Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-90
90. országos ülés 1902 április lí-én, hétfőn. 319 vagy gallér 20 frt, 2 pár czipő 12 forint, kalap, keztyü, apróság 10 forint, fehérnemű 20 forint. Összesen 137 forint. A két gyermeknek — még kicsinyeknek veszem fel őket — fejenkint 25 — 25 forintot számitok; azután hozzájön a nyugdijalap, adó, tanitótestületi dij, mosás, világitás, fűtés, — nagyon keveset veszek — ötven pengő; azután cseléd, időszakonkint egy kis dohánykára, megint ötven pengő; hát ez, a mint összeszámláltam, kitesz épen 399 frtot; de már betegnek senkinek sem szabad lenni, mert orvosra, gyógyszerre már nem kerül semmi. Tehát nem háromszáz forintos állást, hanem négyszáz forintost veszek fel; ilyen fizetésű tanitó legalább is tízezer tengődik az országban. Hát ilyen körülmények közt egy öt tagból álló családnak évente élelmezésre egy forint jut. (Derültség. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hát itt kettő lehetséges: vagy tisztességesen nem öltözködik az a tanitói család, és akkor hébe-hóba bablevessel jóllakhatik; vagy ivedig tisztességesen öltözködik és akkor 364 napon át alaposan kojnalhat; csakhogy én ugy tudom, hogy ezt a rekordot még az olasz koplaló sem érte el. Ha nem lenne unalmas a t. háznak, (Halljuk ! Halljuk!) bátor volnék egy nagyon kis kimutatást felolvasni, a melyből kitűnik, hogy a világvárosok és azután a kulturállamok milyen összegben állapították meg a tanitói fizetésnek minimumát. Koronaértékben beszélek. London 2600, Mannheim 2478, Lipcse 2478, Berlin 1888, Eécs 1600, Budapest 1200. (Ellenmondás jobbfelöl.) Pichler Győző: A városi tanítók fizetésének minimuma 1200. Boncza Miklós: 2000! (Felkiáltások balfelöl: A minimumról van szó!) Hellebronth Géza: Azután ott vannak a kulturállamok, Alsó-Ausztria 1400, a badeninagyherczegség 1298, Felső-Ausztria 1200, Koburg-Gotha 1180, Braunschweig 1180, Belgium 1140, Románia 1126, Szász-Weimar 1121, Stájerország 1100, Fra.neziaország 1050, Csehország, Szilézia, Salzburg, Morvaország mind 1000, Karinthia 960, Krajna 900, Isztria, Grörz, Gradiska 800, Horvátország 800, Dalmáczia 700, Magyarország 600. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy a világvárosok között legutolsó helyen Budapest, a kulturállamok közt legutolsó helyen Magyarország áll. De épen ilyen rosszul üt ki az öszszehasonlitás a tanítókra nézve, ha összehasonlítjuk a tanitói fizetést nem az állami tisztviselőkével, mert hiszen az rettenetes magasságban van, hanem az állami altisztekével; sőt még szomorúbban, ha összehasonlítjuk az állami szolgák fizetésével. (Halljuk! Halljuk!) Az 1893 : IV. t.-cz. kimondja, hogy a postaós távirdaszolgák fizetése 600 koronánál kew • sebb nem lehet; a tanítóké kevesebb is lehet, ha mint segédek vannak csak alkalmazva; és ugyanennek a törvénynek 12. §-a megszabja azt, hogy a hivatalszolgák fizetése 800, 700, 600 és kezdetben 500 korona legyen. Hát kérem, t, miniszter ur, ebbe a kategóriába valók Magyarország tanitói ? Azért kellett e tanítóknak tizenkét iskolát végigjárniok ? oklevelet szerezniök, lélekölő munkát végezniök, hogy egy vonalba helyeztessenek azokkal a szerény qualifikáczióval bíró, vagy semmi qualifikáczióval nem bíró állami hivatalszolgákkal? Bizony, t. miniszter ur, ez nem osztó igazság! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De még keservesebb, t. miniszter ur, az olyan tanítók helyzete, a kiknek fizetése eddig bizonyos hányadban •— sokszor igen nagy hányadban — természetben adatik ki, a mint ez nagyon sok felekezeti iskolánál mai napig is így van. Tudjuk azt nagyon jól, hogy a szegény nép csak aratáskor tud fizetni, a mely sokszor szeptemberben esik és így a szegény tanítónak az egyik aratástól a másikig okvetlenül várnia kell. Igen, de ha beüt egy szerencsétlen hatvanhármas esztendő, várakozhatik még egy esztendővel tovább; de hogy azután ezen idő alatt miből él, erre sem az államnak, sem az iskolafentartó felekezetnek semmi gondja sincs. Még szerencsétlenebb azoknak a tanítóknak a helyzete, a kiknek maguknak kell ezt a kis illetményt behajtani. Ennek eredménye ugyanis az, hogy az egyik házból kiszidják őket, a másikban megcsúfolják, a harmadikból meg egyenesen kidobják. S ha azután a felsőbb hatóságoknál panaszt tesz az a szegény tanitó, akkor mint összeférhetetlen természetű embert röviden kizavarják a községből. Nem marad más hátra annak a szegény tanítónak, mint hogy néma önmegtagadással tűrjön, várjon, és lemondjon. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang: Es koplaljon!) Pedig hogy a t. miniszter ur mi mindenféle dolgokra fel tudja használni ezeket a tanítókat, ez egyenesen bámulatos. így, midőn a hadügyi kormány észrevette, hogy satnyul a magyar, hogy ke^és °/o válik be katonának, akkor a kultuszminiszter ur elrendelte, hogy minden iskolában fokozott mértékben kell a testgyakorlatra súlyt helyezni. Legyen az a tanitó akrobata, kötéltánczos stb. Mikor látták, hogy ez sem visz kellő eredményre, akkor a t. kultuszminiszter ur elrendelte, hogy tanítsák ott az iskolákban az egészségtant, legyen az a tanitó doktor is, ha kell. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nagyon szükséges, hogy az első segélyt meg tudják adni, hogy pl. pókhálót tudjanak tenni a sebre! Helíebronth Géza: Mikor a miniszter ur azt vette észre, hogy az a parasztlegény, mikor az iskolából kikerül, vasárnap délutánját százados ősi szokás szerint ott tölti a korcsmában, a hol régebben durákot játszott puffra, most pedig a magasabb czivilizáczió folytán ferblizik pénzben: akkor kiadta a rendeletet, hogy alakítsanak a tanítók ifjúsági egyleteket, vasárnap délután tartsanak felolvasásokat, elő-
