Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 április lb-én, hétfőn. 301 el; ki kell tehát sütni valamit, hogy a magyar nemzet fogalmát a magyar haza fogalmától elválaszthassuk. (Halljuk!) Hogy ezt a czélját elérhesse ez a könyv, mindenütt, a hol az egész nemzetről van szó, tehát a nemzet királyáról, közjogáról, intézményeiről, hatalmáról, dicsőségéről, történelméről, nemességéről, még a magyar tudományos akadémiáról is, ott mindenütt ezt a jelzőt használja: »ungarisch«. Sőt veleszületett ellenszenvét leküzdve, ennek mondja még a 48-as idők kormányát, hadseregét, sőt Görgey győzelmének dicsőségét is. Ellenben »magyarisch« az Ázsiából való bejövetel, a Bethlen-Bocskay-Rákóczyféle — mint ő mondja — rebellió, a ZrinyiNádasdy összeesküvés, a 40-es évek hazafias mozgalmai, az 1848—49. év eredményeinek társadalmi és politikai előkészítése, a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar művészet, szóval mindaz, a hol a mi nemzeti jellegünk domborodik ki. Már most mi ennek az eljárásnak a czélja ? Elhitetni a külfölddel, hogy a magyar csak nemzetiség, nem nemzet, az TJngar ellenben nemzet, a melynek a többi nemzetiséggel együtt a magyar is egyenjogú tagja. Vészi József: A tizedik helyen! Werner Gyula: Nehogy azonban tévedni méltóztassanak, kijelentem, hogy nemcsak ez a könyv használja ám ezt a közjogi szemfényvesztést velünk szemben, hanem használja a szászok minden újsága, minden folyóirata, minden tudományos könyve, valamennyi iskolakönyve, ugy, hogy én ebben a közjogi szemfényvesztésben szinte hajlandó volnék egy jól átgondolt nemzetiségi akczió körvonalait pillantani meg. (Altalános helyeslés.) íme, azt gondolom, sikerült bebizonyítanom, hogy vannak Megyarországon iskolák, a melyek nem a nemzetért, a nemzet czéljaiért küzdenek. Pedig, ha keressük az okot, hogy mivel szolgáltunk rá a tűszurásnak, ezeknek a csaláncsipéseknek, az örökös ingerlésnek e hadjáratára, akkor azt látjuk, hogy nem lehet egyéb bűnünk, mint hogy az állami egységet, az egységes nemzet fogalmát nem engedjük összetörni. (Elénk helyeslés.) De van-e a világon nemzet, a mely eltűrné, hogy kebelében olyan társadalmak alakuljanak, a melyek önmaguknak élnek, a melyek, mint a selyemgubók, beleszövik magukat a nemzetétől elütő világnézetnek és felfogásnak, a nemzeti politikával ellenkező politikai czéloknak, a nemzeti művelődéstől elszakadt külön művelődésnek szálaiba? (Elénk helyeslés.) Hiszen, mint azt már többször hangsúlyoztam, nagyon könynyen megérthetnők mi egymást. Nem kellene semmi egyebet megtanulniuk, — és megelégedetten élhetnének a magyar nemzet nagy közösségében — csak meg kellene tanulniok az állami együttélés azon alaptörvényét, amelyre Bismarck országa német alapossággal tanítja meg a szegény lengyeleket: meg kellene tanulniok, hogy az összesség javára korlátozni kell — és minden államban korlátozzák is — az egyéni jogok teljességét. (Általános élénk helyeslés?) És most, t. ház, áttérek a feltárt bajok orvoslásának módjaira. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt átvizsgálás alá kellene venni a nemzetiségi jellegű, mondjuk, idegen nyelvű közéj> iskoláinkban használt összes tankönyveket (Általános élénk helyeslés.) még azokat is, a melyeket a közoktatási tanács átnézett, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) — talán azokat meg jobban — (Igaz ! Ugy van! a jobbés a szélsöbáloldalon.) mert én ismertem egy világhistóriát, a melyet a közoktatásügyi tanács approbált és a melyben Magyarország ezeréves históriáját 20—22 sorban tárgyalták. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk!) Szükséges a magyar nyelv hathatósabb tanítása akár a módszer megváltoztatásával, akár ugy, hogy ezen iskolák felemeljék az e nyelv megtanulására szánt órák számát; és erre módot nyújt maga a középiskolai törvény is, a mely azt mondja, hogy a magyar nyelv annyi óraszámban tanítandó, hogy annak kellő elsajátítása biztosittassék. De a mi fődolog, az állami ellenőrzés közegeinek: a főigazgatók és tanfelügyelők intézményét reformálni kellene. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsöbáloldalon.) Elismerem, hogy a t. miniszter ur hatáskörében mindent megtett, mert egy egész sereg rendeletét ismerem, a melyekkel azt akarta eléírni, hogy ezen intézmények képviselői az iskolalátogatást, a mi főfeladatuk volna, jobban gyakorolhassák, tehát a miniszter ur mindent megtett, a mit a szervezet megbolygatása nélkül megtehetett, de ezen tanulságok azt bizonyítják, hogy a szervezet megbolygatása elkerülhetetlen, (Helyeslés és mozgás a szélsöbáloldalon.) mert mai formája mellett az állam felügyeleti jogának érvényesítése lehetetlen. Lehetetlen egyrészről azért, mert az emiitett intézmények képviselői hatósági és rendelkezési jogok hiányában védtelenül és fegyvertelenül állanak a felekezeti iskolákkal szemben. Madarász József: Ugy van! Werner Gyula: Az ő nagy feladataikkal állásuknak kis hatalma és csekély eszközeik nincsenek egyensúlyban. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De tovább megyek; annak a tanfelügyelőnek — hogy ennél maradjak — igen nagy területen kell az állam felügyeletét gyakorolnia. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ha valamelyik tanfelügyelő nagyon szorgalmas, de csak ha nagyon szorgalmas, akkor eléri azt, hogy egy esztendőben egyszer meglátogathat minden iskolát; (Elénk félkiáltások a szélsöbáloldalon: Nem lehet' Lehetetlen ! Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás.) de hány hely van olyan, a hol évekig nem lát az az iskola tanfelügyelőt, sőt azt gondolom, hogy még most is vannak olyan iskolák, a melyek tanfelügyelőt a világ teremtése óta nem láttak. (Derültség.) Trubinyi János: Én már 10 év óta nem láttam!