Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

294 90. országos ülés 1902 április lb-én, hétfőn. nyos eszközöktől el vannak zárva, s ennek következtében nem búvárkodhatnak olyan mélyen, mint a fővárosi tanárok. Hát a kis Wittenberg nevelője volt egy Luthernek, egy Melanchtonnak és a mint ez a kis "Wittenberg nevelője volt ennek a két nagy szellemnek, épen ugy a mi vidéki főiskoláink is tömérdek kitűnő tudóssal ajándékozták meg már az országot. És ez egészen természetes. Renan egy igen érdekes előadást tartott a Sorbonne-ban e czim alatt: »Peut-on travailler en province? — lehet-e dolgozni a vidéken? És erre a kérdésre ugy felel, hogy a forradalom központosító örökségéből származik az a hamis tétel, hogy a vidéken jelentős szellemi munkát végezni nem lehet. Tökéletesen igaza van. A dolog ugy áll, legalább az én véleményem szerint, hogy annak a vidéki tanárnak sokkal inkább megvan a módja a munkához, mint a fővárosinak, az a vidéki tanár egyenesen rá van utalva a könyveire; hisz' mit csináljon egyebet, ha nem a könyveivel foglalkozik ? Tehát, mondom, egyenesen rá van utalva a könyveire és a könyvtárából és a katedrájából nem üzi el őt minden lépten-nyomon a politikai és a társadalmi élet. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) De nem folytatom tovább, bármilyen csábító is reám nézve a tárgy; a vitának ebben az előrehaladott stádiumában nem kívánom a t. ház türelmét és figyelmét ezzel a tárgygyal tovább igénybe venni. Pichler Győző : A kiváló tanárok mind Budapestre gravitálnak, jele Ballagi! (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ballagi Géza: Én soha sem gravitáltam Budapestre! (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Hiszen itt van!) A budapesti egyetemre soha sem gravitáltam! Zboray Miklős: A jövőben majd elválik! (Zaj.) '_ Ballagi Géza: Én egyszerűen ki akartam fejezni elismerésemet a t. közoktatásügyi miniszter urnak a felsőbb oktatás deczentralizácziójára irányuló törekvése felett, és mert ezt a politikát, a mint tudom, már a legközelebbi jövőben a jogi szakoktatásra vonatkozó törvénytervezet előterjesztésével határozottan dokumentálni fogja, ennek következtében a tárgyalás idejére tartom fenn magamnak, hogy ehhez a kérdéshez, a melyet most fejtegettem, kissé részletesebben hozzászóljak. Még csak azt kívánom minden félreértés kikerülése végett megjegyezni, hogy bármennyire hive vagyok is a vidéki főiskolák versenyképessé tételének, én a magam részéről semmi áldozattól sem riadok vissza akkor, mikor arról van szó, hogy az egyetemeknek a nívóját lehetőleg emeljük. De engedelmet kérek, ha a nemzet a legnagyobb áldozatokat hozza is az egyetemek részére és különösen a budapesti egyetem részére, ezek az áldozatok igazán gyümölcsözők csak akkor lesznek, ha az egyetemnek minden tényezőjét a tudományszeretet, a szigorú kötelességérzet és a nemzeties irány és szellem hatja át. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Különösen szükségesnek tartom a magam részéről, hogy az egyetemi tanár necsak előadásaiba, hanem egyszersmind tankönyveibe is vigye be a nemzeti géniuszt. T. ház! Annál inkább kell ezt kívánni, mert ha a forgalomban lévő egyetemi tankönyveket a kezünkbe veszszük, találunk azok közt olyanokat, nem mondom, hogy mind olyan, de találkozunk olyanokkal, a melyek akár stílusukat, akár gondolatmenetüket, akár tartalmukat tekintsük, teljesen idegenszerűek, nemzetietlenek. (Mozgás.) Ha egy Leroy-Beaulieu vagy egy másik nagy franczia tanár tankönyvét a kezünkbe veszszük és abból elolvasunk egy lapot, ha nem tudjuk is, hogy azt a tankönyvet franczia tanár irta, egy lap elolvasása után rögtön rájövünk, hogy nem írhatta más, mint franczia tanár, mert benn van abban a tankönyvben, annak a tankönyvnek minden lapjában, minden sorában a franczia nemzeti géniusz. Ha ellenben egy magyar egyetemi tanár tankönyvét veszszük a kezünkbe, — mondom, nem mindegyikre áll ez, de egyikre másikra igen, — és elolvasunk belőle 100 lapot, elolvasunk 200-at, végigolvassak, még akkor sem jövünk rá, hogy az magyar elmének a terméke, hanem bízvást ráfoghatjuk, hogy valamelyik német egyetemi doczens irta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi viszonyaink között az egyetemi tanároktól kell legtöbbet várnunk, nemcsak a tanítás, hanem egyszersmind a nemzeti tudományos élet fellendítése érdekében is. (Általános tetszés.) Én elismerem, hogy kötelességüket eddig teljesítették, de elvárja tőlük a nemzet, és pedig jogosan, hogy kötelességüket ezentúl még fokozottabb mértékben fogják teljesíteni. T. ház! Ha már a kultustárcza költségvetéséhez hozzászóltam, méltóztassék megengedni, hogy még csak egyetlen észrevételt tegyek az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának ügyére is, a mit itt szőnyegre hoztak. (Halljuk! Halljuk!) Hangsúlyozni kívánom nevezetesen azt, a mi itt talán nem volt eléggé prononszirozva, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása, még pedig olyan végrehajtása, mint a hogy azt a kormány komtemplálja, első sorban nem felekezeti érdek, hanem per eminentiam állami és nemzeti érdek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különösen a protestáns vallású honpolgároknak — hiszen ezek viszonyait ismerem legjobban, ezek ügyeiről szólhatok tehát legalaposabban — adóterhe immár elviselhetlenné vált; erre nézve pozitív számadatokkal, még pedig megdönthetetlen számadatokkal rendelkezem. 1899-ben a reformátusok egyetemes konventje egy adókimutatást készített nagy fáradsággal, nagy munkával, a melyben a többi között fel van tüntetve az egyházi adónak az állami adóhoz való viszonya egyházkerületek szerint. E kimutatást hitelesnek kell tekintenünk, mert hiszen a hivatalos egyház készítette ezt, a