Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-90
90. országos ütés 1902 ben is a nemzetiségi társadalom részéről a javulásnak kétségtelen jeleit látom, mégis vannak vidékek, a hol épen a nemzetiségi társadalom magatartása folytán a méregdrága épületek konganak az ürességtől, és nincs kit bennök hazafiságra tanítani. (JJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) A t. miniszter urnak évi jelentéséből örömmel győződtünk meg az állami iskolák szaporodásáról. Az utolsó öt év lefolyása alatt körülbelül 90°/o-kal növekedett ezen iskolákba járó tanulók száma, és csak az utolsó esztendőben is 122 községben nyilt uj állami iskola. Mielőtt, t. ház, az államosításnak erre a politikájára megtenném a magam megjegyzéseit, nem tehetek róla, de egy észrevételt nem fojthatok el magamban, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és ez az, hogy községeink, — azok a szegény, eladósodott községek — igen gyakran nagy anyagi áldozatra is készek, mikor az állam az iskolákat a maga kezelésébe veszi át. (Igaz! Ugy van!) De ezt az áldozatkészséget előzékenységgel kell viszonozni. Én pedig tudok esetet, nem egyet, hanem többet, hogy a t. miniszter ur minden jóakarata és a községek minden áldozatkészsége daczára az alkudozások fonala ketté szakadt. Megszakadt az nem komoly okokból, hanem csekélységért, (Ugy van! Ugy van!) biztos jeléül annak, hogy a miniszter ur jóakarata és előzékenysége és a községek áldozatkészsége közé egy harmadik tényező férkőzött: az úgynevezett hivatalos észjárás. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobbról.) Hát ha ez a kisebb és nagyobb rangosztályban található észjárás holdfényes estéken horgászni járna, vagy rákot, pisztrángot fogdosna a hegyi patakokban, mint a hogy az ő előrelátó bölcseségóhez illő, — természetesen tilalmi időben — akkor semmi kifogásunk nem lehetne e mulatsága és időtöltése ellen. Csakhogy ez a hivatalos észjárás ügyekre les, emberek dolgait akasztja meg, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) a községekkel folytatott tárgyalásokba ártja bele magát, (Ügy van! Igaz! jobbról.) ós akadékoskodásának kisded horgán a közérdek vérzik és vergődik. (Ugy van! Ugy van! Tetszés jobb felöl.) »Sok dolog van a nap alatt, jó Horátió, a melyről a ti bölcs elmétek nem is álmoiik«! Hamlet e mély értelmű szavait bizonyára erre a — Madarász József bátyám kedvéért szeretnék jő magyar kifejezést találni a czopfra — (Felkiáltások a jobboldalon: Arra nincs!) — mondom, e mély értelmű szavait bizonyára erre a befont üstökű hivatalos észjárásra értette, a melyről a miniszter ur nem tehet, mert egész lénye ellenkezik vele, a melynek ő nem oka, mert ezt a megcsontosodott százados hagyományt egy csapásra megváltoztatnia nem lehet. Szivükre kötöm azonban az illetőknek, hogy az iskolaállamositás gyorsabb menete és az ebben rejlő nagyobb érdekek kedvéért mondjanak le legalább valami kis részben arról az, elismerem, szintén igen fontos érdekről, hogy mindenben nekik legyen igazuk és mindig övéké legyen az utolsó szó. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. április lk-én, hétfőn. 297 (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Derültség.) Az államosításra rátérve, kijelentem, hogy a népiskolák lehető államosításának híve vagyok, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert minden uj iskola műhelye a nemzeti politikának. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Csakhogy ezzel szemben 300 esztendőnek történeti tapasztalatai arra intenek bennünket, hogy ebben az országban lehetőleg óvjunk meg minden önkormányzatot, óvjuk meg tehát az iskolák önkormányzatát is egy feltétel alatt: ha nem szolgál menedékül nemzetellenes törekvéseknek. (Élénk helyeslés.) Ellenben könyörtelen eljárást tartok szükségesnek minden önkormányzat, tehát minden iskola ellen, a melyről bebizonyosodik, hogy a nemzeti érdeket megvédeni vagy nem tudja, vagy nem akarja, tehát vagy gonosz, vagy gyámoltalan. (Helyeslés a jobbos a baloldalon.) Ez a kettős szempont kell, hogy iránytűje legyen államosítási kultúrpolitikánknak, e kettős szempont lelkiismeretes mérlegelése az oka, hogy én a népiskolák terén hive vagyok minden államosításnak, a mely egyrészt a községek és felekezetek, másrészt a kormány közt békés megegyezés utján jön létre, vagy a hol az iskolák kisajátítását a nemzeti érdek követeli. És ebben a tekintetben legnagyobb elismeréssel kell adóznom a miniszter urnak, a ki a kulturharcz szellemének felidézése nélkül okosan és tapintatosan államosít; a ki mindenüvé elment az állam erejével, a hová az iskolafentartók hívták, vagy a hová őt a fenyegetett nemzeti érdek szólította, de sehová sem tette a lábát hivatatlanul, nem ment oda, a hol megjelenésével a felekezetek érzékenységét sérthette volna. (Mozgás a jobbos a baloldalon.) Jól tudom, (Halljuk ! Halljuk!) hogy az összes elemi iskolák államosításának gondolata nagyon tetszetős és divatos, és ennek oka nyilvánvaló, mert minél nagyobb mértékben nő a nemzetiségi és felekezeti izgatás, annál többen hiszik az összes elemi népiskolák államosítását annak a mentő csónaknak, a melyen az emberi haladás és a nemzeti érdekek drága javait a tenger vészei közül kiszabadítani lehet. (Igaz! a jobb- és a baloldalon.) Csakhogy engem ezen más módon és más utón is megorvosolható bajoknak szemlélete nem téríthet el azon meggyőződésemtől, hogy egyrészt ily gyökeres rendszerváltozásnak költségeit Magyarország mai pénzügyi helyzete nem birja meg és nem fogja megbirni beláthatatlan időkig; de másrészt méltóztassék elhinni, hogy a mi felekezeti iskolában nemzetellenes oktatás folyik, ennek nem a felekezeti jelleg az oka, hanem a felekezetiességnek álarcza alatt bujkáló politikai izgatás. (Ugy van ! jobbfelöl,) Engedelmet kérek, én nem tudnék nagyon erős bizonyíték nélkül belenyugodni azon gondolatba, hogy a mi történelmi egyházaink által fentartott iskoláinkban a valláserkölcsi nevelés és a hazafias hagyományok legbuzgóbb 38
