Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-90
292 90. országos ülés 1902 április U-én, hétfőn. tanítói fizetéshez hozzácsapják a kántori fizetést csak azért, hogy az állam kevesebbet fizessen ós kevésbbé legyen megterhelve. Ilyen és ehhez hasonló hibák kijavítása természetesen csakis a törvény revíziójának a keretéhen történhetik meg. A mi a jogi szakoktatás reformját illeti, méltóztassék nekem megengedni, t. ház, hogy ehhez egy kissé részletesebben, habár mindamellett röviden hozzászóljak. (Halljuk! Sálijuk!) T. ház! Már a földmivelésügyi költségvetés tárgyalása során igen érdekes polémia fejlődött ki itt e házban ama kérdés felett: vájjon a felsőbb oktatásnak hol van inkább helye, a fővárosban-e vagy a vidéken? Ebben a kérdésben összemérték a fegyvereiket először Pichler Győző és Szemere Miklós, azután Rubinek Gyula és Günther Antal t. képviselőtársaim. A jelen vita folyamán ezt a kérdést megint felvetették, megint foglalkoztak vele és pedig egész részletességgel, először Szivák Imre, azután Szemere Miklós t. képviselőtársaim. Hát én a dolog lényegére nézve Szivák és Szemere t. képvitelőtársaimmal teljesen egyetértek, de csakis Szivák Imre képviselőtársamnak konklúzióját fogadom el és Szemere Miklós t, képviselőtársam konklúzióját nem teszem magamévá. Kijelentem, t. ház, egész határozottsággal, hogy én szintén hive vagyok a felsőbb oktatás deczentralizácziójának, (Helyeslés jobb- és balfelöl.) és a mennyiben az igen t. miniszter ur is ezt az irányt követi, ennek következtében nagyon természetes, hogy politikája iránt teljes bizalommal viseltetem. Történelmi jogosultsága nálunk — és ezt különösen hangsúlyozom, — csakis a deczentralizácziónak van. Ne méltóztassék soha elfeledkezni arról, t. ház, hogy nekünk nagy históriai múlttal biró, régi kulturális központjaink vannak, melyek a mellett, hogy megmérhetetlen szolgálatokat tettek a magyar közművelődés ügyének, a magyarságnak is mindmegannyi góczpontjai. Ott van pl. a sárospataki. Ezt említem első helyen, mert ezt az iskolát ismerem legjobban, legalaposabban. Ez a sárospataki kollégium már 400 év óta áll fenn. s ez alatt az idő alatt ott, az északkeleti részeken, a hol erre a legnagyobb szükség van, egész odaadással terjeszti a hazafias szellemet, növendékeibe pedig kiirthatatlanul beléoltja nemcsak a tudományszomjat, hanem azt a kötelességtudást,'azt aszabadságszeretetet is, a melyre feltétlenül szüksége van a fiatal embernek, a mely biztositéka az egyéni függetlenségnek és önállóságnak, a mely leghatalmasabb óvószer minden türelmetlenség ellen, ugy vallási, mint egyéb kérdésekben. (Helyeslés.) Ott van pl. a Kisdy Benedek alapította kassai, vagy a Vitéz János által alapított pozsonyi, a Nagy Lajos király által alapított pécsi, az eperjesi, a fényes multu debreczeni főiskola stb. Képzelhető-e magyar ember, a ki képes volna irtó hadjáratot indítani ezek ellen az intézetek ellen, a melyeknek gyökere mélyen lenyúlik a históriába, és ä melyek mindmegannyi védbástyái a magyarságnak ? (Tetszés jobbfelöl.) Ellenkezőleg, kötelessége ugy a törvényhozásnak, mint a kormánynak mindent elkövetni ezen intézetek felvirágoztatása érdekében. (Helyeslés.) Az igen t. kultuszminiszter ur ezt kötelességének ismeri, a mit mutat az, hogy bejelentette, hogy a jogi szakoktatás deczentralizáczióját legsürgősebb feladatai közé sorozza. Erre nekünk igen nagy szükségünk van. Altalános a panasz, hogy a jogi pályán már évtizedek óta túltermelés mutatkozik. Pedig, hogyha jól megfigyeljük a viszonyokat és körülményeket, arra jutunk, hogy ennek a panasznak nincs reális alapja. Tapasztalásból mondhatom, hogy az a joghallgató le sem rázza még az iskola porát, még az abszolutórium sincs a kezében és máris mint fizetéses joggyakornok alkalmazást talál. Nem ebben van tehát a baj az én véleményem szerint, hanem először is abban, hogy a joghallgatók nincsenek arányosan megoszolva az egyes intézetek között, ugy, hogy mig pl. az összes jogakadémiák hallgatóinak létszáma 1500, addig a két egyetemen nem kevesebb, mint 4000 joghallgató van beirva. A másik baj pedig az, hogy különösen a budapesti egyetemen a nagy létszám következtében a hallgatók kellő ellenőrzése lehetetlenné válván, a hallgatók egy tekintélyes része vagy egyáltalában nem látogatja az előadásokat, vagy pedig csak mint vendég tekint be a tantermekbe, s ennek következtében a vizsgákkal is adós maradván, jogvógzett proletár lesz belőle. (Igás! Ugy van!) Ez tehát a baj: nem hogy sok joghallgatónk van, hanem, hogy igen sok a jogvógzett proletárunk, a kinek nincs semmiféle vizsgája, semmiféle bizonyítványa, a mely igazolná, hogy csakugyan sikeresen megfutotta azt a négyévi jogi tanfolyamot.' (Igaz! Ugy van!) Ezen a hajon máskép segíteni nem lehet, csak ugy, hogy a joghallgatókat a különböző szakiskolák között arányosan megosztjuk. Ez már most kétfelékép történhetik: vagy ugy, a mint Szemere Miklós képviselőtársam gondolja, hogy t. i. még egy egyetemet állítunk fel, vagy pedig ugy, hogy a meglevő jogi szakiskolákat, jogakadémiákat ellátjuk mindazokkal a kellékekkel, a melyek szükségesek ahhoz, hogy sikeresen vehessék fel a versenyt az egyetemekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Uj egyetemre vagy épen uj egyetemekre nálunk szükség egyáltalában nincs, nincs pedig azért, mert nálunk csakis a jogi fakultáson mutatkozik túlzsúfoltság, az orvosi és a filozófiai fakultások azonban megbírnak a növendékeikkel és kellő eredményt is képesek velők produkálni. De még ha szükség volna is uj egyetemre, az én véleményem szerint ennek a szükségletnek kielégítésére, — és; ezt kénytelen vagyok egész őszintén kijelenteni, — nekünk sem elegendő anyagi, sem — a. mit különösen hangsúlyoznunk kell, — elegendő szellemi erő nem áll rendelkezésünkre. (Ugy van L a jobboldalon.) ,.'./; ..