. Haladni kell, vagy meghalni. II faut courir ou mourir.« Nálunk pedig ugy áll a dolog, t. miniszter ur, hogy a XVI. században ekébe fogta a török Szapáry Pétert és szántatott vele a saját föld­jén, Magyarország pedig a XX. században is ekébe fogja saját tanítóját és szántatja vele a népnevelés rögös talaját, de a termésből csak a hulladékot juttatja annak a szegény igavonó tanítónak. Még csak néhány perezre kérem a t. ház türelmét, hogy röviden még néhány megjegyzést tegyek azokra a padegógiai utazókra. Ezek alatt én az 1876 : XXVIII. t.-cz. által megteremtett tanfelügyelőket értem. (Derültség.) Ugy vagyok én ezekkel, mint a hogy a belügyi tárcza költ­ségvetése alkalmával bátor voltam kifejteni a nézeteimet azokról a más fajta állami ván­dorokról: az anyakönyvi felügyelőkről, t. i. szerintem sem azok, sem ezek nem szükségesek. Valamint azok, ugy ezek is luxustárgyak. Egyi­kük sem képes teljesíteni hivatalát, ha lelkiis­meretes ember. (Mozgás.) Van összesen 63 tan­felügyelő. Ez alfejezet 671,000 koronájába kerül az államnak. Őszintén megvallom, hogy ez a fejezet engem nagy csodálatba ejtett, mert én azt hittem, hogy ha az állami költségvetés min­den fejezete hozhat is valami hasznot, ez a feje­zet ugyan hasznot hajtani nem fog. De nagyon csalódtam, mert íme, ott van a bevételi rovat­ban, hogy bizony ez a fejezet hoz az államnak valóságos 400 korona hasznot. (Derültség bal­felöl.) Mondom, ezek a tanfelügyelő urak sem tudnak eleget tenni a kötelességüknek, ha lelki­ismeretes emberek. Csak Heves vármegyét veszem. Heves vármegyének volt 1901-ben 404, a nyug­dijalapba fölvett tanítója, körülbelül ugyanannyi iskolája, sőt több is lehetett, a melyeknek taní­tói még nem voltak felvéve a nyugdijalapba. Már most, hogy ha a törvény értelmében az a tanfelügyelő kötelességéhez híven minden iskolát legalább egyszer egy esztendőben meg akarna látogatni, a 365 nap alatt ugyancsak alaposan utazgatnia kellene és bátran oda ülhetne a Santos Dumont léghajójába, a mellé a másik állami vándorló mellé, (Derültség.) de ha ezt csinálja, hát akkor meg mikor jut ideje a vaggonszámra kiküldött utasítások, feliratok, leiratok, satöb­bik elvégzésére, a melyekkel elárasztják ugy a miniszter urat, mint minket oda lent. Ha az az iskolaszéki elnök minden ilyenre vála­szolni akarna, ugy, a hogy illendő volna, akkor én sem untathatnám itt a t. miniszter urat, hanem fogadhatnék magam mellé legalább is 12 írógéppel bánni tudó kisasszonyt, (Derült­ség.) a kinek diktálnám reflexióimat a jelenté­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. sekre, fölterjesztésekre, stb., a mint a t. tan­felügyelő urak irásai megkívánnák. De nem így van ám ez az életben. Hanem ugy van, hogy azoknak a jelentéseknek a legnagyobb része, a mi nem nagyon fontos, megy a papírkosárba és még nem haragudott meg érte egyetlenegy tanfelügyelő sem. ha nem válaszolunk reá. A mi pedig az iskolai látoga­tásokat illeti, az redukálva van annyira, hogy minden deeenniumra jut egy-egy; így pl. ne­kem, a ki 18 éve vagyok iskolaszéki elnök, összesen kétszer volt szerencsém hozzá; remé­lem, hogy még a két esztendőt kihúzza, hogy húsz év alatt legyen két látogatás. (Derültség.) Fehér holló nálunk a tanfelügyelő. Mi szükségünk van nekünk ily körülmények között ilyen hivatalok fentartására, azt nem tu­dom megérteni. Sokkal helyesebb volna a nép­oktatásra nézve, hogyha a törvényhozás bölcses­sége az iskolák feletti felügyeletet teljesen átadná a főszolgabíróknak. (Egy hang a néppárton: Még csal az helléné! Egy hang balfelöl: Ott is korteskednének!) Bocsánatot kérek, én nem nép­párti szempontból beszélek. De azok a f oszol ga­birák gyakorta megfordulnak a községben, annak mind anyagi, mind szellemi ügyeibe gyakran betekintenek; ők megvizsgálhatnák azokat az iskolákat és betekinthetnének annak ügyeibe is. A mi a szakképzettséget illeti, meg va­gyok róla győződve, hogy az megvan a fő­szolgabíró urakban is, mert a szakképzett­séget nem tartom a tanfelügyelő urak privilé­giumának. (Helyeslés balfelöl.) Bizonyos, hogy ha 671 ezer koronát fordítottunk volna nemzetiségi vidékeken magyar iskolák felállítására, vagy a régiek gyámolitására, az mindenesetre nagyobb hasznot hajtott volna az államnak, mint az eb­ben a fejezetben kitüntetett 400 korona. T. ház! Nem térhetek ki még azon nagy­fontosságú kérdés elől sem, a melyet Veres József t. képviselőtársam benyújtott határozati javaslatában felvetett és aktuálissá tett; (Hall­juk ! Halljuk!) mert képviselői kötelességemnek tartom, hogy ilyen, az egész országot érdeklő nagyfontosságú ügyben majdan leadandó szava­zatomat indokoljam is. Én ebben a kérdésben határozottan és teljesen magamévá teszem az evang. egyház tiszteletreméltó felügyelőjének, Szentiványi Árpád t. képviselőtársamnak felfo­gását és nézetét. Én sem tartom helyesnek, czélravezetőnek a kérdésnek ily alakban való felvételét. Én részemről minden, az országot ér­deklő ilyen kiváló fontosságú kérdésben a nyílt, őszinte határozottságot keresem és ezt a hatá­rozottságot, nyíltságot, őszinteséget igenis meg­találom Marjay Péter t. képviselőtársamnak a beszédében. De, fájdalom, nem találtam meg ma­gában a határozati javaslatban. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Thaly Ferencz: Pedig benne van! Hellebronth Géza: Mert abból jóakarattal a legigazságosabb, legjogosabb követelményt lehet 41

Next

/
Thumbnails
Contents