Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

288 89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. Egy ilyen általános, szivet-lelket átható, a tetterőt osztatlanul igénybevevő vezető eszme hiánya idézte elő társadalmunkban azt az éles tagoltságot, a melyet politikai pártok, vallásfelekezetek, osztályok, érdek és foglalkozás szerint alakult csoj>ortok, ma még ráadásul kisemberek és nagyföldü emberek, merkantilisták és agráriusok tekintetében láthatunk, mindannyian egyegy felkapott jelszót kívánva vezető eszmeképen felmutatni, mindannyian ellentétes törekvésekkel : ez, t. ház, nem a tömörülés, hanem a bomlás képét mutatja. Igen tisztelt képviselőtársam, gróf Zichy János, a valláserkölcsi eszményt tüntette fel, mint olyant, a mely hivatva van a társadalmi egységet megteremteni. Hát ki akarná tagadni, t. ház, hogy egy becsületes társadalomnak erkölcsi alapon kell felépülnie? És mindenkinek el kell ismernie, hogy a vallás a legelső tényező emez erkölcsi alapnak megszilárdításában. Ebben látom én a vallásnak az állami élettel és társadalommal kapcsolatos gyakorlati oldalát, ebben bármely felekezetnek pozitiv eredményét. De más oldalról, t. ház, a vallás, mint hit, oly egyéni természetű, oly annyira saját lelkivilágunkra tartozó világnézetünket magába foglaló dolog, hogy azt, mint a társadalmat egységesítő tényezőt, magunkon kivül helyezni nem szabad. Addig, a míg a hit a mi egyéni integritásunknak egyik legfőbb, legszentebb alkatrészét teszi, föltótlen tiszteletet követelhet mindenfelől magának, de kidobva a közélet, a társadalmi alakulás zajgó terére, ez a tisztelet egyik részen ugy, mint a másikon, talán meg nem érdemlett csorbát szenvedhet, a mi bármi csekély is, de végzetes ,lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Átvághatjuk izmainkat, ereinket, csontot érhet az ütés. odaveszhet karunk meg lábunk, de megélünk; érje azonban csak egy tűszárás a sziv szabályzó, vagy mozgató idegeit, beáll a halál. Gróf Zichy János igen tisztelt képviselőtársam az én meggyőződésemet is kifejezte, hogy az életet ugy kell felfognunk, mint egy kötelességet. Hát én, azt hiszem, daczára annak, hogy hit tekintetében két különböző elv alapján állunk, a mely két elv egyaránt mutathat fel az emberiség történelmében nagyszerű erkölcsi eredményeket, igen t. képviselőtársam a stabilitás, szerény magam az evoluczió elvének alapján, azt hiszem, az élet e kötelességszerű felfogásában találkozni fogunk, s e kötelesség teljesítésében igényelhetjük az elvek részére a kölcsönös tiszteletet. (Tetszés a szeísöbaloldalon.) Midőn az athéni demokráczia Alkibiadest halálra ítélte, de az Ítéletet végrehajtani nem tudta, fölszólította Görögország templomainak papjait, papnőit, hogy mondjanak átkot az elitéltre, Theno, Menőn leánya, az Agraulus templomának őre, azt válaszolta: nem azért vagyok papnő, hogy Athene államügyeibe avatkozva, átkozódjak, hanem azért, hogy imádkozzak. A vallás, t. ház, a felekezetek keretében, a hitelvek eszközeivel és mindenesetre a szeretet erejével adja meg az állampolgárnak az egyéni erkölcsöt, a lélek egyensúlyát, és ez lesz az imádkozás a magyar társadalom vezetője gyanánt pedig álljon Ott az az eszmény, a mi nélkül ez az úgynevezett politikai nemzet legfölebb csak egy érdekcsoport lehet, de nem erkölcsi társadalom, a nemzeti eszmény, a mely a kellő magaslatra, hogy mindenkinek látható legyen, csak a nemzeti függetlenség és önállóság talapzatán emelkedhetik. (Igaz! Ugy van! Tetszés a széls'óbahldalon.) Az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur előljáró beszédében hivatkozva arra, hogy ma társadalmunk alakulását kiválóan a közgazdasági kérdések irányitják, a társadalmi egységet a közfelfogás megtisztulásától várja a munka demokratikus tiszteletében. Óhajtja, a mit mindnyájan egy lélekkel óhajtunk, hogy egy önálló, kezdeményezésre termett, SZÍVÓS nemzedék, olyan nemzedék, a melyik nem esik mindjárt kétségbe az első balsikernél, a mely tud a maga lábán járni, a mely minden tekintetben, őszintén mondva, erős derekú önálló emberekből áll, nevekedjék iskoláinkban. Szeretné, ha minél többen keresnék fel a kereskedelmi és ipari pályákat. Nem akarom teljességgel kicsinyelni, t. ház, az iskola átalakító, irányító hatását, különösen ott, a hol kezdeti elemi ismeretek nyújtása mellett gondolkozásban és érzésben mély, eltörölhetetlen nyomokat tud hagyni. Épen ezért látom én a népoktatásban, a mondhatnám egyetlen erős és biztos talajt, a melyen a nemzeti állam pillérei felemelhetők. De másképen áll a dolog, midőn bizonyos iskolának elvégzése nemcsak gondolkozást és érzést akar fejleszteni, de kenyeret is hivatott adni, a megélhetést kizárólag a megkezdett és megszerzett alapon hivatott biztosítani. A legnagyobb elismeréssel vagyok ugy az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, valamint a többi iskolát fentartó miniszter urak törekvései iránt, midőn a társadalom mennél több elemét óhajtják ipari és közgazdasági pályákra vonzani. Azért, ha a körülmények nem olyanok, ha gyökeresebb alakulatok nem hatnak közre, az iskola maga nem hogy ipart és kereskedelmet nem teremthet meg. de iparost és kereskedőt sem termelhet komolyan számbavehetőleg, legfölebb az ilyen iskolákból kikerültekkel több lesz azoknak a száma, a kik megszerzett bizonyítványaik alapján elhelyezést keresnek mint alsóbb tisztviselők vasutaknál, rendőrségnél, irodákban, kezelői szakban mint írnokok vagy napidijasok. Nagy, gyökeres közgazdasági átalakulásra van szükségünk, még pedig nem a nemzetet immár kétségbeejtő folytonos megalkuvások rendszerré tételével, hanem az egyetlen helyes utón, a mit ösztönünk, ép érzékünk, el nem homályosodott tudatunk egyaránt sugall, függetlenségünk követelésével. Akkor lesz, ha nem is egy varázsütésre, de a kifejlődés biztos reménységével gyorsított mértékkel nemzeti keres-