Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-90

90. országos ülés 1902 Tegyük tehát versenyképesekké a létező jogi főiskolákat, és La ez megtörténik, hogy azok a vidéki jogakadémiák • ugyanazt a minősitést adják meg növendékeiknek, a melyet az egyetemek,, akkor az egyetemek túlzsúfoltsága meg fog szűnni. A mennyiben pedig az egyetemi oktatási rendszernek előnye volna a felett a jogi szakiskolai rendszer felett, a mely nálunk és Francziaországban divatozik, — habár ez még vita tárgyát képezheti, — lassan át lehet ám térni erre a rendszerre olyanformán, hogy a jogakadémián a filozófiai tanszékeket fokozatosan gyarapitjuk, — ugy a mint ezt a protestánsok tényleg teszik, — és ezeket a jogakadémiákat aztán idővel önálló filozófiai fakultásokkal egészítjük ki. Az ekként végrehajtandó deczentralizáczió az én szilárd meggyőződésem szerint határozottan előnyére szolgál a magyar nemzeti közművelődés ügyének. (Helyeslés.) A vidéki főiskola, már t. i. a jól szervezett vidéki főiskola, mint gyakorlati pályára előkészítő intézet, — én azt hiszem — nemcsak hogy kiállaná a versenyt az egyetemekkel, hanem azokat sok tekintetben még túl is szárnyalná. A vidéki iskoláknak pl. igen nagy előnyük, a mire rámutatott Szemere Miklós képviselőtársam is, hogy ezekben a főiskolákban a tanár és a tanítvány között bizonyos benső, patriarkális, közvetlen viszony fejlődik ki és ennek következtében lehetőre válik először az, hogy a tanár a maga befolyását közvetlenül is érvényesítse a tanítványra, másodszor az, hogy az ifjúság kellőképen fegyclmeztessék. Sokszor halljuk a szemrehányást és a panaszt, milyen óriási fényűzés és pazarlás az, hogy Magyarországon 80—100 joghallgató részére tartunk fenn jól és költségesen berendezett jogakadémiákat. Ez a szemrehányás egyáltalában nem jogosult, mert ez nem pazarlás, nem fényűzés, hanem ellenkezőleg, a legészszerübb gazdálkodás. Hiszen a német kisvárosi egyetemen a hallgatók létszáma szintén nagyon csekély, pedig hát azt már csak méltóztatik nekem mindenki megengedni, hogy azok a német kisvárosi egyetemek óriási eredményeket érnek el a tanítás terén. Pl. Baselben a jogi karon — felhívom az igen t. ház figyelmét ezekre a tételekre — 40—50 joghallgató szokott lenni, a kiknek 8 tanár prelegál. Az erlangeni, a giesseni, würzburgi jogi fakultásokon a hallgatók száma néha 200-on alul van, néha felül megy, de rendesen 200 körül ingadozik. A két elsőn, t. i. az erlangenin és giessenin nyolcz tanár v a würzburgin j>láne csak hat tanár ad elő. És bizony, t. ház, azt hiszem, nem kívánok rosszat, ha azt kívánom, hogy a mi vidéki jogi főiskoláink és általában a mi jogi főiskoláink annyi jeles embert adjanak a hazának, mint a mennyi jeles emberrel ajándékozták meg hazájukat, Németországot, a német kisvárosi egyetemek. (Tetszés.) A vidéki főiskoláknak egyik nagy előnyük április ik-én, hétfőn. 293 az, hogy ezekben a főiskolákban nincsenek kitéve a növendékek a nagyvárosi élet kísértéseinek, nem politizálással, — és ezt különösen hangsúlyozom — hanem azzal töltik idejüket, hogy útravalóval látják el magukat már az iskolában az életre. Ne méltóztassék engem félreérteni, t. ház! Távol áll tőlem még a gondolata is annak, hogy én az ifjúság szellemét békóba akarnám verni. Nincs nekem az ellen semmi kifogásom, ha az ifjúság érdeklődik az aktuális politikai kérdések iránt. Lelkesedjék a nemzeti ideálokért, fejezze ki lelkesedését olyan alakban, a mint azt heves vérmérséklete kívánja, de — engedelmet kérek — normális viszonyok között, a mikor az alkotmányos tényezők, a sajtó működését semmi sem korlátozza, az ifjúság vezérszerepet, irányító szerepet a politikai életben nem játszhat. Zboray Miklós: Nem is játszik! Ballagi Géza: Az ifjúságnak az iskolában tanulnia kell, de nem szabad belevetnie magát a politikai élet fertőjébe, (Mozgás a szélsöhaloldalon.) nem szabad bemocskolnia magát azzal a sárral, a melytől úgysem lesz majd megkímélve a politikai élet küzdelmeiben. (Mozgás.) Zboray Miklős:^Szép eszmék! Ballagi Géza: Én azt hiszem, annyival is inkább óvakodnia kell az ifjúságnak attól, hogy beleártsa magát a gyakorlati politikába, mert a tapasztalás szerint — ós ezt különösen ajánlom mindenkinek figyelmébe — ha az ifjúság ezt teszi, okvetlenül egyik-másik politikai pártnak járszalagjára kerül és olyan hínárba jut, a melyből aztán kimenekülnie nagyon nehéz. (Ugy van ! Ugy van!) Hogy a vidéken a tudományos eszközök és gyűjtemények hiánya miatt az ifjúság képzése is hiányos, ezt csak az állithatja, a ki nincsen tisztában a tudományos intézeteknek, az iskoláknak hivatásával. A főiskolák, az egyetemek szakpályákra készítik elő a növendékeket, vagy pedig megadják nekik azt a magasabb tudományos műveltséget, a melyre vágyakoznak. A tudományok előbbrevitele, fejlesztése ellenben a tudományos akadémiának és a tudományos társulatoknak feladata. A mi vidéki főiskoláink, igy a pécsi, kassai, egri, sárospataki, debreczeni hatalmas gyűjteményekkel, pompás muzeumokkal, taneszközökkel vannak felszerelve, országos könyvtárakkal rendelkeznek, egynémelyiknek világhírű könyvtára is van. Már most azt kérdem én, igen t. ház: vájjon miért ne tölthetnék be ezek a mi vidéki főiskoláink szerepüket épen ugy, mint a cambridgei, vagy az oxfordi egyetem, vagy az a franczia kisvárosi jogi fakultás, a melyek mindmegannyi bizonyítékát képezik ama tétel igazságának, hogy kis város is lehet ám kulturális központ. (Igaz! Ugy van!) Hogy a vidéki iskolák tanárai gyengébbek volnának, mint a fővárosiak, szerintem a tapasztalat ezt sem igazolja. Azt mondják, gyengébbek a vidéki főiskolák tanárai azért, mert a tudomá-