Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április lí-én, hélfőn. 317 marad a kis nebulóban. Egy kis irás-tudomány, a mely épen elegendő arra, hogy annak idején alá tudja irni a nevét egy váltó-blankettára •— s ezt az időt már epedve várja — azután egy kis olvasási tudomány, a mely arra jó, hogy hosszú téli estéken a kemencze mellett a padkán mohó élvezettel olvassa Várkonyi et consortes irodalmi termékeit. Ezt az eredményt érjük tehát el, ez pedig, azt hiszem, nem lehet a t. miniszter urnak czélja. Ez bizony szomorú eredmény, de ez a valóság, a minek okát én a túlterjeszkedésben látom, hogy annyi rengeteg anyagot kivan t. miniszter ur feldolgoztatni, hogy sem a tanítónak nincs ideje azt feldolgozni, sem a gyermeknek nincs fejlettsége azt felfogni, sem pedig egyáltalában nincsen rá szükség. Hiszen kérem, a t. miniszter ur, a ki csak egy kicsit foglalkozik is a népoktatással, annak tudnia kell, tapasztalnia kellett, hogy mikor azt a hatesztendős kis ártatlan gyermeket, azt az önmagával tehetetlen tömeget felhozza az édesanyja, a kegyeibe ajánlja annak a tanítónak, hogy lelkem tanitó ur, aztán meg ne ríkassa, nyakon ne üsse, rossz szót ne szóljon hozzá, mert a lelkem gyermekem nincs hozzászokva : annak a gyermeknek, t. miniszter ur, egy álló esztendő kell, a mig megtanul becsületesen ülni abban az iskolapadban. És azután jön még csak a világ legnehezebb tudománya, az ábécé. Mennyi sirás, mennyi gyötrelem, mennyi nádpálcza, mennyi végtelen idő és türelem kell ahhoz, mig az a 32 betű bemászik annak a gyermeknek a fejébe! Azután azt is számításba kellene venni, különösen a vidéki iskoláknál — hiszen azokról beszélek, mert azokat ismerem — a falusi iskoláknál, hogy tulajdonképen azt a törvény által előirt 8 havi szorgalmi időt sem lehet teljesen betartani. mert hiszen annak a szegény szülőnek, nagy szegénysége mellett, libapásztor is kell, aszottszurkáló is kell, kukoriczapergető is kell; hát ezek a gazdasági munkák mind az iskola rovására mennek. Télen pedig ott van a legnagyobb akadály, a min sem a miniszter ur, sem én, sem senki nem tud segíteni: az, hogy nincsen csizma. Azután még az is figyelemreméltó körülmény, t. miniszter ur, különösen a pusztai iskolánál, a hol a tanköteles gyermekeknek 99 százalékát természetszerűleg cselédgyermekek szolgáltatják, hogy ezek folytonos hullámzásnak vannak alávetve, ugy, hogy minden esztendőben előforduló körülmény az, hogy mikor a karácsonyi szünet után feljönnek azok a gyermekek az iskolába, a tanitó, meg a gyermek csak bámulnak egymásra, nem ismerik meg egymást, mert a szőkéből barna lett, a fiúból meg leány. Igen, mert közbejött az újév, közbejött a cselédváltozás, a régiek elmentek, természetesen gyermekestül együtt, ujak jöttek helyükbe és mi az eredmény ? Az, hogy a tanitó a négy hónapot teljesen elvesztette és kezdheti elölről a mesterséget. Hát hogy ilyen viszonyok között miképen lehetséges azt a tananyagot ugy feldolgozni, a mint azt a t. miniszter ur intencziója kívánja, ezt nem tudom felfogni, de azt hiszem, hogy ez teljes lehetetlenség. De hogy aztán mikép dolgoztatik fel, arra majd én leszek bátor a t. miniszter urnak egy példát mondani. Hát ugy segítünk magunkon odakünn, a kik egy kicsit messzebb vagyunk a tűzhelytől, hogy az az ötödik és hatodik osztály a legtöbb falusi vagy pusztai iskolában tulajdonképen csak a papiroson van meg. Miután azonban a t. miniszter ur és utána meg az a bolygó csillag, a tanfelügyelő követeli, ugy szoktak azok a tanítók magukon segíteni, hogy a nagyobbacska gyermekeket, a kik már mértékre megütik a kellő magasságot, vagy elég nagyfej üek, kinevezik hivatalból, hogy te ötödosztályu, te hatodosztályu vagy, azután a tanitó bemagoltat vele néhány kérdést abból, a mi elő van írva arra az osztályra. Mikor aztán jön a tanfelügyelő, jön az iskolalátogatás, a mi elég ritkán szokott megtörténni, hát akkor az az iskolalátogatás igy folyik le. (Nagy zaj a jobboldalon. Sálijuk I Halljuk! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Komoly, szigorú arczczal kérdezi a tanfelügyelő a tanítót: be van-e tartva a törvény, elég van-e téve a törvénynek, miniszteri rendeleteknek, fel van-e állítva az ötödik és hatodik osztály, feldolgoztatik-e a tananyag, van-e sok igazolatlanul elmulasztott óra? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Több kérdés van: valami lictven ! Hellebronih Géza; Erre aztán mosolyogva válaszol a tanitó önérzettel: igenis elég van téve a törvénynek, az ötödik és hatodik osztály fel van állítva, a tananyag fel van dolgozva, mulasztás nincs. Pedig dehogy nincs. Akkor azután kiállítja azokat a kinevezett gyermekeket, feladja nekik a kérdést, felelnek mint a karikacsapás, így megy végbe az iskolalátogatás. A vége az, hogy a tanfelügyelő megdicséri az iskolát, a tanítót; bókot mondanak egymásnak a tanfelügyelő és az iskolaszéki elnök és azzal az iskolaszéki elnök meghívja valamennyit ebédre. Az ebéden azután valamelyik tanitó felköszönti a tanfelügyelőt, mint a népnevelés apostolát, a tanfelügyelő udvarias ember, viszonozza a felköszöntést és felköszönti a tanítókat, mint a nemzet napszámosait; az iskolaszéki elnök sem engedi meg, hogy ezek túlliczitálják, ő hát beleveszi felköszöntőjébe az egész pedagógiát és élteti a pedagógia fényes napját, a kultuszminisztert. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel lezáródik az ünnepség, vége az iskolalátogatásnak és jön a jelentés a t. miniszter úrhoz, hogy ez és ez az iskola milyen rendben van, hogy az ötödik és a hatodik osztály megvan, hogy mulasztás nincsen és olyan magas nivón áll, hogy a fiuk valamikor legalább is törvényszéki elnökök, a leányok pedig felsőd-leányiskolái igazgatónők lesznek. (Derültség.) És mivel az ilyen jelen-