Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

296 90. országos ülés 1902 felszólalni, mert nagyon jól tudom, hogy a mi szegény, adókkal agyonsanyargatott adófizetőink milyen keserves helyzetben vannak, de vannak kérdések, a melyek elől kitérni nem lehet és ilyen a népnevelés, a népoktatás fejlesztése és a fizetésükből megélni nem tudó tanítók helyzeté­nek javítása. Legyen meggyőződve a t. kormány, s a t. miniszter ur arról, hogy a népoktatásra fordított összeg nem hiába való, nem meddő kiadás, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) hanem olyan, a mely busás kamatokat fog hozni. Ez okból remélem, hogy a t. miniszter ur népokta­tásunkat szivén viselendí, s remélem és elvárom is, hogy ő népoktatásunk és néptanítóink hely­zetének javítása iránt fog intézkedni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, még ki kell jelentenem, hogy az 1848: XX. t.-czikkre vonatkozó határozati javaslatot, a me­lyet pártom megbízásából Veres József t. kép­viselőtársam és barátom benyújtott, egész terje­delmében pártolom és elfogadom, mert az a fe­lekezetek bajainak orvoslására van hivatva, — a melyeknek ecsetelésével a t. házat untatni nem akarom — a nélkül, hogy a protestánsok auto­nómiáját, s a többi felekezetek jogait és érdekeit sértené. (Helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Werner Gyula! Werner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljulc!) Bár a vita ingoványán felekezeti szempontok lidércztüzei villannak fel, maguk után csalogatva közülünk sokakat, én mégis ugy látom, hogy a felekezeti kérdések felvetése inkább a vallásügyi miniszternek szól, mint el­válhatatlan kollegájának, az igen t. közoktatás­ügyi miniszter urnak. Politikai életünk hagyo­mányaihoz képest a magyar iskola ebben a vitában is nemzeti közvagyonnak jelentetett ki, és az összes pártok oltalma alá helyeztetett. (Ugy van! Ugy van!) A ; népoktatásnak azonkívül, hogy a polgár hasznavehetőségét fokozza, tehetségét kifejleszti és így végső eredményében az állam, e nagy gép munkaerejét gyarapítja, mindenesetre van nemesebb feladata is: (Ugy van! jobb felöl.) fo­gékonyakká teszi a tömegeket eszmék és tisztul­tabb érzések befogadására. Az alsó néprétegek helyzete elviselhetőbbé válik a tudatlanság rab­szolgaságának megszűnésével. A legnyomorultabb és a legkisebb embert is képessé teszi annak félismerésére, hogy nem egyedül önmagáért, hanem a nemzet, sőt az egész emberiség javáért él a világon; hogy nincsen senki, a ki a maga szűk körében nem a nemzet és nem az emberi­ség haladásának ügyét szolgálná; hogy ő is, ép ugy, mint a hatalmasok, a nagyok, a szerencsé­sek, testestül-lelkestül a nemzeté, s a nemzet és annak minden hatalma és dicsősége az övé is, (Tetszés.) A művelődés az érvényesülésnek leg­erősebb eszköze egyénnél, népnél egyaránt. Nem is hiányzott soha a magyarban a művelődésre való fogékonyság. Ámbár mostoha sorsunk nem április 14-én, hétfőn. kedvezett, s ámbár nem egyszer az állami élet romjai alól kellett világosságra és levegőre fel­törekedni műveltségünk életképes gallyainak, azért Veszprémben mégis előbb volt egyetem^ mint Oxfordban és Gambridgeben, és az Árpád­házi királyok iskoláiban a zenét, ékesszólást, történelmet és csillagászatot csak oly jól taní­tották, mint Olaszország leghíresebb iskoláiban. (Tetszés.) Az országgyűlés érdeme, hogy a közokta­tásügyi tárcza költségvetése nem Hamupipőke többé, sőt egy-egy drágább öltözetre is teliének már neki. De méltóztassék megengedni, nyíltan kimondom, tekintettel az olykor bizony fényűző iskolai építkezésekre, hogy talán sokkal több fényes báli ruha függ a kisasszony ruhás szek­rényében, mint a mennyi az ő szerény anyagi viszonyaihoz és itt-ott kifeslett selyemtopánká­jához illenék. Minden tárcza költségvetése, ki­véve a Felség személye körüli miniszterét, na­gyobb összegre rúg, mint a közoktatásügyi tárcza költségvetése. De ezzel szemben az is. igaz, hogy a pénzügyminiszter ur kijelentése szerint az utolsó tiz esztendő alatt e tárcza kiadásai 140 százalékkal emelkedtek. Anglia az ő rengeteg költségvetésének — kerek számban szólva — a tized részét szánja közoktatási czélokra. Dánia és a franczia köztársaság a tizen­hatod részét, Belgium a tizennégyed részét, Svéd­ország, Norvégia és a szomszéd román királyság a nyolczad részét. Mi pedig — az igaz, hogy a fejedelmi bőkezűség látszatának teljes megőrzé­sével, — egymilliárdos költségvetésünknek csak a huszonkilenczed részét szántuk iskolai szer­vezetünk, egész közoktatásunk fentartására és fejlesztésére. Nem azért hoztam fel ez adatokat, hogy a költségvetés ellen fegyvert kovácsoljak belő­lük; sőt be kell vallani, hogy a mi pénzügyi viszonyainkhoz képest e tárczának kiadásai év­ről-évre emelkednek. De felhoztam azért, hogy mint ennek az országgyűlésnek igénytelen tagja, hirdessem, hogy nincsen semmi állami czél, a melyre a jól teljesített hazafias kötelesség akkora öntudatával szavazhatnók meg az olvasatlan milliókat, mint a magyar nép szellemi művelő­désének czéljaira. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a szélsobaloldalon.) Az igen t. kormány politikájának egyik tö­rekvése a Beksics Gusztáv t. képviselőtársam által legelőször fölállított, hirdetett és fényesen kifejtett ama tételben csúcsosodik ki, hogy a szinmagyarságban szunnyadó nagy szellemi ké­pességet minél jobban fejleszszük ki. Ez a poli­tika nem jelenti és nem is jelentheti a nemzeti­ségi vidékek iskolaügyének, az idegen fajok jég­táblái között fuldokló magyarságnak elhanyago­lását vagy épen feladását. Csak azt jelenti, hogy ezentúl a magunk vérét nem járatjuk hajadon­fővel és mezítláb, azért, hogy fényes iskola-palo­tákat építsünk ott, a hol azok a közoktatás; czéljait nem szolgálhatják. Mert bár e tekintet-

Next

/
Thumbnails
Contents