Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

298 90. országos ülés 1902 április ik-én, hétfőn. ápolása nem árulhatnak egy gyékényen. (Ugy van ! jobbfelöl.) A t. miniszter ur néhány évvel ezelőtt uj tantervet bocsátott ki a középiskolák számára. Ez a tanterv igyekezett a legújabb tapasztalatok igénybevételével megszüntetni pl. a túlterhelésnek és az ebből származó felületességnek bajait, de szemmel tartotta a testi nevelés fejlesztését is, Csáky Albiné és Berzeviczy Alberté a testi nevelés kezdeményezésének terén a dicsőség. (Tetszés jobbfelöl.) Az általuk legelőször összehívott országos tornaverseny mély hatást tett a társadalomra és a testedzés gondolata győzelmesen járta be az országot. De a fejlesztésnek, a baladásnak érdeme a t. miniszter uré, a ki abban a kiadott tantervében is a kötelező játékdélutánok behozatalával nagy lépést tett előre ezen a téren. (Ugy van! jobbfelöl.) De hol vagyunk mi még az angol testi nevelés eszményi fejlettségétől, a hol pl. az etoni kollégiumban heti 33 és télen heti 21 órát tölthetnek az ifjak a szabadban és játéktereken ? És hol vannak az iskolák, hol a labdarúgás kötelező tantárgy, mely alól csak orvosi bizonyítvány nyal lehet a tanulókat felmenteni. Csakhogy a középiskolai tanterv legfőbb érdemét én nem ebben látom, hanem abban, hogy ez a tanterv emelni igyekezett a tanítás nemzeti színvonalát. Mikor a miniszter ur ezt a tantervet kiadta, bizonyára abból a felfogásból indult ki. hogy általános emberi műveltségre kell törekednünk, de a nemzeti műveltség formái közt. A nemzetért és a nemzetnek kell nevelni az ifjút és akkor az egész emberiség számára neveljük. (Tetszés.) Ezt a czélt tartva szem előtt, a miniszter ur a történelmi oktatás óraszámát megszaporította, a világhistóriai tanításnál a magyar históriát előtérbe helyezte; a földrajzi oktatás központjává a magyar föld ismertetését tette és a magyar irodalom és nyelv tanítási rendszerének megváltoztatásával elérte azt, hogy ezentúl a magyar remekírók olvasása és élvezése közvetlenebb befolyást fog gyakorolni a fogékony ifjúság lelkére. (Helyeslés jobbfelöl.) A miniszter urnak ez a tanterve kellő időben látott napvilágot. Nemzetiségi iskoláink folytán nemzetiségi értelmiség támadt körülöttünk, s külön nemzetiségi művelődés van keletkezőben, a mely kinai fallal zárja el magát tőlünk és melyet egy nyugtalan, megbízhatatlan, sőt ellenséges nemzetiségi politika kerített hatalmába. (Ugy van! jobbfelöl.) Be kell vallanunk, hogy vannak ez országban iskolák, a melyek az ifjúságot nem a nemzet czéljaira nevelik. Mikor ezekre az iskolákra gondolok, megmérgezett kutak és forrásvizek jutnak eszembe. Hány gyanútlan ember iszik belőlük erkölcsi halált épen abban a szép korban, mikor mohóbb az ivás vágya és a szomjúság olthatatlan, mikor a szivbe és az agyba feljutott méreg romboló hatásának a fiatal szervezet kevéssé képes ellentállani

! (Ugy van! jobbfelöl.) 180 teljesen magyar nyelvű középiskolával szemben 15 idegen nyelvű középiskola áll. Miért tehát a nyugtalanság, gondolhatják azok, a kik csak a dolgok felszínét nézik, de elfeledkeznek arról, hogy törvényeink értelmében a felekezeteknek fenn van tartva a jog, hogy az általuk alapított iskolák tannyelvét maguk határozzák meg, hogy tehát csak alkalomnak, időnek és pénznek kérdése, hogy a nemzetiségi középiskolák jobban elszaporodjanak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezen középiskolákon kivül egy sereg tanítóképző, felső népiskola, leányiskola, kisdedóvó és negyedfélezer elemi népiskola szolgálja nálunk az idegen nyelvű művelődést. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A tudás terjesztésének, a nép felvilágosításának gazdag forrásai ezek, ha kötelességüket ugy teljesitik, hogy nem jönnek összeütközésbe a magyar nemzet érzelmi világával, de mint a sárgalázas vidék, veszedelmes betegségek terjesztői, ha érzelmi és kultúrai különválásra törekszenek és ha az érzelmi ellentétek felkeltésében és kiélesitésében keresik és találják meg a maguk feladatát. Nem habozom kijelenteni, hogy ez iskolák némelyikében az érzelmi és kultúrai különválás munkája folyik és hogy ellenük nemzeti szempontból több igen komoly természetű kifogás emelhető. (Halljuk ! Halljuk!) Kifogásolom első sorban a magyar nyelv tanításának mértékét. Bár az állam nyelvének ismerete nélkül a nemzet sorsának intézésében részt nem vehetnek, ámbár a közpályán való érvényesülés nagyon sok ajtaja zárva marad előttük e nyelv ismerete nélkül, mégis oly csekély óraszámot, hetenkint 3 órát fordítanak az állam nyelvének elsajátítására, a mely idő alatt élő nyelvet jól megtanulni teljes lehetetlenség. Hisz a magyar nyelvű középiskolákban hetenkint 4 órát fordítanak a német nyelvre és az eredmény mégis nagyon siralmas. Németország némely iskoláiban 5 órát fordítanak a franczia nyelv elsajátítására, holott a német ifjaknak nem áll annyira érdekükben a franczia nyelvet megtanulni, mint a mi ifjainknak érdekükben áll az, hogy az állam nyelvét szóban és írásban megtanulják. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És ha még ebhez hozzáveszszük, hogy ezen intézetek némelyikében a magyar nyelvet oly tanárok adják elő, a kik a mi szép nyelvünket maguk is a Kraxlhuberek vígjátéki tájszólásával beszélik, akkor aztán ne méltóztassanak csodálkozni, hogy még mindig másfél ezer népiskola van, a hol a magyar nyelvet hivatalos bevallás szerint nem tanulják kellő eredménynyel. Veres József: Hol a tanfelügyelő? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Régi tanítókról van szó! Werner Gyula: . . . A magyar nyelvnek ez iskolákban elsajátított ismerete olyan, mint az olcsó és a rossz aranyozás, a mely a nemzetiségi tanuló elméjéről mindjárt lekopik, a hogy őt az életnek, a maga társadalmának szabad