Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április lk-én, hétfőn. 313 nem is lehet ezen csodálkozni, t. ház. Mert ha elgondoljuk, hogy évenkint mennyi egyházi és iskolai, évenkint mindig nagyobb adóteher nyomja a szegény protestáns egyháztag vállait, épen akkor, mikor a gazdasági és más szerencsétlen viszonyok következtében különben is a legnagyobb nyomorral küzd : nem lehet csodálni, hogy az a régi buzgó áldozatkészség, a melyet a protestáns egyház tagjai mindenkor tanusitottak, ma már a legtöbb helyen végképen megszűnt. És talán ez a buzgó áldozatkészség volt egyik oka annak, hogy a kormány nem hallgatja meg az idézett törvényczikk végrehajtását sürgető szavakat. Ez azonban nem méltányos, t. ház, s a kormánynak és a törvényhozásnak nem lehet egyik vagy másik felekezethez tartoznia, hanem úgyszólván mindegyikhez kell tartoznia, mert az az édes anya, a ki egyik gyermekét a másiktól megkülönbözteti, meglehet, hogy nem lesz természeténél fogva rossz és hűtelen, de elidegeníti azt a gyermeket magától és végre is elveszti annak szeretetét. Pedig a protestáns egyház egyáltalában soha sem szolgáltatott okot az ilyen mellőzésre; teljesiti és teljesíttette lelkészei által az államnak azt a sok díjtalan szolgálatot; levesz az állam vállairól súlyos terheket, a midőn iskoláit saját költségén tartja fenn, sok helyen még a tanítói ötödéves korpótlókot sem véve igénybe. Kulturmissziót teljesít, a midőn a nemzetiségek közé ékelt egyházak s az ott szórványosan élő hitfeleink gondozására és a magyar állameszmének fentartására és ápolására missziói körzeteket tart fenn és azoknak szükségleteit a saját külön megadóztatása által teremtett és fentartott országos magyar egyházi közalapból teljesiti. Továbbá ismét saját külön megadóztatásával gyámintézeteket tart fenn az állam segítsége nélkül, stb. Hogy ilyen terhek mellett ma a legtöbb helyen milyen magas az egyházi adózás, azt egyetlenegy példából méltóztassék megítélni. (Halljuk! Halljuk!) Egy kétezer lelket számláló egyház az elmúlt húsz év alatt templomot épített 650°/

0-nyi adóztatás utján, ugy t. i., hogy minden egyes forintnyi állami adó után 6 frt 50 krajczár vettetett ki az egyháztagokra templomépitési költség czimén; ezenkívül két uj iskolát épített több melléképülettel; uj tanitói állást szervezett és mindezen rendkívüli kiadásokon felül ma a rendes évi egyházi adó az állami egyenes adónak 70°/

0-át teszi ki. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Pedig ez az egyház még nincs is a legrosszabb állapotban a magyar protestáns egyházak között. Ennyi teher viselése mellett, önzetlenül, saját hasznának mellőzésével támogatta a protestáns egyház a kormányt az egyházpolitikai törvények életbeléptetése alkalmával is, azért, hogy az azok által elérni hitt czélt: a felekezetek közti békességet megszilárdítsa. Támogatta a kötelező polgári házasságról, a gyermekek vallásáról, a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. felekezetnélküliségrői szóló törvényt a saját kárára ; átadta anyakönyveit minden kárpótlás nélkül, és mindezekért elismerésül megnyerte azt, (Mozgás. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy az öt egyházkerület püspökei és főgondnokai közül a főrendiházba csak háromnak szabad bemenniük, továbbá azt az alamizsnát, hogy a lelkészi jövedelmek az állam által 600 írtra kiegészíttetnek. Ha ily körülmények között a magyar kormány nem hallgatja meg a szegény protestáns egyház panaszát, akkor kérdem: kihez forduljunk igazaink megvédéséért? Hiszen nem akarunk mi lehetetlent, sem az egyházi adóztatás terhe alól kibújni nem akarunk; hanem csak azt kérjük, hogy az egyházi adókulcs az egész országban egységes mértékben szállíttassák le, és ott, a hol az egyházi és iskolai szükséglet az egyházi adózásból fedezetet nem nyer, az az állam által láttassák el. A midőn ezt hangoztatom, figyelmébe ajánlom a t. miniszter urnak, hogy minden, a protestáns egyház javára tett intézkedése által egyszersmind a magyarság érdekeit is mozdítja elő. Előttem szólott t. képviselőtársam szólott a tanitói nyugdíjtörvényről, és épen azokat mondotta el, a miket én is említeni akartam, de hát az már elmondatott. Hanem felhívom még a miniszter ur figyelmét azon gimnáziumok megválogatására, a melyeket állami segélylyel emelni szándékozik, vagy pedig, a melyek ilyenekért kérvényeznek. Én sem vagyok annak barátja, hogy minden nagyobb vidéki városban gimnáziumok állíttassanak fel, hanem a máimeglevők fejlesztessenek ott, a hol arra szükség van. Bihar megyében pl. két nagyobb gimnázium van, az egyik Nagyváradon, a másik Belényesen; azonban bizonyos okoknál fogva egyik sem képes arra, hogy a megye nagy vidékének érdekeit szolgálja, fianem van még egy kis polgári iskolával összekötött négy osztályú községi algimnázium Nagy-Szalontán, a mely már fekvésénél fogva is különösen alkalmas arra, hogy a megye nagy vidékének és különösen a magyarságnak érdekeit szolgálja. Ez az iskola szegénységénél fogva visszafejlődött, a mennyiben hat osztályúból lett négyosztályuvá. Ennek emelésére eddig semmi sem történt. A kezedményezés, a mint tudom, ez évben indult meg a segélyezés iránt, a mely, hogy állandó és minél nagyobb mérvű legyen, annak a nagy vidéknek és különösen a magyarságnak jól felfogott érdeke kívánja. Csatlakozom pártom határozati javaslatához. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. ház! Hogy a vita ilyen előrehaladott stádiumában mégis felemelem szavamat az előttünk fekvő vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetéséhez, és — a miért előre is bocsánatot kérek a t. háztól — ismét 40