Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

308 90. országos ülés 1902 április U-én, hétfőn. ellen. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) És e helyeken nem állítottak fel állami iskolákat, mert nincs törvény, nincsen hatalom, a mely hozzájárulásra kényszerithetné őket. Mert hiszen ha nem volt iskolája annak a román, vagy nem tudom miféle nemzetiségi felekezetnek, ugy felállít akármilyen nemzetiségi iskolát, beszed 5%-ot s akkor a további hozzájárulás nem szükséges. Ez a baj tehát, ha hozzájárulás nélkül állami iskolát egyáltalában nem állítanak fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De tán azt lehetne mondani, hogy hiszen megvan a kormánynak a felügyeleti joga a felekezeti iskolákban is és így nem olyan nagy baj, ha felekezeti iskolák vannak. Hivatkozom "Werner Gyula előttem szólott képviselőtársam beszédére, mely szerint a felügyeleti jog annyi, mint semmi. Kik gyakorolják azt a felügyeleti jogot? Első sorban a tanfelügyelők. Azt mondja Torda-Aranyos vármegye tanfelügyelője, hogy (olvassa): »Iskolalátogatásokra csak 67 napot forditottam; azon idő alatt 77 községben 144 izben 123 tanintézetet látogattam meg, és az engedélyezett évi uti átalányt hiteles uti naplóm tanúsítása szerint az iskolalátogatások érdekében 177 korona 74 fillérrel túlléptem«. (Derültség a szélsöbaloldálon.) Szóval ott, a hol 187 tanintézet van, 123 tanintézetet csak ugy volt képes az a tanfelügyelő meglátogatni, és csak ugy volt képes kötelességét lelkiismeretesen teljesíteni, ha a saját zsebéből fizette az útiköltséget. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Hja! A magyar állam szegény ahhoz,hogy ilyen költségekre is fordíthasson kiadásokat! (Derültség és mozgás a szélsöbaloldálon.) És ezt is hogyan végezte az a tanfelügyelő? 67 nap alatt 77 községben 144 izben 123 iskolát látogatott meg. (Egy hang a szélsöbaloldálon: Ugyan hány perczig volt egy iskolában ?) Hány perczet tölthetett egy iskolában, ezt kérdem én is; mit tapasztalhatott egy-egy iskolában és hogy intézkedhetett azokra nézve? Kubik Béla: Hogy befolyásolhatta azt az iskolát? Vertán Endre: És ha akarna is tenni valamit az a tanfelügyelő, tehet-e épen a nemzetiségi iskolákban ? Az igen t. miniszter ur igen jól tudja, hogy megy ez a dolog. Az a tanfelügyelő be nem zárhatja az iskolát, hanem jelentést tesz ; e jentések azután a közigazgatási bizottság utján a minisztériumhoz kerülnek, aztán az iskolafentartókhoz jönnek, mondjuk, az egyházfelekezetekhez ; ezek az első felszólításra nem is válaszolnak ; jő a megintés, s a harmadszori levélváltás után lehetne csak bezárni az iskolát. A midőn azután harmadszor is megintettük azt az iskolafentartót, akkor ő azzal felel, hogy majd intézkedik. Szóval egy ígéretet tesz, a mivel aztán három esztendőre elintézést nyert a dolog, és a magyar államnak három esztendeig újból nincs abba az iskolába beleszólási joga. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Azt kérdem én, hogy a mi román, szász vagy akármilyen nemzetiségű népiskoláink közül annyi idő óta hány iskolát zártak be azért, mert nem felelt meg a követelményeknek ? Hát bizony, ha csak azokat nem veszszük számba, a melyeket önként ott hagytak, egyet sem, pedig bizony nagyon sokat bezárhatnának, mert nagyon sokból, ha meg is van benne a kellő felszerelés, hiányzik a magyar nemzeti szellem, hiányzik a magyar géniusz; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon") hiányzik az a szellem, a melynek alapján kellene, hogy tanitsanak, a melynek irányában kellene, hogy vezessék a fiatalságot. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Hiszen, hogy csak egy hivatalos példát hozzak fel, itt van Torda-Aranyos vármegye alispánjának a jelentése, (Halljuk! Halljuk!) a mely szerint Magyarországon, Torda-Aranyos vármegyében a magyar nyelvet szóban és Írásban bírta 94, magyarul keveset tudott 22 nem magyar anyanyelvű tanitó. Mit jelent ez? Azt, hogy a magyar nyelvet csak kevésbbé bírta 94, — mert hiszen azt mondja a jelentés, hogy szóban és Írásban birta, vagyis, hogy tud valahogy tanítani — de én nagyon gyakran láttam mint ügyvéd, a törvényszéknél, hogy az a tanitó, a ki e között a 94 között értendő, és a ki eléggé bírja a magyar nyelvet arra, hogy tanítványait magyar nyelvre, tanítsa, a midőn mint tanú jelenik meg a törvényszék előtt, nem birja eléggé a magyar nyelvet arra, hogy felelhessél). (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Szóval az államnak elég az, a mit tud, de ő nagyon jól érzi, hogy saját magának nem elég. A mi pedig azt a 22-őt illeti, a ki keveset tudott magyarul, ez a szám azt jelenti, hogy azok nem tudnak magyarul, s hogy nem képesek a magyar nyelvet tanítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Már évekkel ezelőtt kimondatott és törvény szabályozta, hogy minden Magyarországon működő tanítónak meg kell tanulnia magyarul, s ezt a nyelvet Írásban és szóban egyaránt kell tudnia. Akkor oj)portunitási szempontból időt adtak ezen tanítóknak arra, hogy tanuljanak meg magyarul; de ez az idő is nagyon régen letelt, és ma, ime, van még egy vármegye, és ilyen, azt hiszem, nagyon sok van, a melyben 22 olyan tanitó van, a ki magyarul még csak irni és olvasni sem tud. De hát lássuk, hogy tanítanak a magyar iskolában! (Halljuk! Halljuk!) Itt van »TordaAranyos vármegye földrajza; irta Borbély József; ajánlotta a tanfelügyelőnek,« és a képeket rajzolta a tanfelügyelő. (Mozgás a szélsöbaloldálon.) Ebből kellene, hogy az a harmadosztályos gyermek megtanulja Magyarország földrajzát. Igaz, hogy történelmet nem tanítanak, tehát ezt a magyar történelmet talán azzal a magyar földrajzzal lehetne egy kissé összekapcsolni, mert hát illik az, hogy az a gyermek, a ki már harmadik éve ül az iskolában, tudja azt is, hogy az a föld, a hol ő van, magyar, tudja azt is, hogy az ő hazája