Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április lk-én, hétfőn. 3Ü9 Magyarország. Ebben a könyvben azonban a hazáról vajmi kevés van, a nyelvről csak annyi van — és ezt, nem mint Werner Gyula képviselő ur mondotta, nemzetiségi, hanem magyar iskolában tanítják — hogy az emberek anyanyelve különböző: magyar, román, német, tót, szerb, az egyféle anyanyelven beszélők j^edig egy nemzetiséget képeznek, tehát a magyar ép oly nemzetiséget képez a magyar iskolában tanított földrajz szerint, mint a milyen nemzetiséget képez akármelyik más nemzetiség. És ez a földrajz megsétáltatja a városból kiindulva mindenfelé azt a gyermeket, de ha Torda városában megindul, Isten mentsen, hogy megálljon ott benn a városban, hogy megnézzen egy emléktáblát, a hol Jósika Miklós született, mert el kell haladnia oda, a hol a kriptája, temetési helye van a főúri családoknak, Isten mentsen, hogy a Keresztes-mezőn véletlenül megálljon. Mi az a Keresztes-mező, a hol Hunyadi hajdan karddal, a kereszténységért az egyik legfényesebb diadalát aratta, mi az, hogy ott minden kis rög honfiak vérével van áztatva, hogy ott, ha bevágja ekéjét az a földmives, talán honfi csontokat talál ott, hogy ott az a kis fii, fa, virág mind a magyar dicsőséget tudná hirdetni, ezt nem kell tudni annak a kis gyermeknek, de sietnie kell Mezőméhesre, a hol van egy kut, mely az intelligencziának üdülő helye, a mely szökőkút Betheg Miklós. Torda-Aranyos vármegye alispánjának nevéről Miklós- kútnak van elnevezve. (Derültség.) Innen tovább kell szaladnia, ott közel van MezőSzakáll, ott jjedig a Bethlen-családnak van szép birtoka és terjedelmes gazdasága, mely megemlítést érdemel, mert a Bethlen-család egyik sarjadéka főispán, Hazafiságra nem tanít ez a könyv, de megtanít arra, hogy hogyan kell hízelegni, megtanít arra, hogy mily nagy urak a mi elöljáróink, a mi főispánunk és alispánunk. Azt, a mit tanítani kellene, ok nélkül keressük^ebben a könyvben, ebből meg nem tanuljuk. És micsoda tantervünk van nekünk. A történelmet az ötödik osztályban kezdik tanítani. Nagyon jól tudjuk, hogy a negyedik osztályból a legtöbb gyermek kimarad, tehát a míg tanulnának, addig nem tanítják a magyar történelmet, azután pedig az a kis szám, az az egj néhány százalék tanulja csak, a mely úgyis feljebb tör, a mely úgyis felsőbb iskolák felé néz, a melyik tehát úgyis meg tudná tanulni, a mit itt elhanyagolnak. Az ismétlő-iskolákról nincs mit beszélnem. Ismétlő-iskoláink vagy nincsenek, vagy a hol vannak, ott nem járnak ismétlő-iskolába a gyermekek. Nálunk 27.000 tanköteles tanuló közül, valami 13—14 ezer tanköteles nem jár iskolába. Ezen számnak nagy részét az ismétlők adják, ezekről tehát ne beszéljünk. Abban a szép tantervben, a melyet a t. miniszter ur előterjesztett, mindjárt megszakítás áll be. Abban benne van, hogy átveszem a gyermeket az óvodából, elviszem a népiskolába, tizenkét éves korában azután az ismétlő-iskolába adom, azután legény-, vagy nem tudom miféle egyletekbe, szóval az állam gyámkodó kezét folyton rajta tartom azon a fiatal emberen, midőn az kimegy az életbe. Azonban az ismétlő-iskolánál ez a gyámkodás mindjárt megakad. Vájjon azok a legényegyletek, azok az önképzó'-egyletek be fogják-e váltani a hozzájuk fűzött reményeket? Bocsánatot kérek, én nem felekezeti szempontból, hanem nemzetiségi szempontból beszélek. Itt ezekre az egyletekre igenis szükség van, de leginkább szükség lenne ott, a hol nemzetiségek vannak túlsúlyban, a hol az a gyermek, ha kijön az iskolából és hazamegy a községébe, családjába, a nemzetiségi eszméknek melegágyába jut, a hol a magyar nyelvet talán nem hallja többé és így nem is tanulja, a hol tanulás, a mit az iskolában megszerzett, mint a virágnak a hímpora eloszlik, hogy még nyoma sem maradjon meg. Az ilyen községben legtöbb helyt nem lévén állami iskola, nincs is, a ki az egyleteket szervezze ós fentartsa . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nemzetiségi községekben nincs iskola? Most hallom először! Vertán Endre: Nagyon kevés. Az ily községekben kellene tehát állami iskolát létesíteni. Ha a nemzetiségi kérdést meg akarjuk oldani, akkor nem kell irtóznunk attól a gondolattól se és ez az én ideálom, hogy államosítsuk az egész közoktatást elejétől végig. (TJgy van /_ Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: A függetlenségi párt mondja ki! Vertán Endre: Akkor a felekezetek nem áll hatnának elő az egyenlőségre való hivatkozással, mert akkor az állam mindenkivel egyformán bánnék el és csinálná meg az iskolákat, mindeniknek kezéből kivenné a népoktatást, melynek elvégzése amúgy is az ő feladata. (Helyeslés. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ezekben foglalkoztam a népoktatásnak egy pár mizériájával. Hogyha felebbmegyünk a középiskolákba, általában véve ott is az a baj, hogy nincsenek oly kulturális központok, a hol épen kellene, s így városaink nem mindenütt elég erősek ahhoz, hogy a magyar kultúrát és ennek a magyar kultúrának a felsőségét hirdessék. Engedjék meg, ha folyton-folyvást a vármegyémre hivatkozom; (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hiszen mozaikszerüleg vármegyékből van összetéve ez az ország; (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha egyik helyütt megmozdul a talapzat, veszedelem fenyegeti az egészet; (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ha egyik helyt nem elég erős, ok nélkül erős másutt, mert hiszen — mint mondják — az egész láncz is olyan erős, mint a milyen erős annak leggyengébb lánczszeme. Hát Torda-Aranyos vármegyében — kérdem — van-e olyan középiskolánk, a mely a magyar kultúrát emelhetné, a magyar kultúrának szolgálatába állhatna? Nincsen. Ez a ház már határozott itt