Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április U-én, hétfőn. 30a változhatatlan, ezt a tartalmában véve nagyon gyenge ellenálló képességgel bíró históriai multat, a politikai nemzetet állították eló'térbe, és elégnek tartották azt, ka a törvényekben kimondják, hogy a politikai egység meg van teremtve, és ezzel szemben a nyelvi nemzetiségeknek oly engedményeket tettek, a melyek később magukat nagyon is megbőszülták, Magyarországon a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvény adja meg ezeket az engedményeket, a kiegyezés törvénye, és erre a törvényre vonatkozva csakugyan elmondhatja dr. Lindner ur: »Mi elismerjük az újkori alkotmányos, egységes magyar államot, elismerjük az államnyelv jogosultságát, de csak az 1868 : XLIV. t.-cz. által vont korlátok között.« No hát azt a törvényt dobják a fejünkhöz, midőn itt esetleg meg vannak vádolva, hogy a magyar nemzet egységét megbontják, a mely törvényt mi magunk hoztunk, azt a törvényt, a melyet a magyar törvényhozás hozott, de tényleg végre nem hajtott, mert a mely perczben végrehajtaná, abban a perczben meglátná, hogy az a biztosék, a melyet Deák Éerencznek aggódó nagy szelleme abba a törvénybe bevitt, hogy a politikai egységes magyar nemzet fennáll, semmivé törnék; vagy pedig, ha ezt a kijelentést védeni akarnók, vagy pedig, ha ennek a kijelentésnek az életben is érvényt akarnánk szerezni, akkor a nyelvi egyenjogúságot nem adhatnék meg annyira, mint a mennyire kontemplálva van. T. ház! Nem lehet azt mondani, hogy: »Elismerjük, hogy a magyar államban a magyar elem történelmi jelentó'ségénél, értelmiségénél, birtokánál és számánál fogva vezérszerep vitelére van hivatva.« E vezérszerep alatt azonban a nemzetiségek nem értik a hegemóniát, nem a szupremácziát. Mi ez ? Üres szó. Mi az a vezérszerep vitelére való jogosultság ? Ilyen jogosultsága van minden nemzetnek, minden nemzetiségnek, a mely képes és tud államot alakitani. Ezt a jogosultságot megtagadni senkitől sem lehet, ez nem magánjog, a hol az én tulajdonomat védi a törvény és a törvény azt mondja, neked jogod van ehhez. Ez képesség. A mely nemzet képes vinni a vezérszerepet, a mely nemzetnek van hozzá ereje, azt a nemzetet megilleti a vezérszerep vitele, a mely nemzetnek pedig nincs ereje hozzá, azt el fogja seperni a népáradat, mert egy üres, pusztán kimondott joggal, egy történelmi múlttal egymagában a nemzet fenn nem állhat, nem teljesítheti azokat a feladatokat, a melyeknek teljesítésére hivatva van. Épen azért tartalmat, erőt kell adni annak a kijelentésnek, épen azért oda kell hatnia a kormányzatnak minden erővel, minden eszközzel, hogy a magyar — ugy mint a múltban volt — a jövőben is fajképes legyen a vezérszerep vitelére és e tekintetben, ha kell, nemzeti terrorizmussal, de feltétlenül meg kell, hogy gátolja azt, hogy addig, a mig a magyar nemzet maga ily vezérszerepre az ő szellemi fölényénél, KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906, V. KÖTET. s fajsulyánál fogva hivatva van, más nemzetiségek által háttérbe szoríttassák. Azt mondják, hogy csak azok a népek maradandók, a mely népeknek lelkük van. Ez a lélek pedig két részből áll. Az egyik a nemzeti öntudat, a másik a kultúra. Nem tudom, hogy a múltban nemzetiségeinknek mennyiben volt nemzeti öntudatuk, de azt látjuk, azt nem tudjuk eltagadni, hogy a jelenben igenis van. Megadtuk nekik a módot arra, hogy saját nemzeti géniuszuk által vezéreltetve, nemzeti szellemben haladhassanak, nemzeti kultúrájukat kifejthessék. Megadjuk nekik a módot arra is, hogy nemzeti öntudatukat minél nagyobb mértékben felébreszthessék, minél jobban kifejleszthessék. Mi következik ebből? Neme az, hogy ez az erősen ápolt, ez az erősen istápolt nemzeti öntudat megtagadja a magyar fajnak vezérlő képességét, vezérlő szerepét és a vezérlésre hivatott jogát? Véleményem szerint, ha a nemzetiségek nyelvét nem is tudjuk elvenni, ha kultúrájuk kifejezésében nem is akarjuk őket gátolni, de mindenesetre kell, mindenesetre szükséges, hogy a magyar nemzeti géniuszt, a magyar nemzeti kultúrának fölényét belevigyük és hogy ezzel szaturáljuk az ő kultúrájukat, a mely ugy sem olyan termékeny, úgysem olyan nagy, úgysem olyan erős, mint a mi kultúránk. Rányomhatja a magyar kultúra a maga bélyegét az idegen nemzetiségek kultúrájára és ha rányomja és ha ez felolvad a nagy magyar nemzeti kultúrában, akkor nem lesz veszedelmes ránk nézve a nemzetiség, nem lesznek veszedelmesek ránk nézve a nemzetiségek aspirácziói. De addig, a mig külön erővel, külön hatalommal állanak velünk szemben, a mig nem olvadnak fel a mi hatalmunkban, addig mindig veszedelmesek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig ezt megtehessük, erre vonatkozólag igen sokféle eszme, igen sokféle vélemény merült itt fel, A tényleges állapotokon nem akarunk segíteni, szinte hátborzongással nyulunk e kérdéshez, bár mindannyian látjuk annak rémét. Hiszen itt a kulturvitánál hány- és hányféle eszme jött előtérbe? Azt mondja Szivák igen t. képviselőtársam, ne bántsuk a népiskolát, ne bántsuk a középiskolát, hanem a hol megvan a mi hegemóniánk: az egyetemeken kell a magyar kultúrát fejleszteni. Tehát ott, a hol ismeretlen még a határ, a hol nincsen hatalmunk, no lenne nekünk jogunk bemenni, belenyúlni a népéletbe magába? Hiszen a nemzetiségek zömét a nép teszi, $ nem az az egypár álmodozó és ábrándozó. És ha a népet meg akarjuk magunknak nyerni, nem az egyetemet kell, hogy erősítsük, hanem igenis a népiskolát; hozzáférhetővé kell tennünk a magyar szellemet a népnél, a magyar kultúrát szintén ennél a népnél. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt pedig csakis a népiskolával vagyunk képesek elérni. Mások a társadalmi segítséget vennék 39