Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-89

április 12-én, szombaton. 285 89. országos ülés 1902 a költségvetést megejtették és az építkezés az ő felügyeletük alatt történt meg. Mindez a kormány hozzájárulásával nem csekély dotáczióval történt, a melyet a tanács engedélyezett — jobban mondva javaslatba hozott. Folyamatban vannak még jelenleg a kassai dóm déli Mátyás-tornyának, az eperjesi római kath. plébánia-templom tornyának, a pozsonyi alamizsnás Szent János-kápolnának, a késmárki ág. ev. hitvallású fatemplom helyreállitásának munkálatai és végül a vajdahunyadi vár folytatólagos munkájának foganatosítása. Erre kértünk a múltkor 56,000 koronát. Azt mondja az igen t. felszólaló ur, hogy eltűnnek a láthatárról azok a szép vezérkori emlékek. Ott van Alpár, ott van a csongrádi vár, biz azok eltűntek, de minekelőtte mi valamennyien a világon voltunk. A vezérkori emlékek épen olyanok, mint a bihari Földvár, vagy Ipolyság tájékán azok az avar ringek; azok csak a földbe vannak csinálva, töltésekkel azokat a viz elmossa és azokat újból felépíteni nem lehet. Szokás szerint egy kis támadást intézett a hitbizományok ellen és azt mondta, hogy ott van a nagy uradalomnak, Tátikának gyönyörű várromja, miért nem építjük azt fel? En nem tudtam, hogy ma még rám kerülhet a sor, nem hoztam el a rajzot, a méretekkel együtt. Mondhatom, annak három oszlopos rongy fala van, ezt felvették ennekelőtte 25 évvel, és ha valaki ezt restaurálni akarná, akkor ennek a három oszlopdarabnak egy kerekbe való összesítése és restaurálása milliókba kerülne. Hát ilyent nem lehet senkitől sem kívánni, sem pedig követelni. Hogy pedig magános emberek nem restaurálják, bocsánatot kérek, tegnapelőtt volt ülésünk, a melyen beadványt kaptunk herczeg Esterházy Miklóstól, a ki a lékai várnak egy részét ez évben fogja^ már tatarozni és a jövő évben fogja folytatni (Éljenzés a jobboldalon.) és a ki felkérte a műemlékek bizottságát, hogy revideálja a terveket stílszerűség szempontjából, a terveket csinálja meg ugy, hogy az megfelelő korhű, legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát nem lehet mindent egy fazékba dobni és a fazekat egyszerre kiönteni. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja később a képviselő ur, hogy bizonyos nemével az önvádnak nyúl történelmi emlékeink, műkincseink megőrzésének kérdéséhez. Hát ebben igaza van, mert önvádnak van csakugyan helye; volt alkalmam bebizonyítani, hogy t. képviselőtársam nem eléggé profundálta a kérdést, (Derültség jobbfelöl.) De itt még átmegy más momentumokra is és proponál egy törvényjavaslatot, a melyet szivesörömest elfogadok; mert kétségtelenül áll az, hogy Magyarországon, a mint ő igen jól mondja, Transsylvaniából az egyes régi nemzeti műemlékek kimennek az országból és nagyon könnyen meglehet, hogy azon általános pusztulás folytán, a mely az országban, sajnos, közgazdaságilag észlelhető, az a tömérdek műkincs lassan-lassan kivándorol az országból. Hát ennek megkötéséhez, ha lehetséges, egy észszerű és czélszerü tervezettel, a nélkül, hogy egyeseket nagyon is sértene vagyoni exisztentiájukban, nagyon szívesen hozzá fogok járulni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem több szavam nincs. A költségvetést elfogadom. (Elérik helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Kubik Béla jegyző: Bedőházy János! Bedőházy János: T. képviselőház! Én hoszszabb időre szeretném igénybe venni a t. ház türelmét. Ezért kérném, hogy beszédemet talán a hétfői ülésen mondhassam el. Elnök: Kérem, t. képviselő urak, kikerülte figyelmemet, hogy Szivák Imre képviselő ur személyes kérdésben óhajt felszólalni. Szivák Imre: T. ház! Bocsánatot kérek, csak pár perezre személyes megtámadtatás czimén kívánok szólani. Gróf Zichy Jenő a legutolsó lesz Magyarországon azok között, a kit valaha is eszembe jut megtámadni, megvádolni a műórzék hiányával, vagy azzal, hogy nem fejti ki bármelyik állásában a megfelelő hazafias tevékenységet. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Őszintén megvallva, én nem is tudtam, hogy igen t. képviselőtársam az, elnöke a műemlékek fentartó bizottságának. Én ugy tudom, hogy azt Förster Gyula vezeti és hogy ez így történt, annak, bocsánatot kérek, nem én vagyok az oka. Hanem, hogy ezek a jelentések, a melyeket most méltóztatott hivatalosan közölni, a házzal magával soha közölve nem voltak. Zichy Jenő: Az 1885-iki »Archaeológiai Értesítő* 5. és 7. kötete mindezt tartalmazza. (Derültség a középen.) Szivák Imre: Engedelmet kérek, a háznak ezek tudomására nem jutottak, sem itt szétosztva nem lettek, sem a miniszteri jelentésbe nem lettek felvéve. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Dehogy nem! Szivák Imre: Felszólalásomnak mostani jogezime nem alkalmas arra, hogy a miniszteri jelentések formájára és szerkezetére, a melyeket én egészen elhibázottnak tartok, most kiterjeszkedjem. Búvárkodások vagy tanulmányok megtételére épen nem alkalmazható a kormány jelentése. De erre én most nem kívánok kiterjeszkedni, csak az ellen tiltakozom, hogy, a mint méltóztatott mondani, nem profundáltam volna eléggé tanulmányaimban, mert engedelmet kérek, t. képviselőtársam felszólalásomnak egyetlenegy adatát sem méltóztatott megíaczolni. A mit a vezérkori emlékekre nézve felhoztam, arról is konstatálni méltóztatott, hogy ez mind igy van. Én tehát csak annyiban óhajtom korrigálni igen t. képviselőtársam felszólalását, a történeti igazságnak megfelelőleg, hogy azoknak a vezérkorbeli váraknak, mint Csongrád, Alpár, Kéve stb.