Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-89
89. országos ülés 1902 április 12-én, szombaton. 283 tott házasfelek, s még szüleik életében árvaságra jutott gyermekek hullatnak, siratván az uj egyházpolitikai törvények erkölcsnemesitő hatását. Keresztény szülők meg nem kereszteltették újonnan született gyermekeiket 1898-ban: 4712, 1899-ben: 15.056, 1900-ban : 8858, tehát három év alatt összesen: 28,626 esetben. Azt mondják, hogy a kié a gyermek, azé a jövő. Nagyon szép jövőnek nézhetünk tehát elébe, mondhatom, ha ennyi és ennyi,... Gr. Zichy Jenő: Pogány! Molnár János: ... igen, pogány, semmi vallással sem biró csemetét látunk. Vagy talán ez is a vallásosság fellendüléséhez tartozik az uj törvények t. megalkotóinak szemében? Végül pozitív vallásukat odahagyták és — hogy a t. kultuszminiszter figyelmeztetése szerint egészen precziz legyek kifejezésemben — ^felekezeten kivül állókká* váltak 1900-ban: 1346-an, 1896-tól kezdve tehát összesen 14.152-en. T. képviselőház! Bárhogyan csűrje-csavarja valaki azt, hogy a vallásfelekezeteken kivül állóság és a vallástalanság nem egy és ugyanaz a fogalom . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem is! A nazarénusok és a baptisták is vallásosak. Molnár János: Hiszen azok is felekezetek, tehát az nem czáfolat. . . bizony a felekezetnélküliség és a vallástalanság ugyanaz. (Zajos ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) és a ki valamely pozitív valláshoz nem tartozik, nincs is vallása és olyan mint a kozmoj^olita, a kinek, noha hazája az egész világ, még sincs hazája. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Az egészen más!) Szüllő Géza: A felekezet a vallás! Rakovszky István: Eddig igy volt, uj Magyarországon nincs igy. Br. Feilitzsch Arthur: Sohasem volt igy! A bálványimádónak is volt vallása! Molnár János: Módot és alkalmat adni arra, hogy valaki felekezetnélküli lehessen, annyi, mint előmozdítani a vallástalanságot, parodizálni a vallás szabad gyakorlatát, és szabadjára engedni a lelkiismereti szabadságot. A hitetlenség, t. ház, a világ fennállása óta mindig csábos vonzerővel hatott az emberi lélekre, mert hízeleg neki, legyezgeti veleszületett dölyfét, hiúságát, elhitetvén vele, hogy függetlenítheti értelmét a legfelsőbb lény tekintélyétől és akaratát annak szabványaitól. És ime, t. képviselőház, mi törvény utján, a felekezeteken kivülállóság törvényének utján legalizáljuk az értelem és akarat ezen visszásságát és elhárítván minden akadályt, szabad és tág utat nyitunk arra, hogy a mi polgáraink a vallástalanságnak, a"_ hitetlenségnek ezen csábos karjai közé vessék magukat. Ilyen visszás intézkedést még a klasszikus pogánykor sem hallott, vagy látott soha! »Imádd az Istent, ez az első kötelességed !« —igy kezdi Pithagoras aranyverseit. Es utána Socrates, Aristoteles, Plató, Cicero s mindazon lángelmék, melyek az emberi lélek nagy problémáival foglalkozának, a vallásosságot állítják oda, mint az egyénnek, családnak és hazának talpkövét, támaszát, sőt életét és boldogságát, mert jól tudták, hogy vannak az emberi életben, a magánéletben épugy, mint a nyilvános életben olyan nagy kötelességek és mozzanatok.melyeknek teljesítésére, vagy elviselésére egyesegyedül csak a vallásnak mindennél erősebb féke bírja szorítani a halandót, vagyis más szóval, mert tudták, hogy békében ép ugy, mint háborúban csakis a mélyen vallásos egyén lehet hazájának hű fia. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Es míg a klasszikus pogánykor Láreseket tisztel a családok tűzhelyénél, mig imával és áldozatokkal kezdi meg tanácskozásait, háborúit, békekötéseit és minden nyilvános aktusát, sőt midőn az a klasszikus pogánykor vérfürdőt is készit három hosszú századon keresztül az első keresztényeknek csak azért, mert azt vélte felőlük, hogy hitetlenek és istentagadók : akkor mi Magyarországon törvényt alkottunk, mely ma is fennáll, igazolására és védelmére azoknak, a kik épen nem érzik szükségét annak, hogy az emberi sziv leghatalmasabb ösztönének, t. i. a vallásinak hódoljanak, hanem a kik ellenkezőleg emanczipálják magukat a pozitív vallásnak uralmától. Mi ezt a törvényt, mely a felekezetlenségről szól, helytelennek, rossznak, károsnak, sőt mi'dd az egyénre, mind a családra, mind a magyar hazára végzetesnek tartjuk, s ép ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak beterjeszteni (Halljuk! Halljuk! olvassa): TJtasittatik a t. kormány, hogy haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszszen a t. ház elé, melynek értelmében az 1895 : XLIIL t.-cz.ből vagyis a vallás szabad gyakorlatáról szólóból a felekezeten kivül álló egyénekre vonatkozó részek kitöröltessenek, és igy Magyarországon senki vallásfelekezeten kivül álló ne lehessen. (Éljenzés a néppárton.) Midőn ezt a határozati javaslatot benyújtom, ne méltóztassék ebből azt következtetni, hogy akár én, akár az a párt, a melyhez tartozom, az egyházpolitikai törvényeknek többi részét talán helyesnek, vagy jónak tartjuk, vagy hogy azt gondoljuk, azt nem kellene, akár még ma megváltoztatni vagy eltörölni. Én ezt azért nyújtottam be ma, mert azt vélem, hogy az uj egyházpolitikai törvényeknek ezt a részét legkönnyebben és leghamarabb lehet kiküszöbölni törvénykönyvünkből, és mert tudom, hogy a túlsó oldalon is, sőt mondhatom, az egész közvéleményben megérlelődött már az az eszme, hogy a felekezetlenségről szóló törvényt hatályon kivül kell helyezni. Ajánlom tehát a t. háznak határozati javaslatom szives elfogadását, a kultusztárcza költségvetését pedig el nem fogadom. (Helyeslés és éljenzés a néppárton.) Illyés Bálint jegyző: Gróf,Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Én abszolúte nem 36*
